Iszlám alapok és alapfogalmak

Iszlám alapok és alapfogalmak

Dr. Muhammad bin ̔Abd Allah As-Suhaym

Fordította:

EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER (EIRC)

& Júlia Gábriel

Ellenőrizte: Gharabli Gabriella

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Minden hála Allahot illeti. Őt dicsérjük, Tőle kérünk segítséget és megbocsátást, és Nála keresünk menedéket saját lelkünk és rossz tetteink rosszától. Senki nem vezetheti félre, akit Allah vezetett, és senki nem vezetheti azt, akit Allah félrevezetett.

Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah egyedül. Nincs Neki társa. Tanúsítom továbbá, hogy Mohamed az Ő szolgája és Küldötte.

Allah a Küldötteket elküldte az emberiséghez, így az embereknek nem lehet kifogásuk Ellene. Kinyilatkoztatta Könyveit útmutatásként, könyörületként, fényként és gyógyulásként.

A múltban a Küldöttek egy adott néphez küldettek, és az volt a feladatuk, hogy az ő könyvüket megőrizzék. Ezért ezek az Írások elfelejtődtek, a törvényeket megváltoztatták, mert egy adott nemzethez lettek küldve, korlátozott időre.

Ezek után Allah kiválasztotta Mohamed Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele), és Őt tette a Próféták és Küldöttek Pecsétjévé. Allah azt mondja:

„Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek. Ő Allah Küldötte és a Próféták Pecsétje." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:40][1]

Allah megtisztelte őt azzal, hogy a legjobb Kinyilatkoztatott Könyvet, a dicsőséges Koránt adta neki; és Magára vállalta, hogy megőrzi azt, nem bízta a megőrzését egyetlen teremtményére sem. Azt mondja:

„Mi bizony lebocsátottuk a Dikr-t (intés, emlékeztetés, a Kegyes Korán), és Mi bizony Őrzői vagyunk annak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 15:9]

Allah a Törvényét a Feltámadás Napjáig érvényessé teszi. Elmagyarázza, hogy Törvénye állandósága szükségessé teszi a hitet benne, a hívást hozzá, és a vele való türelmességet. Ezért a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) és követői útja az, hogy Allah útjára hívnak erős tudással. Allah azt monda, mikor elmagyarázza ezt a módszert:

„Mondd (Mohamed): Ez az én Utam! Én és azok, akik engem követnek nyilvánvaló bizonyíték alapján hívunk benneteket Allahhoz – magasztaltassék Allah! Én nem tartozom a társítók közé!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 12:108]

Allah megparancsolta a Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy minden nehézséget türelmesen viseljen el Allah Ügyéért, mikor azt mondja:

„Légy hát (Mohamed) állhatatosan türelmes! Ahogyan türelemmel voltak a szilárd elhatározással bíró Küldöttek is." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:35]

Türelmet parancsolt minden muszlimnak:

„Ó ti, akik hisztek! Legyetek türelmesek és állhatatosan kitartóak! És őrizzétek meg területeteket! És féljétek Allahot! Talán boldogultok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:200]

E dicsőséges Isteni Módszerrel összhangban írom ezt a könyvet, hogy hívjam az embereket Allah vallásához, hogy Allah Könyvéből és Küldötte Szunnájából vezetést kapjanak. Röviden felvázolom az univerzum megteremtésének történetét, az ember teremtését, és azt, hogy Allah milyen kegyekkel látta el azáltal, hogy Küldötteket küldött neki, és a régi vallások helyzetét. Ezek után bevezetés következik az iszlám jelentéséről és pilléreiről. Így, ha valaki útmutatást keres, az megtalálja a bizonyítékokat. Aki az üdvözülésre vágyik, az megtalálja e könyvben az oda vezető utat, és aki a Próféták, Küldöttek és jó emberek lábai nyomát akarja követni, az meg fogja találni, míg azok, akik elfordulnak az útjuktól, azok csak becsapják magukat és a tévelygés útját választják.

Tény, hogy minden vallás követői hívják az embereket a vallásukra, és arra, hogy higgyék el, hogy az igazság csak az ő vallásukban található. Az is tény, hogy minden egyes hit követői saját vezetőjük tiszteletére hívnak másokat. Ami a muszlimokat illeti, ők nem hívják az embereket, hogy kövessék az ideológiájukat. Vallásuk Allah vallása, amellyel Ő elégedett. Allah azt mondja:

„Bizony a vallás Allahnál az iszlám!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]

Arra sem hívják az embereket, hogy egy emberi lényt dicsőítsenek, mert minden ember egyenlő Allah Vallásában; semmi nem különbözteti meg az egyiket a másiktól, csak a jámborság. A muszlim ehelyett arra hívja az embereket, hogy Uruk útját kövessék, hogy higgyenek az Ő Küldötteiben és kövessék az Ő Törvényét, amelyet kinyilatkoztatott az utolsónak Küldöttei közül, Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), és amelyről megparancsolta, hogy adja át az egész emberiségnek.

Ezért írtam ezt a könyvet, hogy hívjam az embereket Allah Vallására, amellyel elégedet, és amellyel elküldte az Utolsó Prófétáját, hogy vezesse azokat, akik vezetést és boldogságot keresnek. Allahra! Egy emberi lény sem lehet valóban boldog, csak ezáltal a vallás által, és senki nem érheti el a lelki nyugalmat, csak úgy, ha elhiszi, hogy Allah az egyetlen Úr, (aki méltó az imádatra), hogy Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) az Ő Küldötte, és hogy az iszlám az egyetlen vallás, amelyet Allah elfogad.

Azoknak ezrei, akik elfogadták az iszlámot, tanúsítják, hogy nem ismerték a valódi életet, amíg muszlimok nem lettek, és soha nem ismerték meg az igaz boldogságot, csak az iszlámban. Tény, hogy minden ember a boldogságot, a lelki békét és az igazságot keresi, elkészítettem ezt a könyvet, hogy segítsek nekik ezek elérésében.

Fohászkodom, hogy Allah e munkát teljesen elfogadja, mint valami, amit Érte tettem, és adja, hogy azok közé a jótettek közé tartozzon, amelyek hasznára válnak annak, aki elvégezte őket az evilágban és a Túlvilágon.

Engedélyt adok e könyv fordítására és kiadására bármilyen nyelven azzal a feltétellel, hogy aki megteszi, őszintén jár el a fordítás során, és hogy megtegye nekem azt a szívességet, hogy küld nekem egy példányt, hogy elkerüljük a szükségtelen ismétlések erőfeszítését.

Minden hála Allahot illeti először és utoljára, kívül és belül. Minden dicséret Őt illeti nyíltan és rejtetten. Minden dicséret Őt illeti a kezdetektől az idők végezetig. Minden dicsőség Őt illeti, amennyi betölti az egeket és a földet, és mindazt, amit Urunk akar. Allah adjon békét és sok áldást a Prófétánkra, Mohamedre, társaira, és mindazokra, akik az Ő útját követik az Elszámolás Napjáig.

Dr. Muhammad bin ̔Abd Allah

As-Suhaym

MERRE VAN AZ ÚT?

Amikor az ember felnő, és elkezdi megérteni a dolgokat, sok kérdés felmerül benne, mint például: honnan jöttem? Mi lesz a végzetem? Ki teremtett engem és a körülöttem lévő univerzumot? Kinek a tulajdona és ki ellenőrzi az univerzumot? És más hasonló kérdések.

Az ember nem képes megtalálni saját magának a válaszokat ezekre a kérdésekre, de még a modern tudomány sem tudja megadni, mert ezekkel a vallások foglalkoznak. Ezért van az, hogy számos elképzelés és különféle babona és mese létezik, amelyek csak tovább tetézik az ember összezavartságát és aggodalmát. Lehetetlen, hogy megfelelő válaszokat találjunk ezekre a kérdésekre, kivéve, ha Allah vezetését kapjuk az igaz vallásra, mert csak ez képes végső választ adni ezekre és a hasonló kérdésekre, mert ezek a kérdések az isteni titkok közé tartoznak, amelyekre csak az igaz vallás adhat megfelelő és pontos választ, az a vallás, amelyet Allah kinyilatkoztatott Prófétáinak és Küldötteinek. Az embernek meg kell, hogy ismerje az igaz vallást, és hinnie kell benne ahhoz, hogy megszabaduljon a zavaros kételyektől, és hogy a Helyes Útra legyen vezetve.

A következő oldalakon arra hívlak titeket, hogy kövessétek Allah Egyenes Útját, és bemutatok néhány bizonyítékot, amelyeken figyelmesen és türelmesen elmélkedhettek.

ALLAH LÉTEZÉSE, ÚRSÁGA (MINDEN TEREMTMÉNY FELETT), EGYEDÜLVALÓSÁGA, ÉS EGYEDÜL IMÁDHATÓ VOLTA

Sokan imádnak ember alkotta istenségeket, amelyek fából, kőből készültek, vagy akár emberi lényeket is; ezért a zsidók és a bálványimádók megkérdezték Allah Küldöttét (Allah áldásai és békéje legyen vele) Ura tulajdonságairól. E kérdésre adott válaszként Allah kinyilatkoztatta a következőket:

„Mondd: »Ő, Allah az Egyedüli, az Egyetlen! Allah, Asz-Szamad (az Úr, Akihez minden teremtmény fordul). Nem nemzett és nem nemzetett. És senki és semmi nem hasonló Őhozzá.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 112:1-4]

Azt is mondja:

„Bizony a ti Uratok Allah az, Aki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt. Majd a Trón fölé emelkedett. Beborítja az éjszakával a nappalt, amely sietve követi. És (Ő teremtette) a napot és a holdat és a csillagokat. Mind az Ő parancsa alá hajtva. Övé a teremtés és a parancs. Magasztaltassék Allah, a Világok Ura!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:54]

Azt is mondja:

„Allah az, Aki felemelte az egeket oszlopok nélkül, amelyeket láthatnátok. Majd a Trón fölé emelkedett. Szolgálatra hajtotta a Napot és a Holdat. Mindegyikük megszabott idő alatt járja be (az útját). Elrendez a parancsot. És megmagyarázza a jeleket. Talán az Uratokkal való találkozásban szilárd hittel bírtok. Ő az, Aki kiteríti a földet és azon szilárdan rögzített (hegyeket) helyezett el és folyókat. És ott minden gyümölcsöt párosával teremtett meg. Betakarja a nappalt az éjszakával." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:2-3]

És azt mondja:

„Allah tudja, mit hordoz minden nőnemű lény és azt is, hogy mennyit fogyatkoznak az anyaméhek és mennyit növekszenek. Mindennek Nála van a mértéke. Ő a láthatatlan és a látható Tudója, a Nagy és a Magasztos!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:8-9]

Allah azt is mondja:

„Mondd (Mohamed): »Ki az egek és a föld Ura?« Mondd: »Allah!« Mondd: »Vajon helyette olyan segítőket választotok, akik még maguk számára sem rendelkeznek semmiféle haszonnal, sem ártani tudással.« Mondd: »Vajon egyenlő-e a vak a látóval? Vagy egyenlő-e a sötétség és a fény. Avagy Allah mellé olyan társakat helyeztek, akik az Ő teremtéséhez hasonlatosan teremtettek, majd a teremtés (Allahé és az övék) a számukra hasonlatos?« Mondd: »Allah mindennek a Teremtője! Ő az Egyetlen és a mindenségek felett Uralkodó!«"[A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:16]

Allah azt mondja, amikor az emberiség számára jeleket és bizonyítékokat ad:

„Az Ő Jelei közül való az éjszaka és a nappal és a Nap és a Hold. De ne boruljatok le a Nap előtt, se a Hold előtt! Ám boruljatok le Allah előtt, Aki ezeket teremtette! Ha tényleg Őt szolgáljátok. És ha ők túl büszkék (ahhoz, hogy így tegyenek), úgy azok, akik a te Uradnál vannak (Angyalok), éjjel-nappal magasztalják Őt és ők nem lankadnak. Az Ő Jelei közül való az is, hogy látod a földet alázatosan (terméketlennek), ám ha vizet küldünk le rá, megrázkódik és sarjadni kezd. Bizony az, Aki életre keltette azt, Ő életre kelti a halottakat. Ő mindenre képes!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:37-39]

Azt is mondja:

„Az Ő Jelei közé tartozik: az egek és a föld megteremtése, nyelveitek különbözősége, és színeitek különbözősége. Bizony ebben jelek vannak a világok számára. Az Ő Jelei közé tartozik az is, hogy éjjel alusztok és nappal az Ő túláradó kegye után tőrekedtek…" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:22-23]

Amikor Önmagát jellemzi a szépség és a tökéletesség jellemzőivel, azt mondja:

„Allah! Nincs más isten csak Ő! Az Élő, az Önmagában Létező Örök. Nem foghatja el Őt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van! Ki merészelne közbenjárni Nála az Ő engedélye nélkül. Tudja, mi van előttük és mi van mögöttük. Ám ők csak annyit érthetnek meg az Ő tudásából, amennyit Ő akar." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:255]

Azt is mondja:

„A bűnt Megbocsátó, a bűnbánatot Elfogadó, a szigorúan Büntető, a (különböző) kegyelmek Birtokosa. Nincs más isten Rajta kívül! Hozzá jut el minden." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:3]

Ő – magasztaltassék – azt is mondja:

„Ő Allah! Akin kívül nincs más isten, csak Ő. A Király, a Szentséges, a Béke, a Biztonságot Adó, a teremtményeire Felügyelő, a Hatalmas, a Mindenható, a Fenséges. Magasztaltassék Allah! Magasan felette áll Ő annak, amit társítanak (Mellé)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 59:23]

Bölcs és Mindenható Urunk, aki megismertette Magát szolgáival, és meghatározta számukra jeleit és bizonyítékait, olyan tökéletes tulajdonságokkal jellemezte Magát, amelyeket a prófétai tanítások, az emberi bölcsesség és a természet tanúsítanak. Ezek az Ő létezése, az Úrsága, és az, hogy Ő az egyetlen, Aki méltó az imádatra. Ha Isten is úgy akarja, ezeket fogom bemutatni a következő oldalakon.

Létezésének és Úrsága bizonyítékai a következők:

1. Az univerzum teremtése és csodálatos rendje

Ó ember! Az egész téged körülvevő univerzum: az egek, a csillagok, a galaxisok, a föld, amelyen különböző növények nőnek, gyümölcsökkel, és teremtményeket találhattok, párokban… nem önmagát teremtette meg. Kellett, hogy rendelkezzen egy teremtővel. Ki az a Teremtő, aki megteremtette ezt a csodálatos és tökéletes rendet, és jellé tette azok számára, akik képesek látni, ha nem Allah, Akinek minden alá van vetve, Akin kívül nincs más, aki jogosan imádható lenne? Azt mondja:

„Vagy a semmiből teremttettek? Vagy ők a teremtők? Talán ők teremtették az egeket és a földet? Nem! Nincsenek ők meggyőződve." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 52:35-36]

E két vers három kérdést vet fel:

A semmiből lettek teremtve?
Önmagukat teremtették meg?
Ők teremtették meg az egeket és a földet?

Ha teremtésük nem a véletlen műve, és nem önmagukat teremtették meg, vagy nem ők teremtették az egeket és a földet; ki kell jelentenünk, hogy létezik egy Teremtő, Aki megteremtette őket és az egeket és a földet is. Ez a Teremtő Allah, az Egy, Akinek minden alá van vetve.

2. Fitrah (természetes egyistenhit állapot)

Minden teremtmény természetesen hajlik a Teremtő létezésében való hitre, hogy kijelentse, hogy Ő a Leghatalmasabb. Ez a hajlam jobban meggyökerezett a természetben, mint a matematika, és nincs szüksége bizonyítékokra, csak azok számára, akik természetükkel ellentétesen gondolkoznak, tehát akik túl sokáig voltak olyan körülményeknek kitéve, amelyek eltávolítottak ennek felismerésétől.[2] Allah azt mondja:

„Allah eredendő teremtése, amelyre teremti az embereket. Allah teremtését nem lehet megváltoztatni, ez az igazi Vallás!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:30]

Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„Minden gyerek az iszlám egyistenhit természetes állapotában születik, majd a szülei azok, akik zsidóvá, kereszténnyé vagy mágus (zoroasztriánus) hitűvé teszik, ahogy az állat is tökéletes kölyöknek ad életet, amelyben nem találunk hibát." Abu Huraira (e hadíth közlője) azt recitálta: »Allah eredendő teremtése, amelyre teremti az embereket. Allah teremtését nem lehet megváltoztatni, ez az igazi Vallás! Ám a legtöbb ember nem tudja.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:30]" (Al-Bukhári és Muszlim)

Azt is mondta:

„Valóban, az Uram azt parancsolta nekem, hogy megtanítsam nektek, amit nem tudtok abból, amit ma tanított: »Minden pénz, amit rábízok egy szolgára, az engedélyezett (a számára). A szolgáimat természetesen az Iszlám Egyistenhit iránti érzéssel teremtettem, és a ördögök voltak azok, akik elmentek hozzájuk, elvezették őket a vallásuktól, megtiltották nekik, amit én megengedtem, és megparancsolták nekik, hogy társakat állítsanak Mellém imádatban, amelyre nem küldtem semmiféle bizonyítékot.«" (Ahmed és Muszlim)

3. Az emberek egybehangzó véleménye

Az emberek – most és a múltan - egyetértenek abban, hogy ennek az univerzumnak van egy teremtője, aki Allah, a világok Ura, és Ő a Teremtője az egeknek és a földnek, és Neki nincs társa teremtményei közül, és nincs társa Fensőségben.

A régi népeknek egyetlen hite sem hirdet olyasmit, hogy hamis istenségeik részt vettek Allahhal az egek és a föld teremtésében. Ehelyett abban hittek, hogy Allah teremtette őket és isteneiket, és nem volt más teremtő vagy fenntartó Allahon kívül, és csakis Ő rendelkezik azzal az erővel, hogy használjon vagy ártson nekik.[3]

Allah tudatja velünk a következő versekben, hogy a bálványimádók elismerték az Ő Egyedüli Úrságát és fennhatóságát:

„És ha megkérdezed őket: »Ki teremtette az egeket és a földet és ki hajtotta a napot és a holdat szolgálatra?« Bizonnyal azt fogják mondani: »Allah!« Hogyan fordulhatnak el? Allah bőségesen mér annak, akinek akar a gondoskodásából az Ő szolgái közül. Másnak szűkösebben (ad a gondoskodásából). Allahnak mindenről tudomása van. És ha megkérdezed őket: »Ki küldte le az égből a vizet és keltette életre általa a földet azután, hogy az halott volt?« Bizonnyal azt mondják: »Allah!« Mondd: »Hála legyen Allahnak!« De a legtöbben közülük nem fogják fel ésszel." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:61-63]

„Ha megkérdeznéd őket ki teremtette az egeket és a földet, azt felelnék: »A Hatalmas és a Tudó teremtette azokat.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:9]

4. Az elme

Az emberi elme elkerülhetetlenül megerősíti, hogy ez az univerzum egy nagyszerű Teremtővel rendelkezik; mivel az egészséges elme azt tartja, hogy ez az univerzum teremtett dolog, amely nem önmagát hozta létre, tehát kell, hogy legyen egy létrehozója.

Az ember azt is tudja hogy krízisek és csapások érik, és amikor ezeket nem tudja elhárítani, akkor a menny felé fordul szívével, és Ura segítségét kéri, hogy megszüntesse nyomorát, még akkor is, ha a hétköznapokban megtagadja Urát, vagy bálványokat imád. Ez kétségtelen tény. Még az állat is felemeli a fejét és felfelé néz az égre, amikor baj éri. A Mindenható Allah elmondja nekünk, hogy az ember, valahányszor csak baj éri, Urához siet, és Tőle kéri, hogy megszüntesse az ártalmat. Allah azt mondja:

„Ha az embert valami baj éri az Urához fohászkodik, Neki mutatva megbánást. Majd miután könyörületben részesül, elfedi azt, amiért korábban fohászkodott Hozzá. Társat állít Allah mellé." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:8]

Azt is mondja a bálványimádókról:

„Ő az, Aki utaztat benneteket a szárazföldön és a tengeren. Mikor aztán a hajón vagytok és azok jó széllel futnak velük, örvendeznek annak. Majd viharos szél éri el őket és minden oldalról hullámok támadnak és úgy hiszik, hogy azok mindenfelől körülvették őket – Allahhoz fohászkodnak őszinte hittel azért, hogy: »Ha megmentesz bennünket ebből, akkor a hálásak közé fogunk tartozni.« Ám miután megmentette őket, jogtalan erőszakot követnek el a földön. Ó, emberek! Az erőszakotok bizony saját magatok ellen irányul. Az evilági élet mulandó örömeit (élvezitek). Majd Hozzánk lesz visszatérésetek. És Mi majd hírül adjuk nektek mit cselekedtetek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:22-23]

Azt is mondja:

„És ha hullámok borítják is el őket, mint az árnyékok, akkor Allahhoz fohászkodnak, őszinte hittel vallásukban. Ám miután kimentette őket a szárazföldre, van közöttük olyan, aki túlzottan kimért. A Mi jeleinket csupán minden csalárd és hálátlan tagadja meg." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:32]

Ez az Úr hozta létre az univerzumot, teremtette az embert a legszebb formában, természete részévé tette a Neki való szolgálatot és alávetettséget, az emberi elmét az Ő Úrságának rendelte alá, és az Ő kizárólagos imádathoz való jogának. Allah Az, Akinek minden nép egyhangúan elismeri Úrságát… csak Ő lehet az, aki az Úr, és aki egyedül jogosult az imádatra. Ahogyan nincs neki társa teremtményei megteremtésében, úgy nem lehet az imádatra jogosultságban sem társa. Számos bizonyíték van erre, ezek közül a következők:

1. Ennek az univerzumnak csak egyetlen Istene van, Aki mindenek teremtője és fenntartója. Senki nem árthat vagy használhat, csak Ő. Ha más isten lenne Mellette, annak saját munkája, teremtése és törvényei lennének, és egyikük sem engedné meg másnak, hogy osztozzon a teremtésben vele. Ezért az egyik felülkerekedett volna és alávetette volna a másikat. Ebben az esetben az alávetett nem lenne isten, és az Alárendelő kell, hogy legyen az igazi Isten, Akivel senki nem osztozhat az imádat jogában, ahogy senki nem osztozik Fennhatóságában és Úrságában sem. Allah azt mondja:

„Nem vett Allah maga mellé fiút és nem volt vele más isten. Hiszen minden más isten elvenné azt, amit ő teremtett, és talán egyik a másik fölé kerülne. Magasztaltassék Allah! Mennyire felette áll Ő annak, amit Róla mondanak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:91]

2. Senki nem méltó az imádatra, csak Allah, Aki teremtette az egeket és a földet; mert az ember annak az Úrnak a tetszését keresi, Aki használni tud neki és elfordítja tőle az ártalmat, a rosszat és a csapásokat, és ezt senki más nem képes megtenni, mint Az, Aki az egek és a föld Tulajdonosa. Akik az igazságot keresik, olvassák a következőt:

„Mondd (Mohamed): «Fohászkodjatok csak azokhoz, akiket Allah helyett hisztek! Egy porszemnyivel sem rendelkeznek az égben, sem a földön. Nincs nekik azokban részesedésük és nincs segítője sem közülük.« Nem használ a közbenjárás Nála, csak annak, akinek engedélyt adott." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 34:22-23]

Ezek és más versek elvágják a szív vágyait Allahon kívül mások iránt négy tényező segítségével:

Első: Hogy azok, akiket a többistenhívők imádnak, nem rendelkeznek egy atomnyi tulajdonnal sem Allahhal szemben, és aki nem rendelkezik egy atomnyi tulajdonnal sem, az nem képes sem használni, sem ártani, ezért nem méltó az imádatra, vagy arra, hogy Allah mellett imádják. Csak Allah egyedül az, Aki rendelkezik felettük és irányítja őket.

Második: Hogy ők nem rendelkeznek semmi felett az egekben és a földön, és nem az övék egy atom súlyával egyenértékű sem ezek közül.

Harmadik: Allahnak nincsenek segítői teremtményei között. Ő az, Aki segít nekik abban, ami használ nekik, és elvezeti őket attól, ami árt nekik. Neki egyáltalán nincs szüksége rájuk; ők azok, akiknek mindenben szükségük van Rá.

Negyedik: Hogy ezek az úgynevezett társak nem képesek közbenjárni sem Allahnál azoknak a részére, akik őket követik, és nem fognak erre engedélyt kapni. Allah nem ad engedélyt a közbenjárásra, csak az Ő szeretett embereinek [4], és ők is csak azért járhatnak közben, akinek mondásaival, tetteivel és hitével Allah elégedett.[5]

3. Az univerzum rendszerének elrendezése és pontos megvalósulása a legerősebb jele annak, hogy ellenőrzője az egyetlen Úr, a Király, Aki mellett nincs más teremtő. Ahogy lehetetlen az, hogy két teremtő legyen, az is lehetetlen, hogy két Urat szolgáljon az ember. Allah azt mondja:

„Ha e kettőben (az egek és a föld) más isten is lenne, mint Allah, akkor mindkettő romlásba dőlne. Magasztaltassék a Trón Ura! Mentes Ő attól, amit állítanak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:22]

Ha lett volna is az égben vagy a földön egy másik isten Allah mellett, az megsemmisült volna. Ez azért van, mert ha lett volna másik isten Allah mellett, mindketten egyedüli uralmat és szabad rendelkezést igényeltek volna. Ez harchoz vezetett volna, és az ég és a föld megsemmisülése is bekövetkezett volna ennek eredményeként. Lehetetlen, hogy egy testnek két irányító lelke legyen; ha ez történik, a test elpusztul – hogyan lehetséges akkor, hogy az univerzum, amely nagyobb, két úrral rendelkezzen?

4. A Próféták és Küldöttek konszenzusa: Minden nép egyetért abban, hogy a Próféták és Küldöttek – béke legyen mindannyiukkal – a legbölcsebb, legintelligensebb, legerkölcsösebb, legőszintébb, legnagyobb tudású emberek azzal kapcsolatban, amit Allah akar, és a leghelyesebb vezetést kapták, mert Allahtól kaptak kinyilatkoztatást, amit átadtak az embereknek. Minden Próféta és Küldött – Ádámtól az utolsó Prófétáig, Mohamedig, béke legyen mindannyiukkal – az embereket Allahban való hitre hívták, és arra, hogy maradjanak távol attól, hogy mást imádjanak Mellette, mert Ő az egyedüli Igaz Úr. Allah azt mondja:

„Nem bíztunk meg előtted egyetlen Küldöttet sem feladattal, csak úgy, hogy sugalltuk neki: »Nincs más isten csak Én (Allah)! Engem szolgáljatok hát!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:25]

Azt is mondja Núhról – béke legyen vele – hogy azt mondta népének:

„Hogy egyedül Allahot szolgáljátok! Én félek, hogy egy fájdalmas Nap büntetése fog benneteket sújtani." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:26]

Ő – magasztaltassék – azt is mondja az utolsó Küldöttről, Mohamedről (Allah áldásai és békéje legyen vele):

„Mondd: »Én csupán azt a sugallatot kaptam, hogy a ti istenetek az egyetlen Isten! Alávetitek-e magatokat?«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:108]

Ez az Isten az Egyetlen, Aki csodálatosan megteremtette az univerzumot a semmiből: megteremtette az embert a legszebb formában, és tökéletesítette teremtését és belé helyezte a természetébe az Ő Úrságának elismerését, és kizárólagos jogát az imádatra. Úgy adja neki a lelki békét, ha aláveti magát Neki, és követi az Útját, és azt rendelte el a lelkének, hogy ne találjon nyugalmat, amíg alá nem veti magát a Teremtőjének, és folyamatos kapcsolatot nem tart fenn Vele. Azt is lehetetlenné teszi számára, hogy ne az Ő Egyenes Útján lépjen Vele kapcsolatba, amit a tiszteletreméltó Próféták közvetítettek. Intelligenciát adott az embereknek, amely csak akkor működik megfelelően, ha hisz Allahban, Övé a dicsőség.

Ha az embernek jámbor természete, békés lelke és hívő szíve van, eléri a boldogságot, a biztonságot és a békét ezen a világon és a Túlvilágon. Ha az ember azonban elutasítja mindezt, az evilág útjait szervezetlenül, és istenek között felosztottan fogja látni, és nem fogja tudni, hogy ki segíthet neki, vagy ki háríthatja el a veszélyt. Hogy az igaz hit megalapozódjon a szívben és a hitetlenség borzalmai napvilágra kerüljenek, Allah példát állít fel – mert a példák könnyebbé teszik a megértést. Példát hoz egy olyan emberről, akinek az ügye több isten között oszlik el, és egy olyan emberről, aki egyedül Urát imádja. Ő, magasztaltassék, azt mondja:

„Allah egy példázatot adott: Egy férfiról, akit egymással vitatkozók közösen birtokolnak. És egy másik férfi, aki csak egy emberhez tartozik. Talán egyformák ők a példázatban? Hála legyen Allahnak! De nem! A legtöbben nem értik meg." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:29]

Allah a többistenhívő szolgát az olyan szolgához hasonlítja, akinek több mestere van, és aki felett ezek egymással versengenek. Megosztoznak rajta, és mindannyian felelősségeket és feladatokat bíznak rá. Össze van zavarodva közöttük, és ezért mindig labilis. Nem képes kielégíteni a különböző, ellentmondó vágyaikat, és szétszakítani energiáit és irányultságait.

Az egyistenhívő szolgát viszont ahhoz hasonlítja, akinek egyetlen mestere van. Tudja, Mestere mit akar, és milyen feladatokkal bízza meg. Ezért kényelmesen érzi magát és világos az út előtte. Ez a két szolga nem lehet egyforma. Aki egy mesternek van alárendelve, élvezi a helyes életmódot, a tudást és a bizonyosságot, míg, aki különböző, egymással vitában álló mestereknek rendeli alá magát, folyamatosan büntetést kap, és ez aggodalommal tölti el. Nincs szilárdság a helyzetében, és nem tudja még egyik mesterét sem kielégíteni, nemhogy az összest.

Allah létezése, Úrsága és kizárólagos imádathoz való joga bizonyítékainak megértése után, meg kell ismernünk, hogyan teremtette az univerzumot és az embert, és az e mögött rejlő bölcsességet.

AZ UNIVERZUM TEREMTÉSE

Az univerzumot az éggel, földdel, galaxisokkal, csillagokkal, tengerekkel, fákkal és minden élőlénnyel a semmiből teremtette Allah – magasztaltassék és legyen dicsőítve. Azt mondja:

„Mondd: »Vajon ti valóban hitetlenkedtek azzal szemben, Aki két nap alatt teremtette meg a földet? És hasonmásokat állítotok Mellé? Ő a Világok Ura.« És Ő szilárdan rögzítetteket (hegyeket) helyezett a (föld) felszínére és megáldotta az és megszabta az élelmüket ott, négy nap alatt, egyenlően, pontosan a kérdezőknek. Majd az ég fölé emelkedett, amely ekkor füst volt. És azt mondta annak és a Földnek: »Jöjjetek akarva- nem akarva!« Azok ketten azt mondták: »Önszántunkból jövünk engedelmeskedni.« És döntött azokról (az egekről): »Hét ég legyen, két nap alatt!« Minden egyes égnek sugallta a feladatát. Az evilági eget pedig lámpásokkal díszítettük Mi fel és védelmül is. Ez a rendelése a Hatalmasnak és a Mindent Tudónak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:9-12]

Azt is mondja:

„Talán nem látták azok, akik hitetlenek, hogy az egek és a föld egyetlen hatalmas darab volt, és Mi bontottuk azokat fel. És a vízből teremtettünk meg minden élő dolgot. Hát nem hisznek? És szilárdan lehorgonyzottakat (hegyeket) helyeztünk el a földön, hogy (az ezután) ne inogjon velük. És csapásokat hasítottunk azokban, hogy utakként szolgáljanak. Talán megtalálják az Igaz vezetést! És az egeket szigorúan őrzött tetővé tettük. Ám ők ezek (nap, hold, föld, hegyek, stb.) jeleitől elfordulnak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:30-32]

Allah az univerzumot számtalan hatalmas céllal teremtette. Minden részében nagy bölcsesség és fényes jelek vannak. Ha csak egyetlen jelen elmélkedünk, akkor is számtalan csodát fogunk látni. Figyeljük meg Allah teremtésének csodáját a növényekben, amelyeken majdnem minden levél, szár és gyümölcs tele van hasznos dolgokkal, amit az emberi elme nem képes teljességében megérteni, vagy átlátni a részleteit. Figyeljük meg, hogy halad a nedvesség azokban a vékony csatornákban, amelyeket a szem alig lát, csak gondos megfigyeléssel, hogyan képesek felszívni a vizet a talajból a növény tetejébe, majd a víz tovább halad a csatornákban képességeik szerint. Majd behatol a sejtekbe, amelyeket az emberi szem nem láthat. Majd nézzük meg a fa gyümölcsét, hogyan változik az állapota, mint az embrió legyőzhetetlen fejlődési szakaszai. Látunk egy fát, mint egy száraz kóró, majd Ura és Teremtője levelekkel fedi be a legszebb módon. Majd kis gyümölcsöket növeszt rajta, miután leveleket hozott, hogy megőrizze, mintha felöltöztetné, hogy a gyenge gyümölcsöt megvédje a hőtől, a hidegtől és más ártalmas jelenségektől. Majd ellátást és vizet ad ezeknek a gyümölcsöknek szárukon át, hogy táplálékot kapjanak, ahogy a kisgyermeket az anyja teje táplálja. Majd táplálja a gyümölcsöt, hogy fejlődjön, amíg teljesen megérik. Így hoz létre egy édes gyümölcsöt abból az élettelen száraz kóróból.

Amikor megnézzük a földet, és azt hogy hogyan lett megteremtve, látni fogjuk, hogy ez az egyik legnagyobb jele a Teremtőnek. Allah a pihenés helyévé, ággyá teszi, és alárendelte a szolgáinak. Megadja nekik belőle az ellátást és az élet forrásait, és utakat teremtett rajta, hogy megtalálhassák szükségleteiket. Hegyekkel szilárdan rögzítette, hogy ne mozogjon. Elegyengette, kiterjesztette, és alkalmassá tette az életre, amely összehozza az embereket, és alkalmassá tette a halottak számára, akik haláluk után a belsejében pihennek. Felszíne az élők lakása belseje pedig a halottak tartózkodóhelye.

Majd nézzük meg, hogyan kering a föld a nap körül holdjával, hogyan keringenek a csillagok, a csillagképek, az idők végezetéig megfelelő rendszerben, és figyeljük meg az éjszaka és nappal, az évszakok, a hideg és a meleg váltakozásait, amelyek mind e csodálatos mozgások eredményei; és figyeljük meg, mennyire hasznos mind ez mindenféle állatnak és növénynek a földön.

Majd elmélkedjünk az egek teremtésén, és újra figyeljük meg; látni fogjuk, hogy ez egyike Allah legnagyobb jeleinek magasságban, kiterjedtségben és stabilitásban. Nincs alatta oszlop, és nincs felette tartó, hanem Allah végtelen ereje tartja fenn, amely megtartja az eget és a földet, nehogy összezuhanjanak.

Amikor a világot megnézzük, a részleteinek összeállítását és legjobb elrendezését – ami megmutatja Teremtőjének tökéletes Mindenhatóságát és tökéletes tudását, bölcsességét és kegyét – azt fogjuk találni, hogy olyan, mint egy megszerkesztett épület minden szükséges hozzávalóval. Az ég a tető felette, a föld a pihenés helye, és olyan, mint egy szőnyeg az ott lakóknak, a nap és a hold lámpák, amelyek megvilágítják a földet, a csillagok lámpások és díszek, amelyek útmutatásul szolgálnak a világ útjaira. A drágakövek, amelyek a földben vannak elrejtve, mint előkészített kincsek azok számára, akinek a leghasznosabbak. Minden növény és állat arra készült, ami miatt a legnagyobb szükségünk van rájuk. Néhány állaton utazni lehet, másoknak a teje hasznos, megint mások étkezésre szolgálnak, illetve vannak, akik védelemre. Allah az embert tette meg felettük ellenőrzőnek, mint egy fennhatósággal rendelkező királyt.

Ha elmélkedünk ezen az univerzumon minden szempontból, vagy minden részéről, számtalan csodát fogunk találni. Ha mélyen belegondolunk és őszinték vagyunk magunkkal, ha megszabadítjuk magunkat a szeszélyektől és a vak utánzástól, bizonyosan meg fogjuk érteni, hogy ezt az univerzumot egy Bölcs, Hatalmas, és Mindent Tudó alkotta, Aki a legjobb méretezéssel és a legjobb formában alkotta meg. Azt is meg fogjuk érteni bizonyossággal, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy két ilyen Teremtő legyen; Ő csak is az Egyetlen Úr lehet, Aki mellett nincs más, aki jogosult lenne az imádatra, és ha lenne más isten az égen vagy a földön, annak az ügyei romlottak, rendje tökéletlen és jósága hamis lenne.

Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a teremtést másoknak tulajdonítsa a Teremtőn kívül, mit mondana arra a mechanizmusra, amely egy folyó körül alakul ki, amelynek az összetétele tökéletes és kiválóan megmérték, hogy aki nézi, nem lát rajta semmilyen hibát. Ez a folyó egy hosszú kert közepén található, amelyben különböző gyümölcsök vannak, amelyek vizüket a folyóból kapják; ebben a kertben van egy gondozó, aki a különböző elemeket összehangolja, és tökéletesen gondozza, úgy, hogy egy része sem megy tönkre, és egy gyümölcse sem rohad meg. Ez a gondozó azután szétosztja az emberek között azt, amire szükségük van, minden egyes csoportnak, amit megérdemel, és folyamatosan osztogat közöttük.

Azt fogjuk ezek után mondani, hogy mindez egy olyan teremtő keze munkája nélkül történt, aki szabadon választ és tervez? Azt fogjuk mondani, hogy ennek a kertnek és rendszerének működése csak véletlenszerű, mindenféle teremtő vagy tervező nélkül jött létre? El tudjuk képzelni, azt mondja az eszünk, hogy mindez véletlenül alakult így? El tudjuk képzelni, hogy az ész érvek ide vezetnének, és ezt tanácsolnák?[6]

Az alant húzódó okok:

Az univerzum teremtésén való elmélkedés után úgy gondoljuk, hogy megfelelő lenne néhány okot említeni, amelyekért Allah megteremtette ezeket a hatalmas dolgokat és meglepő jeleket.

1. Hogy alárendelje őket az embernek: Amikor Allah helytartót rendel el a földre, aki Őt fogja imádni és népesítse be a földet, ezeket a dolgokat számára teremtette, hogy helyes életet éljen, és hogy az evilági és végső lakhelyének ügyei megfelelően előtte legyenek. Allah azt mondja:

„És a szolgálatotokra hajtotta azt, ami az egekben és azt, ami a földön van. Mindez Tőle származik." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 45:13]

Azt is mondja:

„Allah az, Aki megteremtette az egeket és a földet és vizet bocsátott le az égből és azzal gyümölcsöket sarjasztott nektek – gondoskodásból rólatok. És szolgálatotokra hajtotta a hajókat, hogy a tengeren sietve járjanak az Ő parancsa által. És a folyókat is a szolgálatotokra hajtotta. És szolgálatotokra hajtotta a Napot és a Holdat, amelyek fáradhatatlanok. Szolgálatotokra hajtotta az éjszakát és a nappalt. És mindent megadott nektek, amit csak kértek Tőle. Ha meg akarnátok számlálni, senki sem tudná számba venni Allah kegyelmét. Ám az ember bizony bűnös tagadó." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 14:32-34]

2. Hogy az egeket és a földet és mindent az univerzumban Allah Úrsága bizonyítékává és Egyedülvalósága jelévé tegyen. A legnagyobb dolog ebben az életben elismerni Allah Úrságát és Egyedülvalóságát. Mivel ez a legfontosabb, Allah ennek alátámasztására a legnagyobb bizonyítékokat és jeleket hozta, és a legmeggyőzőbb bizonyítékokkal igazolta. Allah tehát az egeket, a földet és mindent azért teremtett meg, hogy ennek bizonyítékául szolgáljanak. Ezért vannak olyan kijelentései, hogy „Jelei közé tartoznak…", amelyekből sokkal találkozhatunk a következő versekben:

„Az Ő Jelei közé tartozik: az egek és a föld megteremtése…

Az Ő Jelei közé tartozik az is, hogy éjjel alusztok és nappal…

Az Ő Jelei közé tartozik az is, hogy megmutatja nektek a villámlást, félve és vágyakozva…

Az Ő Jelei közé tartozik az is, hogy az ég és a föld az Ő parancsa alapján áll fenn." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:22-25]

3. Hogy bizonyítékká tegye őket a Feltámadás Napjára; mivel az élet valójában két élet, az evilági és a Túlvilági élet, és ez utóbbi a valóságos élet. Allah azt mondja:

„Az evilági élet csupán mulatozás és játék. A Túlvilági lét az élet. Bárcsak megértenék!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:64]

Ez azért van, mert a Túlvilági otthon az ellenszolgáltatás és számonkérés helye, és ott van az örök boldogság azok számára, akik megérdemelték, és az örök szenvedés azoknak, akik azt érdemelték ki. Mivel az ember nem juthat el oda, csak ha meghal és feltámad, a létezését tagadják azok, akik elvesztették kapcsolatukat Urukkal, akiknek a természete megváltozott, és akinek az észbeli képessége károkat szenvedett. Ezért van az, hogy Allah bizonyítékokat mutatott be, hogy a lelkek higgyenek és a szívek bizonyosságot leljenek; mert a lélek megújítása sokkal könnyebb, mint első megteremtése, és az egek és a föld megteremtése sokkal nagyobb, mint az ember fennmaradása. Allah azt mondja:

„Ő az, Aki elkezdi a teremtést majd megismétli azt. Ez könnyebb a Számára!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:27]

Azt is mondja:

„Az egek és a föld megteremtése nagyobb, mint az emberek megteremtése. De mégis a legtöbb ember nem érti meg." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:57]

Azt is mondja:

Mindezek után, ó ember!

- Ha ez az egész univerzum neked van alárendelve, és az összes jelét és bizonyítékát láttad, ki fogod jelenteni, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah Egyedül, Akinek nincs társa;

- Amikor felismerted, hogy feltámadásod és halál utáni életed könnyebb, mint az egek és a föld megteremtése, hogy találkozni fogsz Uraddal, Aki elszámoltat tetteiddel, és megtudtad, hogy ez az egész univerzum Urát szolgálja és minden teremtménye hálával dicsőíti Urát, ahogy Allah kijelenti:

„Allahot dicséri mindaz, ami az egekben és a földön van. Őt, a Királyt, a Szentségest, a Hatalmast, a Bölcset." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 62:1]

- Hogy mind az Ő Magasztossága előtt borulnak le, ahogy mondja:

„Hát nem láttad, hogy Allah előtt borul le minden és mindenki az egekben és a földön és a Nap és a Hold és a csillagok és a hegyek és a fák és az állatok és sokan az emberek közül. Sokakkal szemben jogosan valósul meg a büntetés. Akit Allah megaláz, annak nem találsz senkit, aki megtisztelné. Allah azt tesz, amit akar." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:18]

- Még ezek a lények is az Urukat szolgálják olyan módon, ami illik hozzájuk, ahogy Allah elmagyarázta ebben a versben:

„Talán nem láttad, hogy minden és mindenki Allah dicsőségét zengi az egekben és a földön, még a madarak is röptükben, mindenki ismeri imáját és hálaadását." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:41]

- Amikor az egész tested tulajdonképpen Allah elrendelése és szabályozása szerint működik: a szív, a tüdők, a máj és minden más testrész aláveti és alárendeli magát Urának…

Ezek után hogyan döntesz az Uradban való hit, illetve a Benne való hitetlenség között? Döntésed ellenkezni fog és el fog tévelyedni ettől az áldott úttól, amely a körülötted lévő világ és saját tested is jár?

Az értelmes ember mindenképpen felülemelkedne az ellenkezésen és a tévelygésen e nagy univerzum hatalmasságában.

AZ EMBER MEGTEREMTÉSE ÉS MEGTISZTELÉSE

Allah döntése volt, hogy megteremtsen egy teremtményt, aki benépesíti a földet, és választása az ember volt. Ez összhangban van az Isteni Bölcsességével, hogy az anyag, amelyből az embert teremtette, a föld volt. Agyagból teremtette meg, majd olyan szépre formázta meg, amilyen szép ma az ember. Amikor tökéletes lett ebben a formában, életet lehelt bele Lelke (Dzsibríl – Gábriel angyal) által, és a legszebb formájú emberré tette; megadta neki a hallás, a látás, a mozgás és a beszéd képességeit. Majd az Úr a Paradicsomot tette otthonává, ahol egyetlen egy fát tiltott meg neki – próbatételként.

Allah meg akarta mutatni az ember helyzetét, ezért megparancsolta angyalainak, hogy boruljanak le előtte. Minden angyal leborult, de a sátán ezt arrogánsan és makacsul visszautasította. Allah megharagudott rá engedetlensége miatt, és kiűzte Könyörületéből arroganciája miatt. A sátán megkérte Allahot, hogy hosszabbítsa meg életét, és adjon neki haladékot a Feltámadás Napjáig. Allah ezért meghosszabbította az életét a Feltámadás Napjáig.

A sátán irigy lett Ádámra (béke legyen vele) , mert Allah őt és gyermekeit föléje helyezte. Megesküdött Urára, hogy tévútra fogja vezetni Ádám minden gyermekét, hogy elölről, a hátuk mögül, balról, jobbról meg fogja őket közelíteni, kivéve a jámbor és becsületes szolgáit Allahnak közülük, mert őket Allah megvédi a sátán gonosz terveitől. Allah figyelmeztette Ádámot (béke legyen vele) a sátán gonosz tervére, de a sátán elcsábította Ádámot és feleségét, Hawwát (Évát), hogy elérje, hogy kikerüljenek a Paradicsomból, és hogy felfedje előttük azt, ami rejtve volt számukra szemérmükből. Megesküdött Allahra nekik, hogy ő egy őszinte jóakarójuk, és hogy Allah nem tiltotta meg nekik azt a fát, csak azért, nehogy angyalok vagy örök életűek legyenek.

A sátán csalása befolyásolta Ádámot és Hawwát, ettek a tiltott fáról, és az első büntetés, amely elérte őket Allah parancsának megszegése miatt az az volt, hogy ami rejtve volt előttük szemérmükből, az láthatóvá vált, és Allah emlékeztette őket a sátán cselszövéseiről adott figyelmeztetésére.

Ádám (béke legyen vele) akkor bocsánatot kért Urától. Allah ezért megbocsátott neki, elfogadta bűnbánatát, kiválasztotta és vezetést adott neki. Majd megparancsolta neki, hogy menjen le a Paradicsomból, ahol élt, a földre, ahol a lakhelye lett és a boldogsága egy időre. Azt is mondta neki, hogy földből lett teremtve, a földön fog élni és meghalni, és a földből lesz feltámasztva.

Ádám (béke legyen vele) és felesége, Hawwa akkor lementek a földre, gyerekeik sokasodtak, és mindannyian Allahot szolgálták, mert apjuk, Ádám próféta volt. Allah elmondja nekünk ezt a történetet a Dicsőséges Koránban:

„Mi bizony megteremtettünk benneteket majd megformáztunk. Majd mondtuk az Angyaloknak: »Boruljatok le Ádám előtt!" Leborultak, csupán Iblisz (a sátán) tagadta meg. Ő nem tartozott a leborulók közé. (Allah) azt mondta: »Mi akadályozott meg téged abban, hogy leborul, hiszen megparancsoltam?« Mondta (a sátán): »Én jobb vagyok, mint ő Engem tűzből teremtettél ám őt agyagból teremtetted.« (A Magasztos Allah) azt mondta: »Indulj innen lefelé! Hogyan merészelsz abban gőgösen viselkedni? Menj ki! A megvetett alantasak közé tartozol.« Mondta (a sátán): »Adj nekem haladékot addig, míg fel nem támasztatnak!« (A Magasztos Allah) azt mondta: »Azokhoz tartozol, akiknek haladék adatott.« Mondta (a gonosz): »Amiért tévútra vittél engem, meglesem őket (az embereket) a Te egyenes Utadon. Majd folyton megyek előttük, mögöttük, jobbjukon, baljukon. És úgy fogod találni, hogy legtöbbjük nem hálás.« (A Magasztos) Mondta: »Menj ki abból (a Paradicsomból) megvetve és száműzve! És, aki követ téged közülük, bizony megtöltöm mindenkivel közületek a Poklot. Ó Ádám! Te és a feleséged lakjatok a Paradicsomban! És ti ketten egyetek ott, ahol akartok! Ám ehhez a fához ne közeledjetek, hiszen akkor- a bűnösök közé fogtok tartozni.« (Gonosz dolgokat) Sugalmazott nekik a sátán, hogy világosságra hozza nekik azt, ami eddig rejtve volt a szemérmükből. És mondta: »A ti Uratok csupán azért tiltotta meg nektek ezt a fát, hogy ne legyetek két angyal, vagy azért, hogy ne lehessetek öröklétüek.« És (a sátán) esküt tett kettejüknek: «Én bizony a ti tanácsadótok vagyok.« Romlásba taszította kettejüket csalárd ármányával. Miután megízlelték a fát, láthatóvá vált kettejük számára a szemérmük, így a Paradicsom leveleit kezdték egymásra rakni azon. Uruk szólította kettejüket: «Nem tiltottam-e meg nektek azt a fát? És nem mondtam-e hogy a sátán a ti nyilvánvaló ellenségetek?« Ők ketten pedig mondták: «Urunk! Bűnt követtünk el önmagunk ellen. Ha nem bocsátasz meg nekünk és (nem) könyörülsz rajtunk, akkor bizony a kárvallott vesztesek közé fogunk tartózni.« (A Magasztos Allah) Mondta: «Menjetek lefelé! Egyikőtök a másiknak ellensége (legyen)! A földön lesz tartózkodási hely és a megélhetés (a számotokra) egy ideig.« Mondta: «Ott fogtok élni és ott fogtok meghalni és onnan hozattok elő.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:11-25]

Tekintsük Allah munkájának nagyságát az emberben. Megteremtette őt a legszebb formában, felruházta tiszteletreméltó jellemvonásokkal, mint intelligencia, tudás, ékesszólás, a beszéd művészete, gyönyörű alak, arányos test, a tudás megszerzésének képessége analógiai következtetés és gondolkodás által, és a nemes jellemzők elsajátításának képessége, mint jámborság, és az Allahnak való engedelmesség és alárendeltség. Milyen messze van ez az állapot attól, mikor spermacseppként édesanyja méhében volt teremtésekor, míg az angyal oda fog menni hozzá a Paradicsomban.

„Áldassék Allah a legkiválóbb Teremtő!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:14]

Az ember ennek a világnak a lakója. Minden tőle függ, és minden az ő érdekében van. Minden más teremtmény őt szolgálja és az ő szükségleteit biztosítja. Az angyalok feladata, hogy megvédjék őt nappal és éjszaka. Vannak közöttük, akikre az eső és a növények bízattak, azért dolgoznak, hogy ellássák őt; az égi utak neki lettek alárendelve és az ő szolgálatára állnak; a nap, a hold és a csillagok mind összhangban mozognak az időre emlékeztetve őt, és ellátása érdekében. A légkőr a szelekkel, felhőkkel, madarakkal szintén neki van alávetve, ahogyan a lenti világ is a tengerekkel, folyókkal, fákkal és gyümölcsökkel, növényeivel és állataival, és mindazzal, ami ezekben található. Allah azt mondja:

„Allah az, Aki megteremtette az egeket és a földet és vizet bocsátott le az égből és azzal gyümölcsöket sarjasztott nektek – gondoskodásából rólatok. És a szolgálatotokra hajtotta a hajókat, hogy a tengeren sietve járjanak az Ő parancsa által. És a folyókat is a szolgálatotokra hajtotta. És szolgálatotokra hajtotta a Napot és a Holdat, amelyek fáradhatatlanok. Szolgálatotokra hajtotta az éjszakát és a nappalt. És mindent megadott nektek, amit csak kérdtetek Tőle. Ha meg akarnátok számlálni, senki sem tudná számba venni Allah kegyelmét. Ám az ember bizony bűnös tagadó." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 14:32-34]

Hogy teljessé tegye az ember megtisztelését, Allah megteremtette számára mindazt, amire szüksége van az evilági életében, és amire szüksége van ahhoz, hogy a Túlvilágon a legmagasabb szintre jusson. Kinyilatkoztatta tehát számára a Könyvét, és elküldte a Küldötteit, hogy elmagyarázzák Allah Törvényét, és arra hívják az embereket.

Allah teremtett az embernek valamit magából – tehát Ádámnak önmagából – egy feleséget, hogy élvezze a vele való életet, amely válaszol természetes igényeire pszichológiai, intellektuális és fizikai szinten. Kényelmet, nyugalmat, és stabilitást talált nála, és mindketten megtalálták együttlétükben a békét, az elégedettséget, a szeretet és könyörületet; mert fizikai, pszichológiai és idegi felépítettségük miatt mindketten egymás vágyaira a válasz, és harmóniában új generációkat képesek létrehozni. Mindkettejük lelkét gazdagítják ezek az érzések, és kapcsolatuk kényelmet ad a léleknek és az idegeknek, békét a testnek és az elmének, stabilitást az életben, családot a lelkeknek, és tudatosságot és nyugalmat a férfinak és a nőnek egyenlően.

Allah kiválasztotta a hívőket az emberiségből. Engedelmessé tette őket Iránta, és olyanokká, akik Neki dolgoznak Törvényei szerint, hogy megérdemeljék a Paradicsomában való életet. Kiválasztott közülük Prófétákat, Küldötteket, jó embereket és mártírokat, és megáldotta őket ezen a világon a legnagyobb keggyel, amelyet az emberi lélek elérhet: az Allah szolgálata, a Neki való engedelmesség, és a Hozzá való fohász. Megkülönböztette őket nagy kegyekkel – amelyeket mások nem érhetnek el – ezek közül valók: béke, nyugalom, boldogság, és mindezeknél nagyobb az, hogy tudják az igazságot, amelyet a Küldöttek hoztak, és hisznek benne. Allah a számukra a Túlvilágon örök boldogságot és nagy sikert tartogat, amely illik Bőkezűségéhez - Magasztaltassék. Megjutalmazza őket a Benne való hitükért és az Iránta való őszinteségükért, és még többet fog adni nekik kegyeiből.

A nő helyzete:

Az iszlámban a nő magas pozíciót kapott, amelyet nem kapott meg semmilyen korábbi vallásban, és amelyet semmilyen nép nem adott neki. Ez azért van, mert az a megtiszteltetés, amelyet az iszlám ad az embernek, azt egyenlően a férfiaknak és a nőknek is adja. Az emberiség Allah törvényei előtt egyenlő ezen a világon, és jutalmazását tekintve is egyenlő lesz a Feltámadás Napján. Allah azt mondja:

„Megtiszteltük Ádám fiait (az emberiséget)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:70]

Azt is mondja:

„A férfiaknak jár egy rész abból, amit a szülők és a (közeli) rokonok hagynak hátra. És a nőknek is egy rész jár abból, amit a szülők és a (közeli) rokonok hagynak hátra." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:7]

„Az asszonyoknak ugyanaz a bánásmód jár, mint ami a számukra kötelező – a helyes módon." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:228]

„A hívők és a hívő nők egymás testvérbarátai." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 9:71]

„És (elrendelte továbbá) a szülőkkel szembeni illendő viselkedést. És ha ők nálad érik el az öregkort, avagy csak egyikőjük, ne mondd nekik azt, hogy »Off!« És ne becsméreld őket! Kegyes szavakat mondj nekik! Terjeszd ki kettejük fölé könyörületből az alázatosság szárnyát! És mondd: »Uram! Irgalmazz nekik, miként felneveltek ők engem, mikor kicsi voltam.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:23-24]

„Az Uruk meghallgatta őket: »Én nem engedem kárba menni egyetlen cselekvő cselekedetét sem közületek, akár férfi, akár nő.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:195]

„Aki jótetteket cselekedett, akár férfi, akár nő és mindeközben hívő, azt a jó élettel fogjuk jutalmazni. És Mi a legjobb tetteik szerint fogjuk jutalmazni őket." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:97]

„Aki pedig kegyes dolgokat cselekszik, akár férfi, akár nő és ő hívő, azok a Paradicsomba léphetnek be. És ott annyi jogtalanságot sem fognak elszenvedni, mint a datolyamagon lévő hasíték." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:124]

Ez a tisztelet, amelyet a nő az iszlámban élvez, nem hasonlítható semmilyen más valláshoz, hithez vagy törvényhez. A római civilizáció meghatározta, hogy a nő rabszolgája és alárendeltje a férfinak, és hogy abszolút nem rendelkezik jogokkal. Volt egy nagy konferencia Rómában, ahol a nőket érintő ügyeket tárgyalták meg. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nő egy élettelen lény, és mint ilyen, nem lehet része a Túlvilági életben, és hogy tisztátalan.

Athénben a nőt tárgynak tekintették. Adták és vették, mint bármilyen más terméket, és a sátán művének tartották.

Az ősi indiai írások szerint a pestis, a halál, a pokol, a kígyóméreg jobb, mint a nő. Élethez való joga megszűnt férje halálával, akit a tulajdonosának tartottak. Amikor látta férje holttestét elégni, bele kellet ugrania a tűzbe neki is, ha ezt nem tette meg, átkozott lett.

Ami a judaizmust illeti, az Ószövetség a következő ítéletet hozta:

„Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság. S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek." [Prédikátor 7:25-26]

Ilyen volt a nő helyzete az ókorban. A középkort és az újkort a következő események illusztrálják.

A dán író, Wieth Kordsten elmagyarázta a katolikus egyház álláspontját a nőkkel kapcsolatban:

„A középkorban nem sokat foglalkoztak Európában a nőkkel, és ez összhangban volt a katolikus egyház nézeteivel, amely a nőt másod osztályú emberi lénynek tartotta."

Franciaországban tartottak egy konferenciát kr. u 586-ban, amelyben arról tárgyaltak, hogy a nőt emberi lénynek lehet-e tartani, vagy nem. A vita végen a felek arra jutottak, hogy emberi lény, de a férfi szolgálatára lett teremtve.

A francia törvény 217. cikkelye kimondja:

„A férjes asszony – még ha házassága elválasztja tulajdonjogától és férjének tulajdonjogától – nem adhat senkinek tulajdonjogot vagyona felett, akár ellenszolgáltatás fejében, akár anélkül, kivéve, ha a férje részt vesz a tranzakcióban, vagy írásos engedélyt ad róla."

Angliában VIII. Henrik megtiltotta a nőknek, hogy olvassanak a Bibliából, 1850-ig nem számítottak angol állampolgároknak, és 1882-ig nem rendelkeztek személyi jogokkal.[7]

Ami a nő helyzetét illeti a mai Európában, Amerikában és más iparosodott nemzeteknél, egy közönséges teremtménynek tartják, akit kereskedelmi célokra lehet felhasználni, reklámokban és hirdetésekben szerepel. Ez odáig ment, hogy szinte a meztelen testével hirdet termékeket. Testét és méltóságát megszentségtelenítették a férfiak által meghatározott szabályokkal, hogy élvezeti cikké tegyék mindenhol.

A mai nő addig kap gondoskodást és figyelmet, amíg képes vagyonát, eszét és testét a társadalom számára felajánlani. Amikor azonban megöregszik, és már elveszíti ezeket a képességeit, a társadalom egyénileg és kollektíven elhagyja, és egyedül él otthonában vagy az öregek otthonában.

Hasonlítsuk össze a fentieket – bár nem lehet őket összehasonlítani – a Nemes Koránnal:

„A hívők és a hívő nők egymás testvérbarátai." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 9:71]

„Az asszonyoknak ugyanaz a bánásmód jár, mint ami számukra kötelező." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:228]

Tehát Allah tiszteletet ad a nőnek, világossá teszi az emberiségnek, hogy anyává, feleséggé, lánnyá és testvérré teremtette; és mindezekkel a szerepekkel rá jellemző jogok járnak.

MIÉRT LETT AZ EMBER MEGTEREMTVE?

Az előző fejezetben megtárgyaltuk, hogy Allah megteremtette Ádámot (béke legyen vele), és számára megteremtette feleségét Hawwát (Évát), és a Paradicsomot adta nekik lakóhelyként. Majd Ádám (béke legyen vele) engedetlen volt Urával szemben, és később bocsánatot kért Tőle. Allah elfogadta a bűnbánatát, és vezetést adott neki. Allah megparancsolta neki, hogy menjen el a Paradicsomból, és menjen le a földre. Allah olyan dicsőséggel, magasztossággal és bölcsességgel rendelkezik, amelyet az emberi elme nem képes átfogni, és amelyet a nyelv nem képes leírni. Megemlítünk néhányat e bölcsességek és alant húzódó indítékokból.

1. Allah azért teremtette a dzsinneket és az embereket, hogy Őt imádják. Ez a teremtés célja. Azt mondja:

„Én csupán azért teremtettem a dzsinneket és az embert, hogy Engem szolgáljanak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 51:56]

Azt is tudjuk, hogy az Istenszolgálatnak az a foka, amit az embernek el kell érnie, nem lehet a boldogságban és az öröklétben elérni, hanem a próbatételeken és csapásokon keresztül. Az öröklét a boldogság és nem a megpróbáltatások otthona.

2. Allah az emberek között Prófétákat, Küldötteket, szeretett embereket (walíyyum) és mártírokat választott ki, akiket különösen szeretett, és a kik szerették Őt. Ezek után próbára tette őket ellenségeik között. Tehát mikor Őt választották minden más helyett, és feláldozták életüket és vagyonukat, hogy elnyerjék tetszését és szeretetét, megkapták szeretetét és elégedettségét, amit ezek nélkül nem értek volna el. Ezért a prófétaság és a mártíromság fokozata a legnagyobb Allah előtt, és ezt nem lehet mással elérni, mint azzal, amit Allah elrendelt, hogy Ádámnak (béke legyen vele) és gyermekeinek le kellett menniük a földre.

3. Allah az Egyetlen Igaz és Valóságos Király. A Király az, aki parancsol és tilt; jutalmaz és büntet; szerencsétlenné tesz és megtisztel; megerősít és lealacsonyít. Allah hatalma ezért szükségelteti, hogy Ádámnak (béke legyen vele) és gyermekeinek olyan otthont hozzon létre, amelyben a fennhatóság törvényei megnyilvánulnak, majd egy olyan helyre vigye őket, ahol jutalmat kapnak tetteikért.

4. Allah Ádámot (béke legyen vele) a földrész talajából származó földből teremtette; és nincs jó és rossz, magas és alacsonyrendű a földön. Allah tudja, hogy Ádám gyermekei közül vannak olyanok, akik alkalmatlanok arra, hogy a Paradicsom lakói legyenek, ezért leküldte Ádámot (béke legyen vele) egy olyan helyre, ahol különválik a jó a rossztól. Allah két külön otthont választott nekik: a jók otthona az Ő Helye (bevezeti őket a Paradicsomba), a rosszak pedig a nyomor otthonába (a Pokol Tüzébe) kerülnek.

5. Allahé a Legszebb Nevek. Nevei közé tartoznak többek között: Al-Ghafúr (a Megbocsátó), Ar-Rahím (a Legirgalmasabb), Al-Afu (az Elnéző), Al-Halím (Türelmesen Elnéző). Mivel e neveknek meg kell nyilvánulniuk, Allah Bölcsessége szükségessé teszi, hogy Ádám (béke legyen vele) és gyermekei lemenjenek egy olyan helyre, ahol Allah Szép Neveit kézzelfoghatóan megtapasztalják. Megbocsát annak, akinek Akar, megkönyörül azon, akin Akar, elnézi a hibáját annak, akinek Akarja, és más különböző módokon teszi nyilvánvalóva Neveit és Tulajdonságait.

6. Allah Ádámot (béke legyen vele) és gyermekeit egy olyan felépítessel teremtette, amely természetesen hajlik a jóra és a rosszra, fogékony a vágyakra és a kísértésekre, de fogékony az ész és a tudás érveire. Megteremtette benne az észt és a vágyat, mert mindkettő szükséges az Ő Akarata megvalósulásához, és hogy megmutassa szolgáinak Nagyságát Bölcsességben és Hatalomban és Könyörületét, Kedvességét és Jóakaratát Fennhatóságában és Úrságában. Majd Bölcsességéből elküldte Ádámot (béke legyen vele) és gyermekeit a földre, hogy az emberek próbatételeknek legyenek kitéve, és kiderül az emberek felkészültsége és hajlandósága a különböző tényezőkre nyilvánvalóvá válik, majd Allah ez alapján ad tisztességet vagy lealacsonyodást kinek-kinek, ahogy megérdemli.

7. A hit a Láthatatlanban nagyon hasznos. Mindenki hinni fog abban, amit láttni fognak a Feltámadás Napján. Ha az emberek az Öröm otthonában (a Paradicsomban) lettek volna megteremtve, nem érhették volna el a Láthatatlanban való hitet, amely boldogságot és tisztességet hoz. Ezért Allah egy olyan helyre küldte őket, ahol lehetőségük nyílik a Láthatatlanban hinni.

8. Allah azt akarja, hogy megmutassa a kegye tökéletességet és a nagyságot szolgáinak, hogy hálásak legyenek Allahnak és a legjobban szeressék Őt, és a legjobban élvezhessék azt az örömet, amelyet Allah adott nekik. Allah ezért megmutatja nekik, hogy mit tett az ellenségeikkel, és a büntetést, amit előkészített nekik. Megmutatja nekik az öröm legmagasabb fokát is, amelyet előkészített nekik, hogy boldogságuk növekedjen. Ez kegyének egyik formája. Ezért hogy elérjék ezt, le kellett küldenie őket a földre, próbára kellett tennie őket, majd akit Akar, sikerre viszi Tőle származó könyörületből és kedvességből, és akit Akar, lealacsonyít bölcsességéből és igazságosságából, mert Ő Mindent Tudó és Bölcs.

9. Allah azt akarja, hogy Ádám és gyermekei a legjobb formában menjenek vissza a Paradicsomba. Tehát mielőtt belépek, meg akarja ízleltetni velük a világ nehézségét, szomorúságát és aggodalmát, hogy még jobban örüljenek a Paradicsomba belépésnek a Túlvilágon, mert ez az ellentéte egy olyan dolognak, amelynek nyilvánvaló a szépsége.[8]

Miután megmagyaráztuk az ember eredetét, a legmegfelelőbb, ha elmagyarázzuk, miért van szüksége az igaz vallásra.

AZ EMBER SZÜKSÉGE A VALLÁSRA

Az embernek nagyobb szüksége van a vallásra, mint bármi másra az életben. Ez azért van, mert az embernek tudnia kell, mi tetszik Allahnak és azt is, ami nem tetszik Neki. Olyan dolgokat kell tennie, amelyek hasznosak számára, és amelyek megmentik a kártól. Az Isteni Törvény az, amely megkülönbözteti azokat a tetteket, amelyek hasznosak, a károsaktól. Ez Allah igazsága a teremtett világában, és fénye szolgái közt, és nem lehetséges, hogy az emberek az Isteni Törvény nélkül éljenek, amellyel valóban különbséget tudnak tenni aközött, amit tenniük kell és aközött, amit nem.

Ha az ember valóban rendelkezik akarattal, tudnia kell, hogy mit akar. Olyat akar, ami hasznos a számára, vagy olyat, ami árt neki. Olyat akar, amitől jobb lesz, vagy olyat, amitől rosszabb? Néhány ember tudja ezt természetesen, vannak, akik eszük és gondolkodásuk használatával jutnak erre, mások azonban nem jönnek rá, csak a Küldöttek magyarázatán és útmutatásán keresztül.[9]

Bármennyire is elterjedtek és ünnepeltek lettek az ateista és materialista gondolatok; és bármilyen népszerűek mindenféle ideológiák és teóriák, az egyének és a társadalmak nem tudnak vallás nélkül élni. Ezek az ideológiák soha nem kielégíteni megadni az ember spirituális és pszichológiai szükségletet. Minél inkább belemélyed az ember, annál jobban meggyőződik, hogy ezek nem képesek neki biztonságot adni, sem szomjúságát oltani, és hogy az igaz vallás elkerülhetetlen.

Ernest Renan azt mondta:

„Minden, ami kedves számunkra, eltűnhet, és az ember szabadsága intelligenciájának alkalmazásában, a tudása és a tapasztalata értéktelenné válhat. A vallás azonban nem törlődhet el. Megmarad a materialista ideológia élő bizonyítékaként, amely le akarja korlátozni az embert földi élet szánalmas kicsinységére."[10]

Muhammad Fareed Wajdee azt mondta:

„Lehetetlen, hogy a vallásos gondolkodás eltűnjön, mert ez a legmagasabb és legnemesebb az emberi hajlamok közül, arról nem is beszélve, hogy ez az a vágy, amely felemeli az embert. Nem fog eltűnni, ellenkezőleg, növekedni fog. Az ember vallásos természete mindig vele marad, amíg meg tudja különböztetni a szépet az utálatostól, és ez a természet folyamatosan növekszik benne szellemi képességei fennköltsége és tudásban való haladása szerint."[11]

Tehát ha az ember távol van az Urától, szellemi képességei nagysága és kiterjedt tudása segítségével felismeri nagy tudatlanságát Urával és azzal kapcsolatban, ami az Ő joga, és tudatlanságát saját magát és azt illetően, hogy mi a jó és mi a káros a számára; mi teszi őt boldoggá és mi okozza szerencsétlenségét. Azt is fel fogja ismerni, hogy nem ismeri az olyan tudományok részleteit, mint a csillagászat, a galaxisok, a nukleáris tudományok, és így tovább. Akkor fog megtörténni, hogy a világ tovább lép a csalódás és arrogancia szakaszából az alázatosságba és alávetettségbe, és akkor elhiszi, hogy mindezek a tudományok mögött létezik egy tudással rendelkező Bölcs, és egy mindenre Képes Teremtő. Ez a valóság elfogadtatja a pártatlan tudósokkal, hogy higgyenek a láthatatlanban, hogy fogadják el az egyenes vallást, és hogy feleljenek a természetes ösztönük hívására. Az olyan ember azonban, aki eltávolodik ettől az úttól, annak természete meghasonlik, és az egyszerű állatok szintjére süllyed.

A fentieket azzal zárjuk, hogy az igaz vallásosság – amely Allah Egyedülvalóságában való hitben és az Ő utasítása szerinti Istenszolgálatok végrehajtásában nyilvánul meg – a vallás szükséges eleme ahhoz, hogy az ember megvalósítsa Allah, minden világ Ura szolgálatát, és elnyerje a boldogságot és a megmenekülést a pusztulástól, nehézségtől és nyomortól. Csak ezáltal lehet az intellektuális éhséget csillapítani és a legmagasabb célokat elérni.

A vallás szükségszerű eleme emellett a lélek tisztításának és az érzelmi erő finomításának, mert a nemes érzések a vallásban nagy teret kapnak és egy olyan forrás, amelynek vize nem apad el, ha a nemes érzések elérik céljukat.

Szükséges eleme az akaraterő tökéletesítésének, mert nagy hangsúllyal támogatja az ellenállást a kétségbeesésnek.

Ennek fényében, ha vannak olyanok, akik azt mondják, hogy az ember természetétől fogva világi, nekünk azt kell mondanunk: „Az ember természetétől fogva vallásos", mert az ember két erővel rendelkezik: a tudományos számítás ereje és az akaraterő. Teljes boldogsága attól függ, hogy tökéletesíti a tudományos- és az akaraterejét, és a tudományos erő tökéletesítése nem valósulhat meg a következő dolgok ismerete nélkül:

Megismerni az Igaz Urat, Aki a Teremtő és az Ellátó; Aki teremtette az embert a semmiből, és kegyekkel látta el.
Megismerni Neveit és Tulajdonságait, és mindazt, ami Rá jellemző; és e Nevek hatásait a szolgáira.
Megismerni a Hozzá vezető utat.
Megismerni azokat a tényezőket és ártalmakat, amelyek megakadályozzák az embert abban, hogy megismerje ezt az utat, és a nagy boldogságot, ahová az út vezet.
Mély ismerettel rendelkezni saját lelkünkről, annak szükségleteiről, pozitív és negatív tulajdonságairól.

Ha az ember tudja ezt az öt dolgot, képes lesz tökéletesíteni tudományos erejét. A tudományos- és akaraterő tökéletesítése nem jöhet létre anélkül, hogy figyelembe ne vennénk Allah jogait a szolgái felett, és őszintén, megbízhatóan meg ne tennénk ezeket a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) Szunnája szerint, amely Allah iránta gyakorolt kegyét tanúsítja. Nincs más lehetőség e két erő tökéletesítésére, csak az Ő segítsége által. Ezért az embernek szüksége van az Egyenes Útra való vezetésre, amelyre Allah vezette barátait.[12]

Miután megtudtuk, hogy az Igaz Vallás az Isteni támogatás a lélek különböző erőinek, azt is meg kell ismernünk, hogy a vallás a társadalom védőpajzsa. Ez azért van, mert az emberi élet nem lehet helyes, csak kölcsönös együttműködéssel, és ez az együttműködés nem valósulhat meg, kivéve egy olyan rendszerben, amely szabályozza az emberi kapcsolatokat, meghatározza a kötelességeket, és garantálja a jogokat. Ennek a rendszernek szüksége van emellett egy ösztönző és egy korlátozó fennhatóságra, amely megakadályozhatja, hogy valaki megsértse a rendszer, bátorítja annak megőrzését, garantálja fennmaradását, és megakadályozza, hogy az emberek megszentségtelenítsék. Mi ez a hatalom?

Nincs semmilyen más hatalom a földön, amely összehasonlítható lenne a vallásosság erejével, vagy akár a közelében lenne abban, hogy garantálja a tiszteletet a rend, a társadalmi összetartozás, a rendszer stabilitása iránt, és harmonizálja a kényelem és a nyugalom eszközeit a társadalomban.

A mélyen meghúzódó oka ennek az, hogy az ember különbözik a többi élőlénytől abban, hogy minden szándékos mozgását és tettét egy legyőzhetetlen elem irányítja. Ez az elem a hit, amely finomítja a lelket és megtisztítja a testet. Az ember ezért mindig az igaz vagy hamis hit ellenőrzése alatt van. Ha a hite helyes, minden helyes lesz benne, de ha a hite romlott, minden romlott lesz, ami benne van.

A hit az ember ellenőrzője, és – ahogy minden embernél megfigyelhető – két féle létezik belőle:

- Hit az erkölcsi tökéletesség és az emberi méltóság értékében, és más általános fogalmakban, amelyeket a gondolkodó emberek vonakodnak megsérteni, még ha nem is lennének egy ilyen dolognak kézzelfogható következményei.

- Hit Allahban – dicsőíttessék és magasztaltassék – és abban, ahogy Ő figyeli a titkokat, és ismeri a rejtett dolgokat; Akinek Parancsolataiból és Tilalmaiból származik az iszlám törvénykezés hatalma, és Aki előtt az érzékek elgyengülnek Iránta való szeretetből, Tőle való félelemből, vagy mindkettőből. Kétségtelen, hogy ez a fajta hit az erősebb a kettő közül abban, hogy milyen nagy hatást képes gyakorolni az emberi elmére. Abban is erősebb, hogy mennyire áll ellen a vágyak tornádójának és az érzések váltakozásának, és gyorsabban hagy lenyomatot az emberekben és vezetőikben.

Ezért van az, hogy a vallás garantálja leginkább az emberi kapcsolatok igazságra és egyenlőségre való alapozódását, ami egy társadalmi szükséglet. Nem csoda így, hogy a vallás az emberi társadalomban ugyanazt a szerepet tölti be, mint a szív az emberi testben.[13]

Ha a vallás általában ezt a szerepet tölti be – és mai világunkban azt látjuk, hogy számtalan vallás és hit létezik, ahol mindenki saját hitében boldog, és ragaszkodik hozzá – mit érhet el az Igaz Vallás az emberi elmében, abban amire vágyik? És melyek azok az általános kritériumok, amelyekkel eldöntjük, hogy mi az Igaz Vallás?

AZ IGAZ VALLÁS ÁLTALÁNOS KRITÉRIUMAI

Minden hit hívője abban hisz, hogy az övé az igaz hit, és minden vallás követője abban hisz, hogy az ő vallása az ideális és a legegyenesebb út. Ha megkérdezzük a megváltoztatott vallások követőit, vagy az ember által létrehozott hitek követőit, hogy mi a bizonyítékuk a hitükre, azzal érvelnek, hogy az apjuk is ezt követte, és ők csak az ő nyomdokaiban járnak. Olyan elbeszéléseket és történeteket mesélnek, amelyekről nem lehet tudni, hogy hogyan jutott el hozzánk, és amelyeknek szövege nem mentes a hibáktól. Olyan öröklött könyvekre vannak utalva, amelyeknek szerzői, lejegyzői, sőt, eredeti nyelvei és forrásai ismeretlenek. Csupán összefűzött összevissza történetek, amelyeket felnagyítottak és nemzedékről nemzedékre adták tovább anélkül, hogy tudományosan leellenőrizték volna a közvetítők láncolatát és a szövegeket.

Ezek az ismeretlen könyvek, elbeszélések és vak utánzások nem lehetnek vallások és hitelvek bizonyítékai. Vagy lehetséges, hogy ez az összes megváltoztatott és ember-alkotta hit igaz, vagy talán hamis?

Lehetetlen, hogy mindezek a vallások igazak legyenek, mert az igazság egy, nem lehet több egyszerre. Az is lehetetlen, hogy ezek a megváltoztatott vallások és ember-alkotta hittételek Allahtól származzanak és ezért igazak legyenek. Tehát számos vallás létezik, de csak egyetlen közöttük az igaz, melyik az igaz vallás? Kell lennie olyan kritériumoknak, amelyek alapján meg tudjuk különböztetni az igaz vallást a hamistól. Ha úgy találjuk, hogy ezek a kritériumok megvalósulnak egy vallásnál, akkor tudni fogjuk, hogy az az igaz vallás; és mikor egy vagy az összes kritérium hiányzik egy vallásnál, akkor tudni fogjuk, hogy ez egy hamis vallás.

A kritériumok, amelyek alapján megkülönböztethetjük az igaz vallást a hamistól, a következők:

Egy: A vallásnak Allahtól kell származnia, egy angyal által ki kellett, hogy legyen nyilatkoztatva egy Küldöttének, hogy ő átadja az embereknek. Az igaz vallás Allahé, és Ő Az, Aki megjutalmazza a szolgáit és elszámoltatja őket a Feltámadás Napján arról a vallásról, amelyet kinyilatkoztatott nekik. Azt mondja:

„Mi bizony sugalltuk (kinyilatkoztattuk) neked, ahogyan sugalltuk Núhnak (Noénak) és az utána következő Prófétáknak és sugalltuk Ibrahimnak (Ábrahámnak), Iszmáilnak (Izmaelnek), Iszháqnak (Izsáknak), Jaqúbnak (Jákobnak) s a törzseknek és Íszának (Jézusnak), Ajjúbnak (Jóbnak), Junusznak (Jónásnak), Hárúnnak (Áronnak), Szulejmánnak (Salamonnak). És Dáwúdnak (Dávidnak) egy Zsoltárt adtuk." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:163]

Ő – magasztaltassék – azt is mondja:

„Nem bíztunk meg előtted egyetlen Küldöttet sem feladattal, csak úgy, hogy sugalltuk neki: »Nincs más isten csak Én! Engem szolgáljatok hát!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:25]

A fenti versek és kritériumok alapján minden olyan vallás, amelyet egy ember hozott, és magának tulajdonította, nem Allahnak, az mindenképpen egy hamis vallás.

Kettő: Hogy a vallás Allah Egyedüli imádatára hívjon; tiltsa meg a sirket (politeizmus minden fajtáját), és mindazt, ami ehhez vezet. Ez azért van, mert az Allah Egyedülvalóságára való hívás minden Próféta és Küldött küldetése. Minden Próféta azt mondta a népének:

„Szolgáljátok Allahot! Nincs a számotokra Rajta kívül más isten." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:73]

Három: Meg kell egyeznie azokkal az alapelvekkel, amelyekre minden Küldött hívta a népét. Ezek: Allah Egyedüli imádata, és az, hogy el kell kerülni a politeizmust, a szülőkkel szembeni engedetlenséget, az emberek igazságtalan megölését és minden erkölcstelenséget, akár rejtett, akár nyílt. Allah azt mondja:

Azt is mondja:

„Mondd: »Gyertek! Hirdetni fogom nektek azt, amit az Uratok megtiltott nektek: Ne társítsatok Mellé, és a szülőkkel illendő módon bánjatok, és ne öljétek meg gyermekeiteket az éhségtől félve! Mi gondoskodunk rólatok és róluk is. Ne kövessetek el fertelmes dolgokat, akár nyilvánosak azok, akár titkosak. És ne öljetek meg olyan lelket, akit Allah megtiltott, csak joggal! Ezt írja elő a számotokra (követendő) testamentumként! Talán felfogjátok.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:151]

Azt is mondja:

„Kérdezd meg azokat a Küldötteket, akiket előtted elküldtünk: Vajon rendeltünk-e más istent a Könyörületes helyett, akit szolgáljanak?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:45]

Négy: Nem lehet ellentmondó azzal, hogy megparancsol valamit, majd ennek ellentmond egy másik paranccsal. Nem tilthat meg valamit, majd megenged valami hasonlót ok nélkül, vagy megtilt valamit valakinek, és megengedi másoknak. Allah azt mondja:

„Hát nem gondolkodnak el a Koránon? Ha nem Allahtól származna, bizony sok ellentmondást találnának benne." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:82]

Öt: A vallásnak tartalmaznia kell olyan parancsolatokat, tilalmakat, figyelmeztetéseket és erkölcsi értékeket, amelyek megőrzik az embereket, a vallásukat, a méltóságukat, a vagyonukat, az életüket és az utódaikat, ezt az öt alapvető területet.

Hat: Könyörület kell, hogy legyen az emberiségnek, és meg kell mentenie őket saját igazságtalanságaiktól, és azoktól az igazságtalanságoktól, amelyeket egymás ellen követnek el egymás jogaival való visszaéléssel és a gyengék az erősek általi kizsákmányolásával. Allah azt mondja, amikor elmagyarázza azt a könyörületet, amelyet a Tóra jelentett, amikor Músza (Mózes) Próféta (béke legyen vele) megkapta:

„Miután Múszáról (Mózesről) elmúlt a haragvás, felvette a táblákat és azok szövegében útmutatás és könyörület van azok számára, akik az Uruk iránt félelemmel viseltetnek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:154]

Azt is mondja, mikor Ísza (Jézus) Próféta (béke legyen vele) üzenetéről beszél:

„És (azért tesszük ezt), hogy jellé tegyük az emberek számára és Tőlünk származó könyörületté." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:21]

Azt mondja Szalih Prófétáról (béke legyen vele) :

„Mondta: „Ó, népem! Hogyan vélekedtek arról, hogy nekem nyilvánvaló bizonyítékom van az Uramtól és a Tőle származó könyörületben részesített engem? És ki fog engem megsegíteni Allahhal szemben, ha Ellene fordulok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:63]

Azt mondja a Koránról:

„Mi azt bocsátjuk le a Koránból, ami gyógyulás és könyörület a hívőknek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:82]

Hét: Tartalmaznia kell egy útmutatást Allah Törvényéhez, és tanítást az emberek számára Allah szándékáról, amit a Törvényében megfogalmazott. Arra is képesnek kell lennie, hogy elmondja az embernek eredetét és végső célállomását. Allah azt mondja a Tóráról:

„Mi bizony kinyilatkoztattuk a Tórát (Mózesnek), abban útmutatás és fényesség van." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:44]

Azt mondja az Indzsílről (Evangéliumról, amelyet Íszának – Jézusnak – adott):

„Majd neki az Evangéliumot adtuk, abban útmutatás és fény van." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:46]

Azt mondja a Koránról:

„Ő az, Aki leküldte az Ő Küldöttét (Mohamedet) az Útmutatással és az Igaz Vallással." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 9:33]

Az igaz vallás olyan, ami tartalmazza az útmutatást Allah Törvényéhez, békét és nyugalmat ad az elmének, megvédi minden hamisságtól, Felel minden kérdésére és megoldja minden problémáját.

Nyolc: Nemes jellemvonásokra és tettekre kell, hogy hívjon, mint a becsületesség, őszinteség, szerénység, tisztaság és nagylelkűség. Meg kell, hogy tiltson olyan rossz viselkedést, mint a szülők iránti engedetlenség, az ártatlan lelkek meggyilkolása, és mindenfajta erkölcstelenség, hazugság, igazságtalanság, agresszió, fukarság stb.

Kilenc: Boldogságot kell, hogy adjon azoknak, akik hisznek benne. Allah azt mondja:

„Ta Ha. Nem azért bocsátottuk le neked (Mohamed) a Koránt, hogy szerencsétlen légy." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:1-2]

Összhangban kell lennie az egészséges emberi természettel.

„Allah eredendő teremtése, amelyre teremti az embereket." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:30]

Összhangban kell lennie az ésszel is, mert az igaz vallást Allah választotta ki, és az Allah teremtette meg az észt, ezért lehetetlen, hogy Allah Törvénye és Allah teremtményei ellentmondjanak egymással.

Tíz: Az igazsághoz kell, hogy vezessen, figyelmeztetnie kell a hamisságra, és az embereket távol kell tartania a hibáktól, és az Egyenes Útra kell vezetnie, ahol nincs eltévelyedés. Allah beszél azokról a dzsinnekről, akik, amikor hallották a Koránt, azt mondták egymásnak:

„Ó népünk! Egy olyan írás hallgattunk, amely Músza (Mózes) után érkezett el, igazolva azt, ami előtte volt, és amely az igazsághoz vezérlés, az Egyenes Úthoz." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:30 ]

Nem szabad olyanra hívnia, ami az emberek szerencsétlenségét okozza, ahogy Allah mondja a Koránról:

„Ta Ha. Nem azért bocsátottuk le neked (Mohamed) a Koránt, hogy szerencsétlen légy." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:1-2]

Az igaz vallás nem parancsolhat az embereknek olyat, ami a pusztulásukat okozza. Allah azt mondja:

„És ne öljétek meg egymást! Allah bizony irgalmas veletek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:29]

Nem tehet különbséget követői között származás, szín vagy nemzetség szerint. Allah azt mondja:

„Ó ti emberek! Férfiból és nőből teremtettünk benneteket. Népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Allahnál a legnemesebb közületek az, aki a legistenfélőbb köztetek. Allah Tudó és a mindent figyelemmel Kísérő." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 49:13]

Ezért az igaz vallásban az emberek csak a jámborságuk alapján tekinthetőek jobbnak egymásnál.

Miután felsoroltuk az igaz és a hamis vallások megkülönböztetésének kritériumait, és bizonyítékokat idéztünk a Koránból, és megemlítettük az is, hogy ezek a kritériumok általánosak az Allah által küldött minden igaz Küldöttre, a legmegfelelőbb az lesz, ha megemlítjük a vallások fajtáit.

A VALLÁSOK FAJTÁI

Az embereket megoszlanak aszerint, hogy vallásuk melyik kategóriába tartozik a kettő közül:

Az egyik kategória az olyan vallás, amely kinyilatkoztatott könyvvel rendelkezik, ilyenek a zsidók, a keresztények és a muszlimok. A zsidók és a keresztények könyvei, amit Prófétáik kaptak, elvesztek annak eredményeként, hogy nem tudták, mi van a könyveikben, embereket tiszteltek Istenként Allah mellett, és azért, mert nagyon sok idő telt el köztük és a könyvek kinyilatkoztatása között. Papjaik írtak néhány könyvet, amelyekről azt állították, hogy Allahtól van, de nem így van, hanem csak hazug feltevések és fanatikusok eltorzításai.

A muszlimok könyve (a Nemes Korán) az utolsó Isten által kinyilatkoztatott könyv, és a legerősebb, amely megerősíti az összest. Maga Allah garantálta megőrzését, és nem adta ezt a feladatot az embereknek. Azt mondja:

„Mi bizony lebocsátottuk a Dikr-t (intés, emlékeztetés, a Kegyes Korán) és Mi bizony Őrzői vagyunk annak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 15:9]

A Koránt ezért megőrizték az emberek a szívükben és a könyvben, mert ez az utolsó könyv, amelyről Allah garantálta, hogy útmutatásul adja az embereknek. Bizonyítékká tette ellenük az Utolsó Óráig, és elrendelte fennmaradását. Minden korban biztonságot nyújt azoknak, akik figyelembe veszik korlátozásait és szavait, törvénye szerint cselekszenek, és hisznek benne. Egy későbbi részben további információt adunk erről a könyvről.

Vannak olyan vallásos emberek is, akiknek nincs kinyilatkoztatott könyvük Allahtól, bár rendelkeznek örökölt könyvvel, amelyet a vallás alapítójának tulajdonítanak. Ilyenek a hinduk, a zoroasztriánusok, a buddhisták, a konfuciánusok és a Mohamed (béke legyen vele) eljövetele előtti arabok.

Nincs olyan nép, amely körében az emberek ne rendelkeznének bizonyos ismeretekkel, és ne tennének olyan dolgokat, amelyekkel elérhetik az evilági érdekeiket. Ez az általános tudás, amelyet Allah megadott minden emberi lénynek, sőt, még az állatoknak is; mert az állatok is tudják, hogyan érjék el azt, ami hasznos nekik, például az étel és a víz, és hogyan kerüljék el az ártalmas dolgokat, és Allah szeretet helyezett beléjük az előbbi, és ellenérzést az utóbbi iránt. Allah azt mondja:

„Magasztald a te Legmagasztosabb Urad Nevét! Aki (mindent) megteremtett és megformázott. Aki mindennek előre megszabta a mértékét, és az igazak útjára vezetett." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 87:1-3]

Azt is mondja, amikor elbeszéli, mit mondott Músza (Mózes) Próféta (béke legyen vele) Fáraónak:

„A mi Urunk az, Aki mindennek megadta a maga teremtettségét, majd vezérelt." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:50]

Azt is elmondja nekünk, amit Ibrahim (Ábrahám) Próféta (béke legyen vele) mondott az Uráról:

„Aki megteremtett engem. És Ő az, Aki az Igaz Útra vezet engem." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:78]

Minden értelmes ember tudja, aki csak egy kicsit is gondolkozik, és használja az eszét – hogy a vallásos emberek jobbak a hasznos tudományokban és a jámbor cselekedetekben, mint a nem vallásosak. Ezért a nem muszlimok között azok, akik más vallásokat követnek, csupán olyan jó tulajdonságokkal rendelkeznek, amilyenekből a muszlimok még jobbakkal és még tökéletesebbekkel, és a vallásos emberek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel a nem vallásosak nem rendelkeznek. A tudományokat és a tetteket két részre lehet osztani:

Első: Amit intelligencia által lehet el érni, mint a csillagászat, az orvostudomány és a szakmák. Bár vallásos emberek és ateisták egyaránt gyakorolják ezeket, a vallásosak jobbak ezekben. Az olyan dolgokat illetően, amelyeket nem lehet megismerni puszta ész érvek alapján, mint a teológia és a vallástudományok, ezeket csak vallásos emberek tudják megérteni. Vannak olyan elemei ennek a tudásnak, amelyet be lehet bizonyítani logikus módon is, ezért a Küldöttek az embereket arra vezették, hogy hogyan lehet logikai bizonyítékokkal bebizonyítani, ami mind logikus, mind törvényes.

Második: Amit nem lehet megismerni, kivéve a Küldöttek által adott információn keresztül. Az ilyen tudás és tettek nem érhetőek el az ész érvek alapján. Ilyenek az ismeretek Allahról, Neveiről és Tulajdonságairól, az öröm, amely a Túlvilágon várja azt, aki engedelmeskedik Allahnak, és a büntetés annak, aki engedetlen Vele szemben. Tanításainak magyarázata és a régmúlt Prófétáiról és népeiről szó információ, és így tovább.[14]

A LÉTEZŐ VALLÁSOK HELYZETE

A nagyszerű vallások, régi könyveik és ősi törvényeik a kicsapongó és csaló emberek könnyű prédájává váltak; nevetség tárgyává a kiforgatók és képmutatók számára, és véres események és nagy csapások céltáblájává, olyannyira, hogy elveszítették szellemiségüket és formájukat. Ha első követőik és prófétáik feltámadnának most, minden bizonnyal megtagadnák ezeket, és kijelentenék, hogy nem tudnak ilyesmikről.

A judaizmus [15] mára rituálék és hagyományok sorozatává vált lélek vagy élet nélkül. Ezen kívül egy nemzethet kötődő vallás, amely egy adott néphez szól, és nem hordoz üzenetet a világnak, sem küldetést az embereknek, vagy könyörületet az emberiségnek.

Ezt a vallást alapvető hittételeiben megváltoztatták. Ez volt a nemes vallás, az Egyistenhit vallása, amelyet Ibrahim (Ábrahám) és Jaqub (Jákob) Próféták (béke legyen velük) parancsoltak gyermekeiknek, hogy kövessenek. A zsidók számos fogalmat átvettek a szomszédos pogány népektől, vagy azoktól, akik fennhatósága alatt éltek. Sok szokást és hagyományt is átvettek ezektől a népektől. Ezt megerősítik a pártatlan zsidó történészek. A Zsidó Enciklopédiában ezt olvashatjuk:

„Az, hogy a képek imádatára próféták átka száll, azt jelzi, hogy a bálványimádás és a hamis istenségek imádata befészkelődött az izraeliták szívébe, és hogy politeista és babonás hiedelmeket vettek át. A Talmud is tanúskodik arról, hogy a pogányság különösen vonzó volt a zsidók számára."[16]

A Babel Talmud [17] - amelyet a zsidók jobban tisztelnek, mint a Tórát, nagyon elterjedt volt a zsidók közt a hatodik században, tartalmazza az egyszerű gondolkodás sok furcsa megnyilvánulását, abszurd mondásokat, tiszteletlen viselkedést Allahhal szemben, a valóság figyelembe nem vételét és a vallás és az emberi intellektus eljátszását – ez mind megmutatja, hogy ebben a korban a zsidó közösség mennyire rossz állapotban volt intellektuálisan és vallásilag.[18]

Ami a kereszténységet [19] illeti, a legelső napoktól kezdve a szélsőségesek kiforgatták, a tudatlanok megváltoztatták, és a római pogányság, akik keresztények tartották magukat, is hatott rá.[20]

Mindezek a kiforgatások, változtatások és a pogányság befolyása elrejtették Krisztus nagy tanításait, és az egyistenhit fényét, és Allah őszinte imádata eltűnt e felhők mögött.

Egy keresztény író elmondja, hogy a Krisztus utáni negyedik században mindez odáig haladt, hogy még a szentháromság tanai is megjelentek a kereszténységben.

„A hit, miszerint Isten három különböző istenségből áll, befurakodott a keresztények mindennapi életébe, és a negyedik század utolsó negyedétől kezdve a hivatalos elismert hittétel lett a keresztény világ minden részén. A szentháromság és titkainak elméletének részletes kidolgozása nem jelent meg a Kr. u. tizenkilencedik század második feléig.ˮ [21]

A kortárs keresztény történész [22] A kereszténység története a modern tudomány fényében című könyvében beszél a pogányság megjelenésének különböző formáiról a keresztény társadalomban, és arról, hogy a keresztények átvettek különböző vallási rituálékat, szokásokat, pogány hősök tiszteletét és a népek vallását, ami mind bálványimádás az utánzás, tisztelet, vagy tudatlanság jelmezében. Azt mondta:

„A pogányságnak vége lett, de nem törlődött el teljesen. Befurakodott a szívekbe, és a kereszténység nevében és annak leple alatt toleránsan megengedték folytatását. Akik elhagyták isteneiket és hőseiket, és egyik mártírjukat tisztelték helyette, elnevezték korábbi isteneik nevével, és szobrot állítottak neki. A század végére a mártírok és szentek imádata elterjedt az egész kereszténységben, és egy új hitet hozott létre, amely azt tanította, hogy a szentek isteni tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a szenteket és magasztalt embereket tették meg közvetítőkké Isten és ember között, és a pogány ünnepeknek új nevet adtak, így az ősi pogány Nap fesztivál lett a Karácsony Kr. u. 400-ban."

Ami a mágushitűeket illeti, régóta úgy ismertek, mint akik természeti elemeket imádnak, amelyek közül a legnagyobb, a tűz. Egy időben oltárokat és templomokat építetek, és így a tűz-házak elterjedtek az egész országukban, és minden más vallás és hit eltűnt, kivéve a tűzimádat és a nap-tisztelet. A vallás ezeknek az embereknek puszta rítusokká és hagyományokká vált, amelyeket különleges helyeken gyakoroltak.[23]

A dán szerző, aki az Irán a Szasszanidák uralkodása alatt című könyvet írta, elmagyarázza, milyen vallási vezetőik voltak, és nekik mi volt a feladatuk:

„Ezeknek a funkcionáriusoknak naponta négyszer kellett tűzimádó szolgálatot tartaniuk. Emellett még a holdat és a vizet is imádták. Parancsot kaptak, hogy nem hagyhatják kialudni a tüzet, nem hagyhatják, hogy a tűz és a víz találkozzon, és hogy a fém berozsdásodjon, mert a fémet is imádták."[24]

A mágushitűek a dualizmusban hittek, és ez lett jelmondatuk. Két istenben hittek: a fény vagy a jóság istenében, akinek Ahur Mazda vagy Jazdan volt a neve, és a másik, a sötétség vagy a gonosz istene, az ő neve Ahur Man. Kettejük között folyamatosan dúl a háború.[25]

Ami a buddhizmust illeti, ami az Indiában és Közép-Ázsiában elterjedt vallás, ez a pogányság egy fajtája, és követői mindenhová bálványokat visznek, ahová csak mennek. Templomokat építenek ezeknek a bálványoknak, és Buddha szobrait állítják fel, ha valahol letelepednek.[26]

Az indiai brahmanizmusban számtalan isten vált népszerűvé. A Krisztus utáni hatodik században érte el csúcspontját a pogányságuk, amikor istenségeik száma elérte a 330 milliót.[27]

C.V. Vidya hindu író A középkori hinduizmus története című könyvében Haras király korát (Kr. u. 606-648) jellemezve, amely az Iszlám eljövetelét követő idő volt Arábiában, a következőket írta:

„A hinduizmus és a buddhizmus mindketten pogány vallások, bár a buddhizmus megelőzhette a hinduizmust pogányságban. A buddhizmusban eredetileg tagadták bármiféle úr létét, de fokozatosan Buddhát (az alapítót) tették meg legnagyobb istenségüknek. Később további istenségeket kezdtek el imádni, mint például a Bodhisztavákat. A pogányság Indiában olyannyira elérte csúcsát, hogy Buddha neve bálványt jelentett néhány keleti nyelven."

Kétségtelen, hogy a pogányság elterjedt a mai időkben is. Az egész világ az Atlanti óceántól a Csendes óceánig mélyen elmerült a pogányságban. Úgy tűnik, mintha a kereszténység, a szemita vallások és a buddhizmus úgy versengenének a bálványimádásban, mintha lóversenyen vennének részt.[28]

Egy másik hindu Az uralkodó hinduizmus című könyvében azt mondta, hogy a bálványok készítésének művészete nem ért véget, sőt, a kis bálványok is nagy számban csatlakoztak az „istenség-komplexushoz" a különböző történelmi korokban, úgyhogy végül megszámlálhatatlan istenség lett.[29]

Ez a helyzet a világ vallásaival. Ami a civilizált országokat illeti, ahol erős kormányokat hoztak létre, ahol a tudomány virágzik, amelyek a civilizáció, az ipar és a művészet fellegvárai lettek, ezek az országok vallástalan országok lettek; országok, amelyek elvesztették eredetüket és erejüket, ahol nincsenek igaz reformerek, ahol az ateizmust nyíltan hirdetik, a romlás minden fajtája virágzik, ahol minden normát megváltoztattak, és az ember, önmaga, értéktelenné vált. Ezért van olyan sok öngyilkosság, a családi kapcsolatokat elvágták, a társadalmi kapcsolatok szétestek, a pszichológiai rendelők tömve vannak páciensekkel, és létrehozták a csaló varázslók piacát. Ezekben az úgynevezett civilizált nemzetekben az ember kipróbál minden élvezetet, követ minden kitalált hitet, hogy megpróbálja enyhíteni lelke kívánságát, hogy boldoggá tegye magát és megadja magának a lelki békét. Azonban ezek az élvezetek, hittételek és teóriák kudarcot vallottak abban, hogy elhozzák számára ezt a célt, és az ember folytatja pszichológiai nyomorúságát és lelki szenvedését, míg kapcsolatot nem teremt Teremtőjével és úgy el nem kezdi imádni Őt, ahogy Neki tetszik, és amiről szóló hírekkel elküldte a Küldötteit. Allah azt mondja, amikor annak az embernek az állapotáról beszél, aki elfordul Urától, és másoknál keres vezetést Mellette:

„Aki elfordul a Rólam történő megemlékezésről, annak a megélhetése szűkös lesz. És vakon fogjuk a Feltámadás Napján összegyűjteni." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:124]

Ő, magasztaltassék, bemutatja nekünk az igaz hívőknek az életét is, és boldogságukat az evilágon, mikor azt mondja:

„Azok, akik hisznek és nem homályosították el bűnnel a hitüket, nekik jár a biztonság. Ők az igaz Úton vezéreltettek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:82]

Ő, magasztaltassék, azt is mondja:

„És azok, akik boldogulnak, a Paradicsomban lesznek, örökkön abban tartózkodva, míg az egek és a föld (létezik), kivéve, ha az Urad másként nem akarja. Véget nem érő ajándék ez!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:108]

Ha az igaz vallás kritériumai szerint megvizsgáljuk ezeket a vallásokat, akkor látni fogjuk, hogy az iszlámot kivéve mind hiányosak, és nem rendelkeznek a fent kifejtettekkel.

A legnagyobb elem, amelynek e vallások híjával vannak, az az egyistenhit. Követőik más isteneket társítottak Allah mellé imádatban, és nem adjak az embereknek olyan törvényt, amely minden helyen és minden időben alkalmazható, és ami megvédi őket, életüket, hitüket, méltóságukat, utódaikat és vagyonukat. E vallások nem képesek arra, hogy vezessék az embereket Allah Törvényéhez, amelyről Ő elrendeli, hogy követni kell, és nem adnak követőiknek lelki békét és boldogságot, a bennük lévő öröklött ellentmondások eredményeképp.

Ami az iszlámot illeti, a következő fejezetekben meg fogjuk tudni, hogy ez Allah igaz vallása, amellyel elégedett, és amit az emberiség számára vallásként választott.

A következőkben a legmegfelelőbb az, ha meghatározzuk a prófétaság lényegét és azt, hogy az emberiségnek szüksége van rá; és elmagyarázzuk a Küldöttek küldetésének alapjait, és az iszlám, az utolsó és örök üzenet valóságát.

A PRÓFÉTASÁG LÉNYEGE

A legnagyobb dolog, amelyet az embernek meg kell ismernie ebben az életben az Uráról való tudás, Aki megteremtette őt a semmiből, és ellátta áldásokkal, azt, hogy a legnagyobb cél, amelyért Allah megteremtette a teremtményeit, hogy egyedül Őt szolgálják.

Hogyan képes azonban az ember megismerni Urát, ahogy kellene? Melyek azok a kötelességek, amelyeket meg kell tennie? Hogyan imádja Urát? Az ember tud találni valakit, aki segít neki az élete nehézségeiben, ellátja szükségleteit, mint például kezel egy sérülést, gyógyszert ad, segít neki házat építeni; de nem tudja megtalálni a hétköznapi emberek között azt, aki megismerteti őt Urával és elmagyarázza neki, hogy hogyan kell Őt imádni. Ez azért van, mert az emberi intelligencia nem képes önmagában megtudni Allah szándékait, nem érzékeli embertársa szándékát sem, mielőtt elmondja. Hogyan lennek képes akkor megtudni azt, hogy Allahnak mi a szándéka? Emellett azért is van ez, mert az ilyen kérdéseket csak a Küldöttek és a Próféták tudják, akiket Allah kiválasztott arra, hogy átadják az Üzenetet azoknak, akik utánuk jöttek a helyesen vezetett vezetők és a Próféta örökösei közül, akik követik őket, az ő nyomukban járnak és segítenek átadni az üzenetet. Az ember nem kaphat közvetlenül Allahtól kinyilatkoztatást, mert nem lenne képes elviselni. Allah azt mondja:

„Az emberrel nem történhet meg az, hogy Allah beszél hozzá, hacsak nem: sugallat útján, vagy függöny mögül, vagy egy Küldöttet küld, aki az Ő engedelmével sugallatot juttat el. Ő Magasságos és Bölcs." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:51]

Ezért szükség van egy közvetítőre, egy követre, aki át tudja adni Allah Törvényét a szolgáinak, és ezek a közvetítők vagy követek a Küldöttek és Próféták. Az angyal átadja az üzenetet a Prófétának, és a Próféta átadja az embereknek. Az angyalok nem adják az embereknek az üzenetet közvetlenül, mert az angyalok világa természetétől fogva különbözik az emberekétől. Allah azt mondja:

„Allah Küldötteket választ az Angyalok közül és az emberek közül is." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:75]

Allah bölcsessége szerint a Küldötteknek abból a fajból kell származniuk, akikhez küldettek, hogy meg tudják őt érteni, mert képes velük beszélni. Ha a Küldöttek, akik az emberekhez küldettek, angyalok lettek volna, az emberek nem tudtak volna tőlük tanulni. A Magasztos Allah azt mondja:

„És azt mondanák: »Miért nem küldetett le rá angyal?« Ha angyalt küldtünk volna le, az ügy már elintéztetett volna. Aztán nem kaptak volna haladékot. És ha őt angyallá tettük volna, akkor is férfinak tettük volna meg. És homályba borítottuk volna a számukra azt, amit ők homályosítanak el." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:8-9]

Azt is mondja:

„Ám előtted nem küldtünk egyetlen Küldöttet sem, csak úgy, hogy ők is ételt ettek és a piacokon jártak. Némelyeket közületek próbatételnek tettünk meg a másik számára (hogy így láthassuk): »Állhatatosan kitartóak vagytok-e?« Urad figyelmes. És azok, akik nem kívánják a Velünk való találkozást, azt mondják: »Miért nem Angyalok küldettek le hozzánk? Vagy miért nem láthatjuk Urunkat?« Ezek dölyfös gőggel viselték magukat és fennhéjáztak nagyon." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:20-21]

Azt is mondja:

„Mi csak (olyan) férfiakat küldtünk előtted." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:43]

Azt is mondja:

„Nem küldtünk egy Küldöttet sem csak úgy, hogy népe nyelvén (szólt), hogy megvilágítsa nekik (az isteni üzenetet)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 14:4]

Ezek a Küldöttek és Próféták teljes és tökéletes értelemmel rendelkeztek, erős természettel, igazságosak voltak szavakban és tettekben, őszintén átadták, amit rájuk bíztak, és Isteni mentességet élveztek mindattól, amely beszennyezné az emberi viselkedést, olyan fizikai megjelenésük volt, amely mentes mindentől, ami visszataszító a szemnek és az értelmes emberi ízlésnek.[30] Allah megtisztította személyiségüket és viselkedésüket. Ők a legtökéletesebbek viselkedésben, a legtisztábbak lelkükben, és a legbőkezűbbek. Allah egyesítette bennük a jó viselkedést, a tiszta erkölcsöt, és a határozottságot, a tudást, a nagylelkűséget, a bőkezűséget, a bátorságot és az igazságot. E tulajdonságaikkal kitűntek az emberek közül. Szalih Próféta (béke legyen vele) népe azt mondta neki, ahogy Allah elmondja nekünk Könyvében:

„Mondták: »Ó Szalih! Ezelőtt a reménység voltál közöttünk. Vajon azt akarod megtiltani nekünk, hogy azt szolgáljuk, amit apáink is szolgáltak.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:62]

Azt is tudatja velünk, hogy mit mondott Suaib Prófétának (béke legyen vele) a népe:

„Mondták: »Ó Suaib! Vajon a te imáid azt parancsolják nekünk, hogy hagyjuk el azt, amit apáink szolgáltak? Vagy azt, hogy javainkkal ne azt tegyük, amit akarunk? Te bizony az elnéző és igaz vagy!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:87]

Allah Küldötte, Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) szintén népszerű volt népe körében, az al-Amín (a megbízható) címen volt ismert még jóval azelőtt is, hogy megkapta volna a kinyilatkoztatást. Ura azt mondja róla:

„Bizony, te (Mohamed) hatalmas erkölcsi alapon állsz." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 68:4]

A Küldöttek és Próféták (béke legyen vele) ezért a legjobbak Allah teremtményei közül. Ő választotta ki őket arra, hogy hordozzák Üzenetét, és átadják az embereknek, és:

„Allah azonban jobban tudja, hová helyezi az Ő Küldetését." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:124 ]

Allah azt mondja:

„Bizony Allah kiválasztotta Ádámot és Núht (Noét) és Ibrahim (Ábrahám) nemzetségét és Imrán nemzetségét a Világok fölé." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:33]

Ezek a Küldöttek és Próféták – fennkölt tulajdonságaik ellenére, ahogyan Allah jellemezte őket, és kiváló erkölcsük ellenére, amelyről ismertek voltak – ugyanakkor emberi lények, akik szenvedtek, ahogy más emberek is szenvednek; éhség és betegség érte őket, aludtak, ettek, házasodtak és meghaltak. Allah azt mondja Mohamed Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele):

„Te (Mohamed) bizonyosan meghalsz és ők is bizonyosan meghalnak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:30]

Allah azt is mondja:

„Már előtted (Mohamed) is küldtünk Küldötteket és feleségeket és utódokat adtunk nekik." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:38]

Még üldöztetésnek is ki voltak téve; sokukat közülük megölték vagy kiűzték otthonaikból. Allah azt mondja Mohamed Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele):

„És midőn fondorlatot készítettek elő ellened (Mohamed) azok, akik hitetlenkednek, hogy őrizetbe vegyenek, vagy megöljenek, vagy elűzzenek téged. Fondorlatot készítettek elő, ám Allah is fondorlatot készített elő. És Allah a legjobb fondorlatot készíti elő." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:30]

Övék volt azonban a győzelem és a hatalom ebben az életben és a Túlvilágon. Allah azt mondja:

„Allah bizony megsegíti azokat, akik Őt is segítik." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:40]

Azt is mondja:

„Megírta Allah elrendelésként: »Bizony, Én fogok győzni és a Küldötteim!« Allah Erős és Hatalmas." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 58:21]

A PRÓFÉTASÁG JELEI

Mivel a Prófétaság egy olyan eszköz, amely által a legnemesebbet lehet megszerezni minden tudásból, és a legtiszteletreméltóbb tetteket lehet véghezvinni; Allah könyörülete, hogy e Prófétákat ellássa jelekkel, amelyek által ismertté válhatnak, és fel lehet őket ismerni, mert mindenkinek azok közül, akik azt állították magukról, hogy küldetéssel rendelkeznek, jeleik és jellegzetességeik vannak, amelyek jelzik becsületességüket, amennyiben becsületesek, vagy azt, hogy hazugok. Sok ilyen jel van, a következők a legfontosabbak:

1. A Küldött egyedül Allah imádatára kell, hogy hívjon, és minden más imádatának elhagyására Rajta kívül, mert ez a célja a teremtésnek.

2. A Küldött arra kell, hogy hívja az embereket, hogy higgyenek benne, és üzenetét gyakorlatban kell megvalósítania. Allah azt parancsolja Küldöttének, Mohamednek, hogy mondja:

„Ó, emberek! Én bizony Allah Küldötte vagyok hozzátok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:158]

3. Allah megerősíti őt a prófétaság jeleivel. E jelek közül vannak a Korán versei, amelyeket Mohamed Próféta Allahtól hozott, és amelyekben az emberek nem tudtak hibát találni sem hasonlót alkotni. Másik példa Músza (Mózes) Próféta (béke legyen vele) jele, amikor a botja kígyóvá változott, Ísza (Jézus) Próféta (béke legyen vele) jele, aki meggyógyította a vakot és a leprást Allah engedelmével, és Mohamed (béke legyen vele) jele, ami a Nemes Korán, annak ellenére, hogy írástudatlan volt, nem tudott írni vagy olvasni. Emellett volt még sok más jelük.

E jelek között van a világos és nyilvánvaló igazság, amit a Próféták és Küldöttek hoztak, és amit ellenségeik nem tudtak cáfolni vagy tagadni. Ellenkezőleg, az ellenségeik tudták, hogy amit a Próféták hoztak, az az igazság, amit nem lehet letagadni.

A jelek között vannak még a tökéletes viselkedés, a szép vonások és a nagylelkűség, amellyel Allah megkülönböztette a Prófétákat a többi embertől.

4. Üzenetének alapja meg kell, hogy egyezzen azokkal az alapokkal, amelyekre minden Küldött és Próféta hívott.[31]

5. Nem hívhatja az embereket arra, hogy őt imádják, vagy, hogy bármilyen istenszolgálatot neki címezzenek. Arra sem hívhatja őket, hogy dicsőítsék az ő népét vagy törzsét. Allah azt parancsolja Prófétájának, Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy mondja azt az embereknek:

„Én nem mondom nektek, hogy nálam vannak Allah tárházai. És azt sem mondom nektek, hogy én ismerem a láthatatlant. És azt sem mondom nektek, hogy én angyal vagyok. Én csak azt követem, ami sugallatként jött nekem." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:50]

6. Nem kérhet az emberektől semmit ebből a világból fizetésként küldetéséért. Allah azt mondja, amikor Núh (Noé), Húd, Szalih, Lút (Lót) és Suaib Prófétákról (béke legyen velük) beszél, hogy azt mondták népeiknek:

„Én nem kérek ezért fizetségül jutalmat tőletek. Hiszen az én fizetségem egyedül a Világok Urára tartozik." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:109, 127, 145, 164, 180]

Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) is azt mondta az embereknek:

„Nem kérek ezért tőletek jutalmat, és nem vagyok az erőn felül vállalkozók közül való." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 38:86]

Nagyon sok Próféta és Küldött volt, akiknek tulajdonságairól és prófétaságuk jeleiről ismerünk. Allah azt mondja:

„Minden egyes nemzethez elküldtünk egy Küldöttet azzal, hogy: »Szolgáljátok Allahot! És kerüljétek el a tághútot (minden hamis istenséget)!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:36]

Ezek a Küldöttek boldoggá tették az emberiséget; a történelem lejegyezte történeteiket és a vallási tanításaikat ismételten közölték, miszerint ez az igazság. Ugyanilyen gyakran emlegetik a győzelmet, amellyel Allah megtisztelte őket és ellenségeik pusztulását, mint Núh népének elpusztulása az özönvízben, Fáraó vízbefulladása, Lút népének büntetése; és Mohamed győzelme ellenségei felett, és vallásának elterjedése. Aki ismeri ezeket, az bizonyosan tudni fogja, hogy ők az emberiségnek jót és vezetést hoztak; hogy oda vezették őket mindahhoz, ami hasznos nekik, és figyelmeztették őket az ellen, ami kárt okozhat. Az első közöttük Ádám, az utolsó pedig Mohamed (béke legyen velük).

AZ EMBERISÉGNEK SZÜKSÉGE VAN KÜLDÖTTEKRE

A Próféták Allah Küldöttei a szolgáihoz; átadják az Ő parancsait nekik, jó híreket adnak nekik arról a boldogságról, amit Allah készített elő nekik, ha engedelmeskednek Parancsainak, és figyelmeztetik őket az örök büntetésre, ha engedetlenek Vele szemben, ezen kívül régi népek történeteit is elmondják, és azt, hogy mi történt velük, milyen büntetést kaptak ezen a világon azért, mert engedetlenek voltak Uruk parancsaival szemben.

Ezeket az Isteni Parancsokat és tilalmakat nem lehet egyedül az emberi ésszel megismerni, ez az amiért Allah elrendelte és előírta a parancsokat és tilalmakat az emberiség méltóságának és érdekeinek megőrzésére. Az emberek hajlamosak arra, hogy a vágyaiknak engedelmeskedjenek, és ezzel tiltott dolgokat követnek el, megsértenek más embereket és elveszik jogaikat. Ezért a legnagyobb bölcsesség, hogy Allah Küldötteket küldjön az emberek közül bizonyos időközönként, akik emlékeztetik őket Allah parancsaira, figyelmeztetik őket az engedetlenség ellen, tanításokat mondanak nekik és elmesélik nekik a régi generációk történeteit. Mert amikor ezeket a csodálatos történeteket meghallják, a fennkölt gondolatok felébresztik a lelket, a gondolkodás elfogadja, növekszik tudásban és helyes felfogásban. Minél többször hallgatja az ember, annál többet gondolkozik, minél többet gondolkozik, annál jobban megfontolja, minél jobban megfontolja, annál többet ért, és minél többet ért, annál többet cselekszik. Ezért a Küldöttek elküldése elkerülhetetlen, és nincs más, aki helyettesíthetné őket, hogy az Igazság nyilvánvalóvá váljon.[32]

Seikhul Iszlám Ibn Tajmijjah [33] azt mondta:

„Az Isteni Üzenet szükséges az ember útmutatásához az evilági életben és a Túlvilági helyzete miatt. A Túlvilágon nem lesz jólét a számára, ha nem követi az Üzenetet, úgy ahogy az evilágon sem lesz jólét a számára, ha nem követi az Üzenetet. Ezért követnie kell Allah Törvényét, mert két mozdulat között él: az egyik mozdulattal keresi, ami hasznos neki, és a másik elhárítja, ami káros a számára. Ez Allah fénye a földön, az ő igazsága szolgái között, és erődje, amely biztonságot nyújt mindannak, aki belép. Amit Allah Törvénye alatt értünk, az nem a káros és a hasznos közötti fizikai különbségtétel; mert arra az állatok is képesek. A szamár vagy a teve is különbséget tud tenni az árpa és a homok között. Amit ez jelent, hogy különbséget tudunk tenni az olyan tettek között, ami ártalmas annak, aki megteszi az evilágon és a Túlvilágon, és az olyan tettek között, amelyek hasznosak neki az evilági életében és a Túlvilágon. Például a hit, az Allah Egyedülvalóságának elfogadása, az igazság, a jámborság, a kedvesség, az őszinteség, a bátorság, a tudás, az állhatatosság, a jóra intés és a rossztól való eltávolítás, a rokonokkal és ismerősökkel való kedvesség, a szülőkkel szembeni kötelességtudat, a szomszédokkal való kedvesség, a feladatok végrehajtása, a tettek tisztítása Allahért, a Rá való hagyatkozás, a Tőle való segítségkérés, az elégedettség az Ő elrendelésével, az alávetés az Ő uralmának, a Benne és Küldötteiben való hit, és mindabban, amiről informáltak minket, és más tettek hasznosak az embernek az evilági életében és Túlvilági sorsa szempontjából. A fentiek ellentétében található az ő nyomorúsága és ártalmasak számára az evilági életében, és Túlvilági sorsa szempontjából.

Az Isteni Üzenet nélkül az emberi elme nem találna útmutatást azokkal a részletekkel kapcsolatban, amik használnak vagy ártanának neki az evilági életben. Allah legnagyobb kegye szolgáin, hogy elküldte nekik Küldötteit, kinyilatkoztatta nekik Könyveit, és megmutatta nekik az Egyenes Utat. E nélkül az emberek olyanok lennének, mint az állatok, vagy még rosszabbak. Ezért aki elfogadja Allah üzenetét és ragaszkodik hozzá, az a legjobb teremtmények közé tartozik. Aki azonban elutasítja és eltévelyedik tőle, az a legrosszabb teremtmények közé tartozik, és rosszabb a helyzete. A föld lakói nem tudnak túlélni, csak az üzenet hatása által, amely jelen van közöttük, mert amikor az üzenet hatása megszűnik a földön és a vezetés jelei eltörlődnek, Allah véget vet az égnek és a földnek és bekövetkezik a Feltámadást.

A föld lakóinak az Üzenet iránti szüksége nem olyan, mint ahogy a napra, a holdra, a levegőre és az esőre van szükségük, és nem olyan, mint az, hogy szükségük van saját lelkükre, vagy a szemükre, vagy a fényre, vagy, ahogy a testnek szüksége van ételre és italra. A Küldöttek iránti szükség nagyobb, mint mindezek összesen, vagy mint bármi más, amire gondolhatnak vagy feltételezhetnek. A Küldöttek közvetítik Allah és a teremtményei között a parancsait és a tilalmait, Allah követei a szolgáihoz. Az végső közülük, a vezetőjük, és aki Allahnak a legkedvesebb közöttük, az Mohamed. Allah könyörületként küldte őt az emberiségnek és minden létezőnek. Bizonyítékká tette őt a helyes út követői számára és egy bizonyíték minden teremtmény ellen. Ő azt parancsolta szolgáinak, hogy kövessék, szeressék, tiszteljék és becsüljék őt, és hogy adják meg neki minden jogát. Allah minden Prófétáját és Küldöttét megeskette, hogy higgyenek benne és kövessék őt, (ha találkoznának vele, vagy hallanának róla), és azt is elrendelte számukra, hogy ugyanilyen esküt vegyenek követőiktől. Allah őket az Óra küszöbeként küldte el. Kivezetett sokakat a hibákból, megmentett sokakat a tudatlanságból, kinyitott vak szemeket, süket füleket és lepecsételt szíveket Üzenetével. Fényt hozott a földre üzenete által, miután sötétségben volt, és egyesítette vele a szétszakadt szíveket. Kiegyenesítette a Küldöttel az elhajlott hitet, és elmagyarázta általa a fényes ösvényt. Allah kinyitotta szívét, eltávolította a benne lévő terhet, felemelte hírnevét, és azokat, akik ellene voltak, megalázta és szerencsétlenségnek vetette alá. A korábbi Küldöttek sorozata után egy szünet volt, és véget ért a korábban kinyilatkoztatott könyvek hatása, amikor már a szavakat kiforgatták, a törvényt megváltoztatták, amikor minden nép a saját véleményének igazságtalanságára támaszkodott, az Allah és szolgái közötti ügyeket saját hibás mondásaikra és vágyaikra alapozták, akkor küldte el őt Allah. Akkor történt, hogy Allah az emberiségnek vezetést adott, megmutatta nekik a helyes utat, kihozta az embereket a sötétségből a fénybe a Próféta által, és megkülönböztette őket: akik sikert érdemelnek, és akik bűnösök. Aki követi az útmutatását, az megkapja a helyes vezetést, és aki eltévelyedik az Útjától, az elkárhozik, és csak saját magának árt. Allah adjon békét és áldást neki és minden Küldöttnek és Prófétának.ˮ [34]

Összefoglalhatjuk az ember Üzenet iránti szükségletét a következő pontokban:

Az ember egy táplált teremtmény, és elkerülhetetlen számára, hogy megismerje Urát és Teremtőjét; hogy tudja, mit vár el tőle, és miért teremtette őt. Az ember nem képes ezt megismerni egyedül, csak úgy, ha megismeri a Prófétákat és Küldötteket, és megismeri a fényt, amit hoztak.
Az ember testből és lélekből áll. A test tápláléka az étel és az ital, és a lélek táplálékát is előírta Az, Aki megteremtette; tápláléka az igaz vallás és a jámbor tettek. Ezért a Próféták és Küldöttek elhozták az igaz vallást és a jó tettekhez vezetik az embereket.
Az ember alaptermészetét tekintve vallásos, és olyan vallása kell, hogy legyen, amit gyakorolni tud, és ennek a vallásnak igaznak kell lennie. Máshogy nem lehet megismerni az igaz vallást, csak a Prófétákon és Küldötteken keresztül, és úgy, ha hiszünk abban, amit hoztak.
Az embernek szüksége van arra, hogy ismerje az utat, ami Allah elégedettségéhez vezeti az evilágon, és Paradicsomához és a boldogsághoz a Túlvilágon. Senki nem tud erre az útra vezetni, csak a Próféták és Küldöttek.
Az ember önmagában gyenge, és sok ellensége áll lesben, hogy lecsapjon rá: a sátán félre akarja vezetni, a gonosz társak a rossz dolgokat jóként tüntetik fel, és tudatalattija rossz tettekre csábítja. Ezért szüksége van olyan dolgokra, amik megvédik őt az ellenségei gonosz tervei ellen, és ezek a Próféták és Küldöttek, akik az embert ehhez vezették és világosan elmagyarázták neki.
Az ember természetétől fogva társas lény, ezért emberi találkozásainak és kapcsolatainak szüksége van egy törvényre, amely által az igazság és az egyenlőség hozható létre az emberek között. Ennek hiánya az emberek életét olyanná teszi, mint a dzsungelben. A törvénynek ezen kívül olyannak is kell lennie, amely megvédi mindenkinek a jogait túlzások és hanyagság nélkül, és semmi másnak nincs ilyen hatása, csak a Küldöttek és a Próféták törvényének.
Az embernek szüksége van rá, hogy mi az, ami nyugalmat ás lelki biztonságot ad neki, és mi vezeti őt az igaz boldogsághoz. Ez az, amire a Próféták és a Küldöttek vezettek. Miután elmagyaráztuk, a teremtett világnak miért van szüksége Prófétákra és Küldöttekre, elérkezett az idő, hogy megtárgyaljuk a végső visszatérést, és elmagyarázzuk az ezt alátámasztó bizonyítékokat.

A VÉGSŐ VISSZATÉRÉS

Minden ember tudja bizonyosan, hogy a halál elkerülhetetlen. De mi a sorsa halála után? Boldog lesz, vagy szenvedni fog?

Sok ember és sok nép a világban abban hisz, hogy fel lesznek támasztva a haláluk után, és el lesznek számoltatva tetteikkel; hogy jutalmat kapnak, ha jót tettek, és büntetést, ha gonosz dolgokat tettek.[35] A Feltámadás és elszámoltatás elméletét megerősíti az ész, és alátámasztja az Isteni Törvény. Ez a következő alapokkal rendelkezik:

i. Az Úr, magasztaltassék, tökéletes tudásának megerősítése.

ii. Mindenhatóságának megerősítése.

iii. Tökéletes Bölcsességének megerősítése.[36]

Sok szövegi és logikus bizonyíték erősíti meg a végső visszatérést, ezek közül a következők:

Bizonyítékot hoz a halálból való feltámadásra az egek és a föld megteremtése által. Allah azt mondja:

„Talán nem látták, hogy Allah az, Aki megteremtette az egeket és a földet, úgy, hogy ezek teremtése nem fárasztotta ki Őt? Ő képes arra, hogy életre keltse a halottat. Bizony Ő mindenre képes." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:33]

Azt is mondja:

„Talán az, Aki megteremtette az egeket és a földet, nem képes arra, hogy hozzájuk hasonlót teremtsen? De igen! Ő a Teremtő és a Tudó!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:81]

Bizonyítékot hoz Allah képességére, hogy újra tudja teremteni a teremtést még egyszer abból a képességéből, hogy már egyszer megteremtette mindenféle előzmény nélkül. Tehát Ő, Aki képes létrehozni valamit a semmiből, ismét létre tudja azt hozni. A Magasztos Allah azt mondja:

„Ő az, Aki elkezdi a teremtést, majd megismétli azt. Ez könnyebb a Számára! Övé a legmagasztosabb példázat." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:27]

Azt is mondja:

„(Az ember) Példázatot mondott Nekünk és elfelejtette a (saját) teremtését. Mondja: »Ki kelti új életre a csontokat, midőn azok porlandók?« Mondd: »Az kelti életre azokat, Aki először megteremtette őket. És Ő az, Akinek minden teremtményről tudása van.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:78-79]

Az embert a legszebb formában és tökéletes és teljes alakban teremtette. Ellátta végtagokkal, erővel és jellemvonásokkal; hússal, csontokkal, erekkel és idegekkel; lehetőségekkel, eszközökkel, vágyakkal és tevékenységekkel. Mindebben láthatjuk az Ő Képességének legnagyobb bizonyítékát, hogy fel tudja támasztani a halottakat.
A halottak a Túlvilágon való feltámasztásának bizonyítékát láthatjuk abban is, hogy feltámaszt néhányakat az evilági életben. Az Isteni Könyvekben, amelyeket Allah kinyilatkoztatott a Küldötteinek, vannak olyan történetek, amelyek ilyen eseményeket beszélnek el, erre példa az, hogy Allah engedelmével Ibrahim és Ísza próféták (béke legyen velük) halottakat támasztottak fel.
Az is az Ő halottakat feltámasztó képességének bizonyítéka, hogy képes az Összegyűjtés Napjához és a Feltámasztáshoz hasonló dolgokat megteremteni, mint például:

a. Allah az embert egy spermacseppből teremtette, amely a test minden részéből származik – ezért van, hogy az egész test élvezetet talál a közösülés aktusában. Allah ezt a cseppet összegyűjti a test minden részéből, majd elhelyezi a méhben, és embert teremt belőle. Ha képes volt az egész testből összegyűjteni és egy helyre hozni, akkor, ha az ember halála után ismét darabjaira esik szét, mi akadályozza meg, hogy Allah ismét össze ne állítsa? Allah azt mondja:

„Hogyan vélekedtek (az emberi spermáról), amit kilövelltek? Azt vajon ti teremtitek? Avagy Mi vagyunk annak teremtője?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 56:58-59]

b. Amikor a növény – bármilyen fajta – magjai termékeny talajra hullnak, és a víz és a föld beborítja őket, a logikus következtetés, hogy megrothadnak és megsemmisülnek, mert a víz és a föld hatása külön-külön is ez, ezek kombinációja során pedig még valószínűbb, hogy ez fog bekövetkezni. A tény azonban az, hogy a mag nem rothad meg, hanem megőrződik. Amikor a nedvesség növekszik, a mag felnyílik, és kinő belőle egy növény. Ez nem egy tökéletes hatalom és egy mindent magába foglaló bölcsesség létezésére utal? Ez a Bölcs és Mindenre Képes Úr nem lesz képes az embert szétesett darabjaiból újjá teremteni és létrehozni a testét? Allah azt mondja:

„Hogyan vélekedtek arról, amit megműveltek? Vajon ti vetitek-e azt be? Avagy Mi vagyunk annak megművelője?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 56:63-64]

Egy hasonló értelmű versben Allah azt mondja:

„Látod a földet terméketlenül. Ám mikor vizet bocsátottunk le rá, megmozdul, sarjadni kezd és mindenféle pompás növényt növeszt." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:5]

A Mindenre Képes, Mindent Tudó, és Bölcs Teremtő felette áll annak, hogy a teremtést csak szórakozásból hozza létre majd elhagyta. Azt mondja:

„Mi nem hiábavaló módon teremtettük az eget és a földet és azt, ami közötte van. Ezt azok gondolják, akik hitetlenkednek. Jaj lesz azoknak, akik hitetlenkednek. (Nekik) a Tűz (jár)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 38:27]

Allah a teremtett világot hatalmas bölcsességből egy fennkölt célért hozta létre. Azt mondja:

„Én csupán azért teremtettem a dzsinneket és az embert, hogy Engem szolgáljanak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 51:56]

Ezért nem illik ehhez a Bölcs Úrhoz, hogy egyenlőnek tartsa azokat, akik engedelmeskednek Neki azokkal, akik engedetlenek. Azt mondja:

„Talán azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek olyanokká tegyük-e, mint a bűnös módon kárt okozók a földön, és az istenfélőket bűnösökké tegyük?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 38:28]

Tökéletes Bölcsessége és Hatalma szerint fel fogja támasztani az egész teremtést a Feltámadás Napján, hogy elszámoltasson minden embert a tetteiről; és hogy megjutalmazza azokat, akik jót tettek, és megbüntesse a gonosztevőket. Allah azt mondja:

„Hozzá lesz majdan visszatérésetek, mindenkinek közületek. Ez Allah ígérete igazságként. Ő kezdi el a teremtést, majd megismétli, hogy méltányosan jutalmazza meg azokat, akik hisznek és kegyesen cselekszenek. Akik pedig hitetlenkednek, nekik forrásban lévő víz lesz az italuk és fájdalmas büntetés amiatt, hogy hitetlenkedtek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:4] [37]

Az Utolsó Napban – a Feltámadás Napjában – való hitnek nagy hatása van az egyénekre és a társadalomra. Ezek közül valók a következők:

Arra készteti az embert, hogy igyekezzen engedelmeskedni Allahnak, az Ő jutalmát keresve, és távol tartja attól, hogy engedetlen legyen Vele szemben, mert fél annak a Napnak a büntetésétől.
A hit az Utolsó Napban megnyugtatja a hívőt, hogy amilyen boldogságot és szórakozást elmulasztott ezen a világon, megkapja majd a Túlvilágon.
Az Utolsó Napban való hit miatt tudja az ember, hogy van élet a halál után, és tudja, hogy jutalmat kap tetteiért, ha jót tesz, és büntetést kap, ha rosszat tesz. Tudja, hogy el kell majd számolnia tetteivel, és akiket megkárosított, azok meg lesznek bosszulva, és akiket elnyomott, azoknak a jogai vissza lesznek tőle véve, és visszaszolgáltatva nekik.
A hit az Utolsó Napban békét és biztonságot teremt az ember lelkében, különösen manapság, amikor nincs megfelelő biztonság, és végtelen háborúk zajlanak – mert az Allahban és az Utolsó Napban való hit az embert eltávolítja a rossz dolgok megtételétől, akár nyíltak, akár rejtettek. Ez a hit behatol a szívébe, és általa elhagyja rossz szándékait is, ha vannak.
A hit az Utolsó Napban eltávolítja az embert attól, hogy igazságtalan legyen másokkal, és megsértse jogaikat. Ha az emberek hisznek az Utolsó Napban, nem fogják megkárosítani egymást, és jogaik nem sérülnek.
Az Utolsó Napban való hit miatt az ember az evilági életét csak egy állomásnak tekinti az élet folyamán, nem magának az életnek.

E fejezet lezárásaként idézzük Win Bet amerikai volt keresztény szavait, aki egy egyháznál dolgozott, majd muszlim lett, és megtalálta az Utolsó Napban való hit gyümölcsét. Azt mondja:

„Tudom a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek életem nagy részében foglalkoztattak. E kérdések: Ki vagyok? Mit akarok? Miért jöttem a világra? Hová tartok?"[38]

A KÜLDÖTT KÜLDETÉSÉNEK ALAPJAI

Minden Próféta és Küldött hívásának alapja [39] ugyanaz volt: hinni Allahban, Angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben, az Utolsó Napban, és a sorsban, akár jó, akár rossz. Egyedül Allahot imádni, anélkül, hogy társakat állítanánk Neki, követni az Útját és nem az eltévelyedő utakat követni; megtiltani a rejtett és a nyílt illetlenséget; a bűnt; az elnyomást, és az Allah mellé társ állítását és a bálványimádást. Abban is megegyeznek, hogy Allahot jobban tisztelik, mint hogy legyen felesége, fia, társa, vagy bárki vele egyenrangú, és abban is megegyeztek, hogy tilos bármi olyat mondani Róla, ami nem igaz. Tilos továbbá a gyermekgyilkosság, minden élet jogtalan elvétele, az uzsora, és az árvák vagyonának elemésztése. Mindannyian megparancsolták a szerződések betartását, a helyes mérték használatát, a szülők iránti kötelességtudatot, az emberek között való béketeremtést, a becsületességet szóban és tettben, az erőszakot, az arroganciát, és az emberek vagyonának erőszakkal való elvételét.

Ibn Al-Qajjim [40] azt mondta:

„Minden Isteni Törvény megegyezik alapjaiban, még ha néhány kérdésekben különböznek is. E törvények jósága mélyen meggyökerezett az emberi elmében, és ha nem ebben a formában jöttek volna, akkor nem lettek volna bölcsek, hasznosak és könyörületesek, és lehetetlen, hogy bármilyen más formában jöjjenek el. Allah azt mondja:

„Ám ha az Igazság az ő vágyukat követné, akkor az egek és a föld romlással lenne telítve és a bennük lévők is." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:71]

Hogy tarthatja egy bölcs ember megengedhetőnek, hogy Allah Törvénye, Aki a legjobb Bíró, bármilyen más formában jelenjen meg, mint a jelenlegi formája?"[41]

Tehát minden Próféta egy vallást gyakorolt, ahogy Allah megerősíti, amikor azt mondja:

„Ó ti Küldöttek! Egyetek a jó dolgokból és jót cselekedjetek! Bizony Én tudok arról, hogy ti mit tesztek. És bizony ez a ti közösségetek az egyetlen közösség. És Én a ti Uratok vagyok. Engem féljetek hát!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:51-52]

Azt is mondja:

„Ő azt az utat szabta nektek törvényül a vallásban, amit Núhnak (Noénak) is elrendelt, és amit neked (Mohamed) is sugalltunk, és amit Ibrahimnak (Ábrahámnak), Múszának (Mózesnek) és Íszának (Jézusnak) is megparancsoltunk. (Azt), hogy: »Tartsátok fenn a vallást és ne szakadjatok csoportokra!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:13]

A vallás célja, hogy az emberek megtudják, miért lettek teremtve: hogy imádják Urukat egyedül, anélkül, hogy társat állítanának Mellé.[42] Megparancsolt nekik olyan istenszolgálatokat, amelyeket be kell tartaniuk, és kötelességeket. Biztosította számukra azokat az eszközöket, amelyek arra kellenek, hogy jót tegyenek, hogy elérhessék Uruk elégedettségét, és az evilági és Túlvilági boldogságot, Istennek tetsző módon, ami nem fordítja ki az embert önmagából, nem teszi ki halálos betegségeknek, és nincs ellentét természete, lelke és a környező világ között.

Minden Küldött az Isteni Vallásra hívott, amely az embernek megmutatja azt a hitbeli alapot, amiben élnie kell, és a törvényt, amit követnie kell az élete során. Ezért volt a Tóra egy hit és egy törvény is, és követőinek ez alapján kellett döntéseket hozniuk. Allah azt mondja:

„Mi bizony kinyilatkoztattuk a Tórát (Mózesnek), abban útmutatás és fényesség van, hogy azok a próféták, akik alávetették magukat, aszerint ítélkezzenek azok között, akik zsidók. És hogy a rabbik és vallástudósok (is aszerint ítélkezzenek)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:44 ]

Majd eljött a Krisztus (béke legyen vele), aki elhozta az Evangéliumot, amelyben útmutatás és fény volt, és a Tórának, ami előtte jött, a megerősítése. Allah azt mondja:

„S utánuk küldtük Jézust, Mária fiát, igazolandó azt, ami már náluk volt a Tórából. Majd neki az Evangéliumot adtuk, abban útmutatás és fény van." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:46]

Majd eljött Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) a végső Isteni Törvénnyel és teljes vallással, hogy tanúskodjon azokról a törvényekről, amelyek előtte jöttek, és hogy felülírja azokat. Allah a Koránt adta neki a korábbi Isteni Könyvek megerősítéseként. Allah azt mondja:

„És kinyilatkoztattuk neked (Mohamed) a Könyvet az Igazsággal, igazolandó azt, ami már előtte is volt a Könyvből, felügyelőként felette. Ítélj hát közöttük aszerint, amit Allah bocsátott le! És ne kövesd az ő vágyaikat (letérve) attól, ami hozzád az Igazságból jött le." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

Allah azt is elmagyarázza, hogy Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) és a hívők, akik vele voltak, hisznek Benne, ahogy az összes korábbi Próféta tette. Azt mondja:

„A Küldött (Mohamed) hisz abban, ami kinyilatkoztatott neki az ő Urától, és vele együtt a hívők is mind hisznek Allahban, az Ő Angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben. Mi nem teszünk különbséget az Ő küldöttei között. És azt mondják: »Hallunk és engedelmeskedünk. A Te bocsánatodat (kérjük) Urunk! Minden Hozzád tér majd meg.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:285]

AZ ÖRÖKÉRVÉNYŰ ÜZENET [43]

Az összes korábban kifejtett vallás, a zsidóság, a kereszténység, a mazdaizmus és zoroasztrianizmus (mágus-hit) megmutatja az emberiség állapotát a Kr. u. 6. században, amikor a vallás korrupt lett és a politikai, társadalmi és gazdasági helyzet szintén hanyatlott, véres háborúk terjedtek szét, zsarnokok ragadtak hatalmat, és az emberiség sötétségben élt. Ez a helyzet a szívek sötétségéhez vezetett, amely a hitetlenség és a tudatlanság eredménye. Az erkölcs leromlott, a méltóságot és a jogokat megszegték, és a gonoszság hétköznapivá vált szárazföldön és tengeren. A helyzet annyira rossz volt, hogyha egy bölcs ember elmélkedett volna rajta, arra jutott volna, hogy az emberiség – abban a korban – haldoklik, és egy szakadék felé halad, ha Allah nem menti meg őket egy nagy reformer által, aki a Prófétaság fáklyáját, a vezetés fényét hozza, hogy megvilágítsa az emberiség útját, és megmutassa nekik az Egyenes Utat.

Abban az időben Allah megengedte, hogy a Prófétaság örök fénye Mekkában ragyogjon fel, ahol az Ő Szent Háza található. A mekkai környezet olyan volt, mint a többi hely a politeizmus, a tudatlanság, az igazságtalanság és a zsarnokság tekintetében, de voltak olyan jellemzői, amelyek megkülönböztették ezektől. Ezek közül néhány:

Tiszta környezet volt világnézeti értelemben, nem hatottak rá a görög, római vagy indiai filozófiák. Lakói mélyen gyökerező ékesszólásról, éles eszükről és különleges képességeikről voltak ismertek.
A világ közepén helyezkedik el, Európa, Ázsia és Afrika között, ami fontos tényező abból a szempontból, hogy innen könnyebb elterjednie az üzenetnek, és e kontinenseket viszonylag gyorsan érte el.
Biztonságos hely. Allah megvédte, amikor Abraha (az abesszin király) el akarta foglalni. A szomszédos római és perzsa birodalmak sem tudták elfoglalni. A kereskedelem is biztonságba folyt észak és dél között. Ez előzte meg ennek a Nemes Prófétának az eljövetelét. Allah emlékeztette a város lakóit erre a nagy kegyére, mikor azt mondja:

„Nem adtunk-e hatalmat nekik egy szent Terület (Mekka) fölött, ami biztonságos és mindenféle gyümölcs jelenik ott meg." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:57]

Mekka egy sivatagos környezet volt, ami megőrzött sok jó tulajdonságot, mint a bőkezűség, a jószomszédi viszony, a tisztelet egymás iránt, és sok mást, amelyek alkalmassá tették ezt a földet a Qurais törzs számára, amely jól ismert volt ékesszólásáról, tiszteletre méltó jellemvonásairól, szónokairól és vezető pozíciójáról. Allah kiválasztotta Prófétáját, Mohamedet (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy ő legyen az utolsó a Próféták és Küldöttek sorában. Mekkában született a Krisztus utáni 6. században, körülbelül 570-ben. Árván nőtt fel, édesapja akkor halt meg, mikor még anyja méhében volt. Édesanyja meg halt, mikor hat éves volt, nagyapja kicsivel később. Így nagybátyja gondoskodott róla. Kiváló tulajdonságok mutatkoztak meg rajta, szokásai, viselkedése, jellemzői megkülönböztek őt a többi embertől. Soha nem hazudott, soha nem bántott meg senkit. Becsületességéről, tisztaságáról és őszinteségéről lett ismert, olyannyira, hogy sokan rábízták vagyontárgyaikat, mert ő úgy vigyázott ezekre, mintha a saját életére és vagyonára vigyázna. Ezért neki adták az al-Amín (a megbízható) címet.

Szerény és tartózkodó volt, és soha nem mutatta magát meztelenül senki előtt, mikor felnőtt. Ártatlan és igaz volt, és fájt neki, mikor látta a népét, hogy bálványokat imádnak, alkoholt isznak, és ártatlanok vérét ontják. Csak olyan dolgokban közösködött velük, amit szeretett, és amit el tudott fogadni, de eltávolodott tőlük, amikor szégyentelen dolgokat és bűnöket követtek el. Segítette az árvákat és az özvegyeket, és etette az éhezőket.

Amikor negyvenedik évéhez közeledett, nagyon elszomorodott a körülötte lévő romlás miatt, és elkezdett elvonulni, hogy Ura szolgálatával foglalkozzon. Útmutatást kért Tőle az Egyenes Útra. Amikor egyszer így elvonult, egy angyal lejött hozzá az Urától a kinyilatkoztatással, és megparancsolta neki, hogy adja át ezt a vallást az emberiségnek; hogy hívja őket egyedül Allah imádatára, és hogy hagyják abba bármi más imádatát Rajta kívül. A kinyilatkoztatás ezek után folytatódott, napról napra, évről évre, míg Allah tökéletessé nem tette vallását az emberiségnek és be nem teljesítette kegyét rajtuk ezzel a tökéletességgel. Miután Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) beteljesítette feladatát, Allah Magához szólította. Hatvanhárom évig élt, negyven a prófétaság előtt, és huszonhárom, mint Próféta és Küldött.

Aki elgondolkozik a próféták helyzetén és tanulmányozza történeteiket, az tudja, hogy Mohamed Próféta prófétasága ugyanolyan módon alapozódott meg, mint a többi prófétáé, csak még jellegzetesebben. Ha Músza (Mózes) és Ísza (Jézus) (béke legyen velük) prófétaságra gondolunk, hogy hogyan kapták meg küldetésüket, tudjuk, hogy fokozatosan. Azonban az a fokozatosság, ahogyan Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) kapta meg a Prófétaságot, nagyobb, erősebb, és időszerűbb. Hasonlóképpen, az a sorozat, ahogyan a csodák történtek, hasonló volt, de a Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) által hozott csodák nagyobbak voltak és többen voltak, és a Dicsőséges Korán amelynek átadása folyamatosan, a mai napig megtörténik, hangban és betűben.[44]

Aki összehasonlítja azt, amit Músza és Ísza Próféták hoztak, és amit Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hozott az erős hitet, a bölcs elrendeléseket és a hasznos tudást, bizonyosan tudni fogja, hogy mindannyian egy forrásból táplálkoztak: a Prófétaság forrásából. Aki összehasonlítja a korábbi Próféták követőinek állapotát és Mohamed Próféta követőit, tudni fogja, hogy Mohamed Próféta követői voltak mind közül azok, akik a legjobb hatást tették az utánuk jövőkre. Elterjesztették az iszlám Egyistenhitet, hirdették az igazságot és könyörületesek voltak a gyengékkel és elesettekkel.[45]

Ha további bizonyítékokat szeretnénk Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) prófétaságára, idézem azokat a bizonyítékokat és jeleket, amelyeket Ali bin Rabban At-Tabarani talált, amikor még keresztény volt. Később muszlim lett ezeknek a jeleknek köszönhetően. Ezek a következők:

A Küldött Allah egyedüli imádatára hívott, és minden más imádatának megtagadására Rajta kívül. Ebben minden más Prófétával megegyezett.
Érthető jeleket mutatott, amelyeket csak Allah Prófétái képesek bemutatni.
Előre megmondott jövőbeni eseményeket, amelyek úgy történtek meg, ahogy elmondta.
Előre megmondott sok világban történt eseményt is, az országot, ahol megtörténik, és mindez úgy történt meg, ahogy mondta.
A Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) által hozott Könyv – a Korán – a Prófétaság jele, mert ez a legszebb irodalmi alkotás, amelyet egy írástudatlan ember kapott, aki nem tudott se írni, se olvasni. Mégis kihívást intézett a szónokoknak, hogy írjanak ugyanilyet, vagy legalább olyat, mint benne egy szúra.[46] Allah garantálta megőrzését, megőrizte a helyes hitet benne, garantálta a tökéletes isteni rendeletet, és megvalósította általa a legjobb közösséget.
Ő a Próféták pecsétje, és ha nem lett volna elküldve, a korábbi Próféták próféciái, akik jó hírt hoztak eljöveteléről, hamisnak bizonyultak volna.
Minden Próféta megjövendölte eljövetelét. Elmondták küldetését, az országot, ahonnan jönni fog, és azt, hogy más népek és királyok alá fogják vetni magukat neki és népének. Azt is megemlítették, hogy vallása el fog terjedni.
Győzelme olyan népek felett, akik háborút indítottak ellene szintén prófétaságának a jele, mert lehetetlen, hogy valaki, aki hamisan azt állítja magáról, hogy ő Allah Küldötte, de Allah mégis megerősíti győzelemmel, fennhatósággal, és azzal, hogy ellenségein felülkerekedik, terjeszti az üzenetét, és gyarapodnak követői. Mindez csak akkor történhet meg, ha Ő egy igazi Próféta.
Vallási előírásai és Istenszolgálata, komolysága, megbízhatósága, jó jelleme, erkölcse és szabályai. Mindezek együtt nem találhatóak meg, csak egy Prófétánál.

Miután megemlítettük ezeket a bizonyítékokat, ez az ember, aki felismerte az útmutatást, azt mondta:

„Ezek a jellemzők megvilágítanak és megfelelő bizonyítékok. Aki rendelkezik ezekkel, az csak Próféta lehet. Az ilyen ember elérte a célt és sikeres lett, és a benne való hit kötelező. Aki elutasítja ezeket a bizonyítékokat és megtagadja őket, azt veszteség éri erőfeszítéseiben, és elveszíti az evilági életét és a Túlvilágot."[47]

E fejezet végén két tanúságot fogok idézni: az egyik az egykori római királyé, aki Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) kortársa volt, a másik a mi kortársunk, a keresztény evangélista, John Centé.

Az első tanúság: Heraclius

'Abd-Allah ibn Ábász (Allah legyen vele elégedett) közölte hogy:

„Abu Szufián ibn Harb el mondta neki, amikor Heraclius (a római király) küldetett érte, amikor néhány Quraisi lovas társaságában Szíria felé tartott kereskedelmi célból, abban az időben, amikor Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) fegyverszünetben állt Abu Szufiánnal és a Quraisi pogányokkal. Elmentek Heracliushoz, amikor Ilyánál [48] voltak. Heraclius meghívta őket az udvarába, ahol vele voltak a római nemesek. Hívatta őket és a tolmácsát.

Megkérdezte: »Ki áll közületek a legközelebb ahhoz az emberhez, aki Prófétának mondja magát?«

Abu Szufián azt mondta: »Mondtam hogy én vagyok a legközelebbi vérrokona.«

Heraclius azt mondta az emberének: »Hívd őt közelebb, és a társai álljanak mögötte.« Azután azt mondta a tolmácsának: »Mondd meg neki: Megkérdezem őt (Abu Szufiánt) arról az emberről, aki Prófétának mondja magát, és ha hazudik, cáfolják ők meg.«

Abu Szufián azt mondta: »Allahra! Ha nem lett volna ott a szégyen, hogy hazugságot jegyeznek fel rólam, hazudtam volna róla.

Az első kérdés, róla az volt: „Milyen családból származik?ˮ

Azt feleltem: „Nemesi családból származik."

Majd megkérdezte: „Valaha valaki mondott ilyet előtte?"

Azt feleltem: „Nem."

Azt kérdezte: „Volt az ősei között király?"

Azt feleltem: „Nem."

Azt kérdezte: „A követői nemesek vagy szegények?"

Azt feleltem: „Szegények."

Azt kérdezte: „Növekszik vagy csökken a számuk?"

Azt feleltem: „Növekszik."

Azt kérdezte: „Volt valaki, aki elhagyta a vallását, mert nem tetszett neki, miután felvette?"

Azt feleltem: „Nem."

Azt kérdezte: „Előfordult, hogy e kijelentése előtt (a prófétaságé) hazugnak nevezték?ˮ

Azt feleltem: „Nem."

Azt kérdezte: „Áruló?"

Azt feleltem: „Nem. De most fegyverszünet van köztünk, és nem tudjuk, hogy mit fog tenni."«

Abu Szufián hozzátette: »Ez volt az egyetlen, amit mondani tudtam ellene.«

Heraclius tovább kérdezett: „Harcoltatok vele?"

Azt mondtam: „Igen."

Azt kérdezte: „Milyen volt a harc vele?"

Azt mondtam: „Volt, hogy ő győzött, volt, hogy mi."

Azt kérdezte: „Mit parancsol nektek?"

Azt mondtam: „Azt mondta: »Egyedül Istent imádjátok, és ne állítsatok Mellé társakat az imádatban, és hagyjátok el, amit apáitok mondtak.« Megparancsolta nekünk az imát, a becsületességet és a kedvességet rokonoknak és ismerősöknek."

Heraclius akkor azt mondta a tolmácsának: „Mondd meg neki:

Megkérdeztelek a családjáról, és azt mondtad, hogy nemesi családból származik. Így van a Küldöttek esetében. Népeik nemesi családjaiból származnak.

Megkérdeztem tőled: Volt-e közöttetek, aki ugyanazt mondta, amit ő, és azt mondtad, hogy nem. Azt mondom: Ha valaki ugyanezt mondta volna, amit ő mond most, azt mondtam volna, hogy ő csak ismétli, amit mások mondtak korábban.

Megkérdeztem tőled: Volt valamelyik őse király? Azt mondtad: Nem. Ha valamelyik őse király lett volna, azt mondtam volna, hogy atyja királyságát akarja.

Megkérdeztem tőled: Gyanakodtál arra valaha, hogy hazudik, mielőtt azt mondta, amit mondott, és te azt felelted, hogy nem. Akkor tudtam, hogy aki elhagyja a hazugságot az embereknek, az nem hazudik Istennek.

Megkérdeztem tőled, hogy akik követik, azok a nemesek vagy a szegények, és azt felelted, hogy követői a szegény emberek. Igen, ilyenek a Küldöttek követői.

Megkérdeztem tőled, hogy növekszik vagy csökken a számuk, és te azt mondtad, hogy növekszik. Ezt teszi a hit, amíg teljessé nem válik.

Megkérdeztem tőled, hogy volt-e követői közül, aki hitehagyott lett, mert nem tetszett neki a vallás, miután felvette, és azt mondtad: Nem. Igen, ezt teszi a hit, miután behatolt a szívbe.

Megkérdeztem tőled, hogy áruló-e, és azt mondtad: Nem. Ilyenek a Küldöttek. Nem árulók.

És megkérdeztem tőled, hogy mit parancsol nektek, és azt mondtad, hogy azt parancsolja, hogy Egyedül Allahot imádjátok, és ne társítsatok Mellé senkit imádatban, hogy megparancsolta nektek az imát, a becsületességet, a tisztaságot; hogy megtiltja nektek a bálványimádást. Tudom, hogy egy ilyen Próféta el fog jönni, de nem gondoltam, hogy közületek lesz. Ha tudtam volna, hogy találkozhatok vele, vettem volna a fáradságot, hogy találkozzak vele. És ha vele lettem volna, megmostam volna a lábát."

Majd kérte Allah Küldöttének levelét, amelyet Dihjával küldött Buszra uralkodójának. Bemutatta a levelet Heracliusnak és ő elolvasta. Így szólt:

„A Könyörületes és Irgalmas Isten nevében. Mohamedtől, Allah Küldöttétől, Heracliusnak, Róma uralkodójának. Béke legyen azzal, aki követi az útmutatást. Hívlak téged az iszlám hívásával. Fogadd el az iszlámot, biztonságban leszel, és Allah kétszeres jutalmat ad neked. Ha azonban elfordulsz, rajtad lesz a Jaszirin bűne.

„Ó Könyv népe! Jöjjetek köztünk és köztetek egyenes és igazságos szóra: Arra, hogy nem szolgálunk mást, csak Allahoz! Nem állítunk Mellé társakat. Egyikünk sem választja a másikat urának Allah helyett! Ám, ha elfordulnak, akkor mondjátok: Tanúsítsátok, hogy mi muszlimok vagyunk!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:64]ˮ (Al-Bukhári)

A második tanúság: John Cent

A keresztény evangélista, John Cent azt mondta:

„Miután egyre többet olvastam az iszlámról és alapelveiről, amelyek az egyént és a társadalmat szolgálják, és igazságáról, amint megalapoz egy társadalmat az egyenlőségre és az egyistenhitre, azt vettem észre, hogy elfogadom az iszlámot az eszemmel és lelkemmel, és megesküdtem Allahnak, magasztaltassék, hogy az iszlám hirdetője leszek, és jó hírvivője a világ minden részén."

Ez az ember úgy jutott erre a bizonyosságra, miután tanulmányozta a kereszténységet, és elmélyedt benne. Úgy találta, hogy nem tud válaszokat adni az emberi élet sok kérdésére. Ezért elkezdett kételkedni benne. Később tanulmányozta a kommunizmust és a buddhizmust, de még mindig nem találta, amit keresett, míg végül elkezdett az iszlámmal behatóbban foglalkozni, hitt benne és hívott másokat is elfogadására.[49]

A PRÓFÉTASÁG PECSÉTJE

Világos abból, amit korábban tárgyaltunk a prófétaság valósága, jelei és bizonyítékai, és Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) prófétasága. Mielőtt elkezdenénk megtárgyalni a prófétaság pecsétjét, tudni kell, hogy Allah nem küld Küldöttet, csak a következő okok egyikéért:

1. Ha a Próféta üzenete egy adott néphez szól, és a hozzájuk küldött Küldöttnek nem a kötelessége átadni az üzenetet a szomszédos népnek, mivel Allah másik Prófétát küld a másik néphez, másik üzenettel.

2. Ha a korábbi Próféta üzenete elveszett, ebben az esetben Allah egy másik Prófétát küld, aki megújítja az embereknek a vallásukat.

3. Ha a korábbi Próféták Törvénye csak egy adott ideig volt érvényes, és már nem alkalmas a további időszakokra, akkor Allah küld egy másik Küldöttet egy másik Törvénnyel, amely megfelelő lesz arra az adott helyre és időre. Allah Bölcsessége azonban, hogy elküldte Mohamedet (Allah áldásai és békéje legyen vele) az egész emberiséghez olyan Üzenettel, ami megfelelő minden időben és helyen, és megvédi minden változtatástól és beavatkozó kéztől, hogy az Ő Élő Üzenete maradjon, amely szerint az emberek élhetnek, és ami tiszta és hibátlan marad, beavatkozás és változtatás nélkül. Ezért tette Allah ezt az Üzenetek pecsétjévé.[50]

Allah megkülönböztette Mohamedet (Allah áldásai és békéje legyen vele) azzal, hogy őt tette a Próféták pecsétjévé, aki után nem lesz más Próféta. Ez azért van, mert Allah teljessé tette az Üzenetét, minden Törvényt végérvényessé tett, tökéletessé tette általa és aktualizálta prófétaságában Jézus Krisztus próféciáját, mikor azt mondta:

„Erre Jézus azt kérdezte: »Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.«" [Máté 21:42]

Ibrahim Khalil tiszteletes – aki később muszlim lett – ezt a szöveget egyenlőnek vélte azzal, amikor Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„Valóban, az én példám és azoknak a Prófétáknak a példája, akik előttem voltak, olyan, mint egy ember, aki tökéletesen megépít egy házat, egy kő kivételével a sarokban, amelyet nem töltött ki. Az emberek körbejárták, csodálták, és azt mondták: »Miért nem tették a helyére ezt a követ?« Azt mondta: »Én vagyok az a kő, és én vagyok a Próféták pecsétje.«" (Al-Bukhári és Muszlim) [51]

Ezért tette Allah a Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) által hozott Könyvet tanúvá minden korábbi Könyv felett, és azok felülírójává. Mert Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) Törvénye felülírja a megelőző Törvényeket, Allah garantálja Üzenetének védelmét, és sikeres közvetítését. A Korán fokozatosan lett kinyilatkoztatva. A vallás tanításainak gyakorlati alkalmazása, az istenszolgálatok, a szunna és a szabályok szintén fokozatosan lettek kinyilatkoztatva.

Aki elolvassa a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) életrajzát és Szunnáját, az tudja, hogy a társak megőriztek az emberiség számára minden helyzetet, mondást és tettet, ami Mohamedhez (Allah áldásai és békéje legyen vele) kötődik. Közvetítették Urához intézett istenszolgálatait, küzdelmét az Ő ügyéért, istenemlegetését és bocsánatkérését. Közvetítették nagylelkűségét, bátorságát, kapcsolatát társaival és vendégeivel. Közvetítették örömét, bánatát, utazásait, otthonlétét, ahogy eszik, iszik, ruházkodik, hogyan volt ébren, és hogyan aludt. Amikor mindezt megismered, tudni fogod bizonyosan, hogy ez a vallás megkapta Allah védelmének garanciáját, és tudni fogod azt is, hogy ő a legutolsó a Próféták és Küldöttek sorába; mert Allah elmondja nekünk, hogy az Ő Küldötte a végső minden Próféta között. Azt mondja:

„Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek. Ő Allah Küldötte, a Próféták Pecsétje." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:40]

Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) is azt mondta magáról:

„Az emberekhez küldettem, és én lettem a Próféták pecsétje." (Ahmed és Muszlim)

Most határozzuk meg az iszlámot, és magyarázzuk el lényegét, forrásait, pilléreit és fokozatait.

AZ „ISZLÁM" SZÓ JELENTÉSE

Amikor megnézzük a szótárakat, azt találjuk, hogy az iszlám szó alávetést, engedelmességet, megadást és egy parancs elfogadását jelenti, és a parancsnak való ellenszegülés tilalmát. Allah az igaz vallást iszlámnak nevezte el, mert ez engedelmesség Iránta, alávetés az Ő Parancsainak és tilalmainak ellenkezés nélkül, az istenszolgálatok megtisztítása Iránta, hit az Ő szavaiban, és bizalom Benne. Az iszlám a Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) által hozott vallás neve lett.

Az iszlám meghatározása

Miért hívják ezt a vallást iszlámnak? A különböző vallások követői a világ minden táján vallásaikat vagy egy emberről, vagy egy népről nevezték el. A kereszténységet Jézus Krisztusról (béke legyen vele), a buddhizmust az alapítóról, Buddháról, és a zoroasztrianizmust alapítójáról és zászlóvivőjéről, Zoroaszterről nevezték el. A zsidóság, vagy judaizmus Júda törzséről kapta a nevét, és így tovább. Egyedül az iszlám az, amely nem kötődik egy emberhez vagy nemzethez. Neve egy különleges jellemzőre utal, amit az iszlám jelentése takar. Nyilvánvaló ebben a névben, hogy egy embernek sincs semmilyen szerepe e vallás létrehozásában, és hogy nem egy adott néphez kötődik, mások kizárásával. Egyetlen célja, hogy a föld minden népének megadja az iszlám jellemzőit. Ezért aki rendelkezik az iszlám jellemzőivel akár a régi, akár a mai emberek közül, az muszlim, éppen úgy, ahogy azt is muszlimnak fogják hívni, aki a jövő generációkból rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.

Az iszlám valósága

Természetes, hogy ezen a világon minden egy adott törvény és egy meghatározott norma szerint működik. A nap, a hold, a csillagok és a föld mind egy általános rendszernek vannak alávetve, amely ellen nem léphetnek fel, amelyről nem térhetnek le egy hajszálnyira sem. Minden ember, ha nagyon mélyen belegondolunk, világossá válik, hogy teljesen alá van vetve Allah Törvényeinek. Nem képes lélegezni, vagy érezni a víz, az étel, a táplálék, a fény és a hő szükségességét, csak aszerint az Isteni Elrendelés szerint, amely meghatározza életét; testének minden része aláveti magát ennek az Elrendelésnek. Testrészeit is csak úgy tudja mozgatni, ahogy Allah előírta neki.

Ez a mindent magába foglaló Isteni Rendelet, amelynek az ember alá van vetve, és amely elől senki ebben az univerzumban – az égben lévő bolygóktól a legkisebb magig a föld belsejében – nem tud elmenekülni, csak engedelmeskedni az Magasztos, Hatalmas és Erős Úr Isteni Elrendelésének. Ha mindaz, ami az egekben és a földön és a kettő között alá van vetve ennek az Isteni Elrendelésnek, az azt jelenti, hogy az egész világ aláveti magát és engedelmeskedik a Hatalmas Úrnak, Aki megteremtette. Ebből a szempontból világos, hogy az iszlám az egész univerzum vallása, mivel az iszlám alávetést és engedelmességet jelent a Parancsoló parancsainak és tilalmainak ellenkezés nélkül, ahogy korábban megállapítottuk. A nap, a hold és a föld mind alávetik magukat Neki. A levegő, a víz, a fény, a sötétség, a hő, mind alávetik magukat Neki; a fa, a kő és az állatok is mind alávetik magukat Neki. Még az ember, aki nem ismeri az Urát és tagadja létezését és jeleit, vagy másokat imád Helyette, vagy társakat állít Mellé imádatban, még ő is természetétől fogva aláveti magát Neki.

Ha mindezt tudjuk, nézzük meg az embert, és úgy fogjuk találni, hogy két tényező küzd a figyelmének elnyeréséért:

Egy: Természetes hajlamai, mint az Allahnak való alávetés, az Ő szolgálatának szeretete, közelségének keresése, szeretet az iránt, amit Ő szeret, mint az igazság, a jóság és az őszinteség, és gyűlölet az iránt, amit Ő gyűlöl, mint a hamisság, a gonoszság, az igazságtalanság és a rossz; és más természetes tényezők, mint a szeretet a pénz, a család és a gyerekek iránt, vágy ételre, italra és szexre, és a szükséges fizikai funkciók, amelyek ezt követik.

Kettő: Az ember szabad akarata és választása. Allah elküldte hozzá a Küldötteit és kinyilatkoztatta Könyveit, hogy meg tudja különböztetni az igazságot a hamisságtól, a vezetést a tévedéstől, a jót a rossztól. Szellemi erőt és megértést adott neki, hogy biztos tudással hozza meg választását. Ha akarja, a jó utat választja, amely az igazsághoz és az útmutatáshoz vezeti; ha akarja, a rossz utat választja, amely a gonoszsághoz és az elkárhozáshoz vezeti.

Ha tehát megnézed az embert az első tényező szemszögéből, azt fogod találni, hogy arra lett teremtve, hogy alávesse magát Allahnak, arra lett felkészítve, hogy ragaszkodjon ehhez az alávetéshez bármiféle eltévelyedés nélkül csakúgy, mint bármilyen másik teremtmény.

Ha azonban megnézed a második tényező szemszögéből, azt fogod találni, hogy ő egy szabad teremtmény, aki azt választja, amit akar. Választhatja, hogy muszlim lesz, és választhatja azt is, hogy hitetlen lesz… „legyen bár hálás, vagy hálátlan." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 76:3]

Így az embereket két kategóriára lehet osztani:

Az olyan ember, aki ismeri Teremtőjét, hisz Benne Uraként és Isteneként, Akit imád egyedül, követi a Törvényeit az életében önkéntesen. Aláveti magát Urának, Akitől nem tévelyedhet el, és Akinek a parancsait követi. Az ilyen ember a teljes muszlim, akinek iszlámja tökéletes és a tudása erős, mert ismeri Allahot, Teremtőjét és Megformálóját, Aki elküldte a Küldötteket hozzá, és megadta neki a tudás és a tanulás képességét. Az ilyen embernek egészséges elméje és helyes véleménye van, mert felhasználta gondolkodását, majd eldöntötte, hogy nem imád mást, csak Allahot, Aki megáldotta őt a megértéssel és az egészséges véleménnyel ezekben a kérdésekben. Nyelve csak az igazat mondja, mert mostantól csak az Egyetlen Úrban hisz, Aki Allah, a Magasztos, Aki adta neki a beszéd képességét. Olyan lesz, mintha semmi más nem maradna az életében, csak az igazság, mert Allah Törvényét követi, ennek veti alá magát abban, amiben szabad akarata van. Közte és az univerzum többi teremtménye között az ismeretség és a barátság köteléke van, mert csak Allahot imádja, a Bölcset, a Mindent Tudót, Akit minden teremtmény imád, és Aki Parancsainak minden aláveti magát. És Allah mindezeket a teremtményeket neked rendelte alá, ó ember!

A HITETLENSÉG VALÓSÁGA

Ezzel szemben van egy másik ember, aki Allahnak alávetve született, és Allahnak alávetve élt, de soha nem érezte alávetettségét, és nem tudott róla semmit. Nem ismerte Urát, nem hitt Törvényeiben, és nem követte az Ő Küldötteit. Nem használta azt a tudást és intellektust, amelyet Allah adott neki, hogy felismerje Teremtőjét, aki fülét és szemét megformálta. Ehelyett megtagadta Létezését, elutasította imádatát, és nem vetette alá magát Törvényeinek életének azon területein, ahol döntési lehetősége és választása van. Vagy másokat imád Mellette, és elutasítja a hitet az Ő jeleiben, amelyek az Ő Egyedülvalóságára utalnak. Ez az ember egy káfir. A „kufr" jelentése nyelvtanilag „letakarni" vagy „elrejteni". Ez az ember azért káfir, mert elrejti természetét, és tudatlansággal és ellenszegüléssel takarja azt le, és a világ természete, ami az ő saját természete is, el van rejtve előle. Láthatjuk, hogy csak arra használja intellektuális és logikai hatalmát, ami ellenkezik természetével. Nem lát semmi mást, csak azt, ami elrontja természetét. Te becsüld meg, hogy milyen mély a hiba és nyilvánvaló a kihágás, ahogyan a hitetlen eltévelyedett.[52]

Ez az iszlám, amelyet gyakorolni kell, nem nehéz, hanem nagyon könnyű annak, akinek Allah megkönnyíti. Az iszlám az a vallás, amelyet az univerzum követ.

„Neki vetette alá magát mindenki, aki az egekben és a földön van – akár jószántából, akár akarata ellenére." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:83]

Allah azt mondja:

„Bizony a vallás Allahnál az Iszlám!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]

Ez az ember egész lényének alávetése Allahnak, ahogy Ő, magasztaltassék, meghatározza:

„Ha vitát kezdeményeznek veled (Mohamed), mondd: »Alávetem magam Allahnak. És azok, akik követnek engem (ők is ezt teszik).«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:20]

Allah küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) szintén elmagyarázta az iszlám jelentését, mikor azt mondta:

„Azt jelenti, hogy aláveted szívedet Allahnak, arcodat Allahhoz fordítod (az imában), és megadod a kötelező zakátot." (Ahmed és Ibn Hibbán)

„Egy ember megkérdezte Allah Küldöttét: »Mi az iszlám?«

Allah Küldötte azt felelte: »Alávetni szívedet Allahnak, és az, hogy a muszlimok biztonságban legyenek nyelved és kezed ártalmától.«

Az ember azt mondta: » Melyik a legjobb iszlám?«

Azt felelte: »A Hit (Imán).«

Megkérdezte: »Mi a hit?«

Azt felelte: »Hinni Allahban, az angyalaiban, a könyveiben, a Küldötteiben és a feltámadásban a halál után.«"[53] (Ahmed)

Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:

„Az iszlám az, hogy tanúsítani, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed Allah Küldötte; az imák elvégzése, a zakát megadása, ramadán hónap böjtölése és a zarándoklat elvégzése a Házhoz, ha képes vagy rá." (Muszlim)

Azt is mondta:

„A muszlim az, akinek kezének és nyelvének rosszától minden muszlim biztonságban van." (Al-Bukhári és Muszlim)

Ez a vallás – az iszlám – az, amely mellett Allah nem fogad el más vallást, sem a korábbi, sem a későbbi generációkból. Minden Próféta muszlim volt. Allah azt mondja Núh (Noé) Prófétáról (béke legyen vele):

„Hirdesd nekik Núh (Noé) történetét, midőn mondta a népének: »Ó népem! Ha terhes a számotokra az itt létem és az, hogy Allah Jeleivel intelek benneteket, akkor én Allahra hagyatkozom…« egészen addig, hogy: »Én arra kaptam parancsot, hogy azok közé tartozzam, akik alávetik magukat (muszlimok).«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:71-72]

A Mindenható azt mondja Ábrahámról (béke legyen vele):

„És midőn mondta neki az Ura: »Vesd alá magad (legyél muszlim)!« Mondta: »Alávetettem magam a Világok Urának!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:131]

Azt mondja Mózesről (béke legyen vele):

„És mondta Músza (Mózes): »Ó népem! Ha hisztek Allahban, Reá hagyatkozzatok! Ha alávetitek magatokat – muszlimokként.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:84]

A következőt mondja Jézus Krisztusról (béke legyen vele):

„S midőn sugalltam (a Magasztos) az apostoloknak, hogy higgyenek Bennem és az Én küldöttekben. Azt mondták: »Hiszünk! Tanúsítsd, hogy mi alávetjük magunkat (muszlimok vagyunk).«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:111]

E vallásnak – az iszlámnak – minden törvénye, hittétele és szabálya az Isteni Kinyilatkoztatásból: a Koránból és a Szunnából származik. Rövid áttekintést adok ezekről.

AZ ISZLÁM FORRÁSAI

A felülírt vallások és emberek alkotta hitek követőinek szokásává vált, hogy tiszteljék öröklött könyveiket, amelyeket az ősidőkben írtak, és amelyeknek szerzői vagy fordítói, vagy írásuk ideje nem ismert. Néhány olyan ember írta, akik ugyanolyan szenvedéseknek vannak kitéve, mint más emberek, mint a gyengeség, hiba, vágyak és feledékenység.

A Korán különbözik minden más könyvtől abban, hogy az igazi forrásból származik: az Isteni Kinyilatkoztatásból. Ez két módon jelenik meg: a Korán és a Szunna formájában. Most ezeknek a rövid bemutatása következik:

A. A Dicsőséges Korán

Már tudjuk, hogy az iszlám Allah vallása, és Allah azért nyilatkoztatta ki a Koránt Küldöttének, Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy vezesse a jámbor embereket, hogy Törvénye legyen a muszlimoknak, a szívek betegségeinek gyógyítása legyen azok számára, akiket Allah meg akar gyógyítani, és fény azoknak, akiknek Allah sikert akar adni. Tartalmazza azokat az alapokat, amelyekért Allah elküldte a Küldötteket.[54] A Korán nem az első Könyv volt azok közül, amelyeket Allah kinyilatkoztatott, és Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) sem az első Küldött volt, akit Allah elküldött. Allah kinyilatkoztatta a Lapokat Ábrahámnak, a Tórát Mózesnek és az Evangéliumot Jézusnak (béke legyen velük). Mindezek a Könyvek kinyilatkoztatások voltak Allahtól Prófétáihoz és Küldötteihez. Azonban a lényege e Könyvek legtöbbjének elvezett vagy eltűnt, és beavatkozások és változtatások történtek rajtuk.

Ami a Koránt illeti, Allah Maga garantálja védelmét és a korábbi Könyvek tanújává és felülírójává teszi. Azt mondja a Prófétájának:

„És kinyilatkoztattuk neked a Könyvet az Igazsággal, igazolandó azt, ami már előtte is volt a Könyvből, felügyelőként felette." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

A Koránt úgy jellemzi, mint a mindenre adott magyarázat:

„Mi lebocsátottuk neked a Könyvet – minden dolog magyarázataként." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:89]

Útmutatásnak és könyörületnek hívja:

„Ám most világos bizonyíték érkezett hozzátok az Uratoktól s útmutatás és könyörület." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:157]

Úgy jellemzi, mint az, ami a helyes életre vezet, mikor azt mondja:

„Ez a Korán bizony ahhoz irányít, ami helyesebb." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:9]

A Korán az emberiséget a leghelyesebb útra vezeti az élet minden területén.

Aki elgondolkozik azon, hogy a Korán hogyan lett kinyilatkoztatva és hogyan őrződött meg, az megadja a Könyvnek a megfelelő tiszteletet, és szándékát tisztítja Allahért egyedül. A Magasztos Allah azt mondja:

„És ez (a Korán) bizony a Világok Urának a Kinyilatkoztatása! Amit a hűséges Lélek (Gábriel/Dzsibríl) hozott le. A te (Mohamed) szívedbe, hogy az intők közül való légy!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:192-194]

Tehát Aki kinyilatkoztatta a Koránt, az Allah, a világok Ura; és aki elhozta, az a megbízható lélek, Gábriel; és akinek a szívében kinyilatkoztatásra került, az a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele).

A Korán a Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele) adott örökérvényű csoda. Olyan jeleket tartalmaz, amelyek a Feltámadás Napjáig megmaradnak. A korábbi Próféták jelei és csodái véget értek a Próféták életének végén, de Allah a Koránt örökérvényű csodává tette.

Kiterjedt bizonyíték, és fényes jel. Allah kihívja az embereket, hogy alkossanak hasonlót, vagy legalább tíz szúrát, vagy akár egyetlen szúrát, ami hasonlít rá, de képtelenek rá annak ellenére, hogy betűkből és szavakból áll, és azok az emberek, akikhez először eljutott a kinyilatkoztatást, ékesszólásukról és retorikájukról voltak ismertek. Allah azt mondja:

„Vagy azt mondják: »Ő maga (Mohamed) találta ki.« Mondd: »Hozzatok egy hozzá hasonló szúrát! És fohászkodjatok, Allah helyett akihez csak tudtok, ha az igazat szólók közül valók vagytok.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:38]

Néhány, azok a jelek közül, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Korán Allahtól származó kinyilatkoztatás, az hogy tartalmaznak történeteket a múlt népeiről, próféciákat a jövő eseményeiről, amelyek úgy történtek meg, ahogy meg lettek jövendölve, és az, hogy sok tudományos tényt említ, amelyeket csak nemrég fedeztek fel. Egy másik jele annak, hogy egy Isteni Kinyilatkoztatású Könyv, hogy a Próféta, akinek ki lett nyilatkoztatva, nem tudott semmi hasonlót, és nem jegyeztek fel róla semmi hasonlót, mint a Korán. Allah azt mondja:

„Mondd (Mohamed): »Ha Allah akarta volna, akkor nem recitáltam volna nektek azt és nem tudattam volna veletek azt. Hiszen egy életet leéltem már közöttetek ezelőtt. Hát nem fogjátok fel az eszetekkel?«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:16]

Ő egy írástudatlan ember volt, nem tudott olvasni, sem írni. Nem látogatott meg egyetlen seikhet vagy olyan embert sem, aki képes lett volna olyat létrehozni, mint a Korán. Allah azt mondja:

„Ám előtte még nem recitáltál (Mohamed) egy könyvből sem. És jobboddal nem írtad azt le. Mivel így kételkednének a tudatlan megtagadók." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:48]

Ezt az írástudatlan embert, akit a Tóra és az Evangélium is megemlít, meglátogatta néhány zsidó és keresztény szerzetes – akiknél volt valami maradéka a Tórának és az Evangéliumnak – és megkérdezték olyan dolgokról, amelyekben összekülönböztek, és az ő ítéletét kérték ki olyan kérdésekben, amelyekben nem értettek egyet. Allah azt mondja a Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) jellemzéséről Tórában és az Evangéliumban:

„Akik követik a Küldöttet, az írástudatlan Prófétát (Mohamedet), akit megtalálnak maguknál, a Tórában (Deut. 18-15) és az Evangéliumban (János 14-16) megírva. Aki megparancsolja nekik a helyénvalót és megtiltja nekik a rosszat." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:157]

Allah az is mondja, amikor egy kérdésről beszél, amit a zsidók és a keresztények tettek fel a Prófétának:

„A Könyv Népe azt kéri tőled, hogy bocsáttass le rájuk egy könyvet az égből." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:153]

„Kérdezni fognak téged a lélekről." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:85]

„És kérdezni fognak téged a Dúl-Qarnainról" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:83]

„Bizony ez a Korán elmeséli Izrael fiainak a legnagyobb részét annak, amiben különbség volt közöttük." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 27:76]

Abraham Philips tiszteletes kudarcot vallott, amikor doktori disszertációjában megpróbálta aláásni a Koránt. A Korán felül kerekedett bizonyítékaival és jeleivel. Az ember kijelentette saját gyengeségét, alávetette magát Teremtőjének, és felvette az iszlámot.[55]

Amikor egy muszlim odaadta a Nemes Korán jelentése fordításának egy példányát ajándékba az amerikai Jeffrey Lang doktornak, ő úgy találta, hogy a Korán hozzá beszél, válaszol a kérdéseire, és megszünteti a közte és lelke közti akadályt. Azt mondta:

„Úgy tűnik, hogy Aki kinyilatkoztatta a Koránt, jobban ismer engem, mint én magamat."[56]

Igen, Aki kinyilatkoztatta a Koránt, Ő az ember Teremtője, Ő a Magasztos Allah. Azt mondja:

„Vajon annak ne lenne tudomása, Aki teremtett? Ő a Kegyes és a Mindentudó." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 67:14]

Tehát az embert a Nemes Korán jelentése fordításának az olvasása az iszlámhoz vezette, és ahhoz, hogy megírja a könyvét, amiből idéztem.

A Korán az ember minden igényét átkarólja. A hit alapjait, törvényeket, emberi viszonylatokat és viselkedést. Allah azt mondja:

„Mi semmit sem hanyagoltunk el a Könyvben." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:38]

A Koránban ott van a hívás Allah Egyedülvalóságára, említi Neveit, Tulajdonságait és tetteit. Arra hív, hogy elfogadjuk annak a hitelességét, amit a Próféták és Küldöttek hoztak. Megerősíti a Feltámadást, a jutalmat és számonkérést, és bizonyítékokkal támasztja alá ezeket. Elbeszéli a régi népek történeteit, a rájuk kirótt büntetést ezen a világon, és a példát statuáló büntetést, ami a Túlvilágon várja őket.

Tartalmaz emellett sok bizonyítékot és jelet, amely meglepi a tudósokat minden nemzedékben és minden korban. Ezekben sok tudós és kutató megtalálja, amit keresett. Csak három példát hozok, amelyek fényt vetnek az ilyen tényekre.

1. Allah mondása:

„És Ő az, Aki a két tengert fakasztotta. Az egyik édesen jóízű, a másik sósan keserű. Ám kettejük között gátat tett és tilalmas tilalmat." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:53]

Azt is mondja:

„Vagy olyanok, mint a sötétségek egy tengerben, amely végtelenül mély. Hullám borítja és fölötte újra hullám, afölött felhő, sötétségek egymás fölött. És ha valaki kinyújtja a kezét, alig látja azt. Akinek Allah nem ad világosságot, annak nincs világossága." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:40]

Jól ismert tény, hogy Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) soha nem utazott a tengeren, és az ő idejében nem is léteztek olyan eszközök, amelyekkel meg lehetett volna vizsgálni a tenger mélyét. Ki más tudathatta ezeket az információkat Mohameddel, ha nem Allah?

2. Allah azt mondja:

„És bizony Mi megteremtettük az embert tiszta agyagból. Majd spermacseppként helyeztük el egy biztos helyen (az anyja méhében). Ezután a spermacseppet vérröggé formáltuk, majd a vérrögöt húsdarabbá teremtettük, majd a húsdarabot csontokká teremtettük. Majd a csontokat felruháztuk hússal, ezután egy másik teremtményként keltettük életre. Áldassék Allah, a legkiválóbb Teremtő!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:12-14]

A tudósok csak nemrég fedezték fel az embrió fejlődésének e finom részleteit.

3. Allah azt is mondja:

„Nála vannak a Láthatatlan kulcsai, csak Ő ismeri azokat. Tudja, mi van a szárazföldön és a tengeren. Egy levél sem hullhat le csak úgy, hogy Ő tud róla, és egy mag sem (élhet) a föld sötétségeiben, sem semmi nedves vagy száraz (nem létezik), ami ne lenne világos Írásban." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:59]

Az emberiség nem ismerte ezt a mindent magába foglaló gondolatot, és soha nem gondolt ilyesmire, ilyen képessége meg főleg nem volt. Ha egy csoport tudós megfigyel egy növényt vagy egy rovart, és lejegyzik felfedezésüket, mindannyian csodáljuk ezt, pedig tudjuk, hogy amit a tudósok nem tudnak erről a növényről vagy rovarról, az több mint amit megfigyeltek.

A francia tudós, Maurice Boucaille összehasonlította a Tórát, az Evangéliumot és a Koránt a modern tudományos felfedezésekkel az egek, a föld és az ember teremtéséről, és úgy találta, hogy a modern felfedezések megegyeznek azzal ami a Koránban található. Ugyanakkor azt találta, hogy az a Tóra és Evangélium, amelyet ma használnak, sok hibás információt tartalmaz az egek, a föld, az emberek és az állatok teremtésével kapcsolatban.[57]

B. A Próféta Szunnája

Allah kinyilatkoztatta a Koránt a Küldöttnek, és kinyilatkoztatott neki valami hasonlót, ez a Prófétai Szunna, ami elmagyarázza a Koránt. Allah Küldötte azt mondta:

„Valóban, megkaptam a Koránt, és vele, ami hasonló." (Ahmed és Abu Dáwúd)

Allah megengedte neki, hogy elmagyarázza a Korán specifikus verseit és általános értelmét. Allah azt mondja:

„És lebocsátottuk neked (Mohamednek) az Intést (az Emlékeztetést, ezt a Kegyes Koránt), hogy megvilágítsd a embereknek azt, ami lebocsáttatott nekik. Talán elgondolkoznak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:44]

A Szunna az iszlám vallás második forrása. Tartalmazza mindazt, amit közöltek a Prófétáról – jól kapcsolódó, hiteles közlői láncolattal – mondásaiból, tetteiből, jóváhagyásaiból és tulajdonságaiból. Ez szintén Allah kinyilatkoztatása Küldöttének, Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), mert a Próféta nem saját vágyai szerint beszélt. Allah azt mondja:

„Nem a (saját) vágya szerint beszél. Ez bizony nem más, mint sugallt Sugallat, amit a nagy Erejű (Dzsibríl/Gábriel) tanított neki (ezt a Koránt)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 53:3-5]

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) csak azt adja át az embereknek, aminek átadására parancsot kapott. Allah azt mondja róla:

„Csak azt követem, amire sugallatot kaptam. Én csupán egy világos Intő vagyok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:9]

A tiszta Szunna a szabályok, hittételek, istenszolgálatok, kapcsolatok és viselkedések gyakorlati alkalmazása, amit az iszlám megparancsol. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) példát mutatott arról, amit parancsba kapott, elmagyarázta az embereknek, és megparancsolta nekik, hogy úgy tegyenek, ahogy ő tett. Azt mondta:

„Imádkozzatok, ahogy engem láttok imádkozni." (Al-Bukhári)

A Mindenható Allah megparancsolta a hívőknek, hogy utánozzák őt minden tettében és mondásában, hogy hitük teljes legyen. Azt mondja:

„Allah Küldöttében (Mohamedben) szép példát találhattok a magatok számára és annak, aki Allah után vágyakozik és a Végső Nap után és gyakran megemlékezik Allahról." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:21]

A Próféta nemes társai közvetítették mondásait és tetteit azoknak, akik utánuk jöttek, és ők szintén továbbadták az utánuk jövőknek. Majd lejegyezték ezeket a Szunna könyveiben. A Szunna közvetítői szigorúak voltak azokkal, akiktől átvették, és olyan feltétellel vették csak át, hogy kortársaik legyenek azoknak, akiktől közölték a Szunnát, és így a közvetítők láncolata elért a közlőtől Allah Küldöttéig.[58] Azt is feltételként szabták, hogy minden ember, aki részt vett a közvetítésben, legyen megbízható, igazságos, őszinte, és becsületes.

A Szunnát az iszlám gyakorlati megvalósításának tartják, a Koránt is megmagyarázza, kommentálja, és elmagyarázza azokat a verseket, amelyek általános jelentést hordoznak. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) tette mindezt, volt, hogy szavaival, volt, hogy tetteivel, és volt, hogy mindkettővel. A Szunna bizonyos esetekben független magyarázatokat is adhat egyes szabályokra és törvényekre, amelyek nem találhatóak a Koránban.

Az embernek hinnie kell a Koránban és a Szunnában, hogy ezek az iszlám vallás elsődleges forrásai, amelyeket követni, és amelyekhez fordulni kell. Mindkettő parancsainak engedelmeskedni kell, tilalmaitól távol kell maradni, és tartalmukban hinni kell. Az embernek abban is hinni kell, hogy mindkettő tartalmazza Allah Neveit, Tulajdonságait és Tetteit; amivel ellátta hívő barátait, és amivel megfenyegette hitetlen ellenségeit. Azt mondja:

„De nem, az Uradra! Addig ők nem hisznek, amíg téged (Mohamed) nem tesznek meg döntőbíróul abban, ami közöttük történt. És nem éreznek magukban semmi sértődöttséget amiatt, ahogyan döntöttél és teljes mértékben alá nem vetik magukat." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:65]

Azt is mondja:

„Amit a Küldött hozott nektek, azt fogadjátok el, amitől pedig eltiltott benneteket, attól forduljatok el." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 59:7]

Miután bemutattuk a vallás forrásait, a legmegfelelőbb, ha megtárgyaljuk fokozatait, amelyek: iszlám, imán és ihszán. E fokozatok pilléreiről is ejtünk néhány szót.

AZ ELSŐ FOKOZAT [59]

Iszlám: Öt pillére van, ezek a következők: tanúsítani, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed az Ő Küldötte; az imák elvégzése; a zakát kifizetése, ramadán hónap böjtölése és a zarándoklat.

Első: Tanúságtétel, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed az Ő Küldötte.

A tanúságtétel első része, hogy nincs más jogosan imádható istenség a földön vagy az egekben, csak Ő egyedül. Ő az egyetlen igaz Isten, és minden más istenség, akit Mellette imádnak, hamis.[60] Azt is jelenti, hogy az ember minden istenszolgálatát Allahért egyedül, és nem másokért teszi, Rajta kívül. Ha valaki kimondja a tanúságtételt, az nem használ neki, csak, ha rendelkezik a következő két dologgal:

1. Hitből, tudásból, meggyőződésből és iránta való szeretetből kell kimondani.

2. Nem szabad hinni semmi másban, amit Allah mellett imádnak. Aki úgy mondja ki a tanúságtételt, hogy nem tagadja meg mindazt, amit Allah mellett imádnak, annak ez a kijelentés nem használ.[61]

A tanúságtétel, hogy Mohamed Allah Küldötte azt jelenti, hogy követni őt mindabban, amit megparancsolt, hinni mindabban, amit tudatott velünk, távol maradni mindattól, amit megtiltott, és amire figyelmeztetett, és Allahot szolgálni úgy, ahogy ő elrendelte. Az embernek tudnia kell és észben kell tartania, hogy Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) Allah Küldötte minden ember számára, hogy Ő csak Allah szolgája, és ezért nem szabad imádni, hanem engedelmeskedni kell neki és követni kell őt, mert aki követi őt, az belép a Paradicsomba, és aki engedetlen Vele szemben, az a Pokol Tüzébe megy. Az embernek azt is tudnia kell és észben kell tartania, hogy az iszlám útmutatásai a hitre, az Allah által elrendelt istenszolgálatokra, a törvénykezésre és erkölcsökre a család felépítése vagy a megengedett és tiltott dolgok területére vonatkozóan csak e nemes Prófétán keresztül jöhetnek, mert ő Allah Küldötte, aki átadja az Ő Törvényét az emberiségnek.[62]

Második: Ima [63]

Az ima az iszlám második pillére. Ezt lehetne az iszlám pillérének nevezni, mert ez a kapcsolat az ember és Ura között. Naponta ötször ismétli el, és megújítja általa hitét, megtisztítja magát a bűnök mocskától, és ez az, ami elválasztja őt az illetlen dolgoktól és a bűnöktől. Amikor felkel álmából reggel, megáll Ura előtt tisztán, mielőtt a világi dolgokhoz hozzákezdene. Magasztalja Urát, elismeri abszolút jogát az imádatra meghajolva, állva és leborulva Előtte, és ezt megteszi ötször minden nap.

Mielőtt imáját elkezdené, meg kell tisztítania a szívét, testét, ruháit és imahelyét. A muszlimoknak közösségben kell imádkoznia testvéreikkel – ha ez könnyű nekik – amikor mind Uruk előtt állnak szívükkel és a megtisztelt Kába, Allah Háza felé fordulnak arcukkal. Az ima a legjobb formában lett előírva, ahogyan a Teremtő elvárja teremtményeitől, hogy imádják; tartalmazza az Ő dicsőítését minden testrésszel, a nyelv szavával, kezekkel, lábakkal, fejjel, érzékekkel és a test minden részével; minden testrész osztozik ebben a nagy istenszolgálatban.

Az érzékek és a végtagok is részt vesznek benne, és a szívnek is van része benne. Az ima magába foglalja Allah magasztalását, dicséretét és dicsőítését. Tartalmazza még a tanúságtételt az igazságról, Korán-olvasást, az Úr előtt állást, Aki megteremtette Őt, majd kifejezi alázatosságát Előtte, könyörög Neki odaadással és keresi közelségét. Majd meghajol, leborul és leül, alávetéssel, alázatossággal, és kifejezve azt, hogy csak Allah segíthet Neki, mert Ő a Leghatalmasabb. E szolga szíve összetörik, teste alázatos lesz, és minden testrésze aláveti magát Urának. Majd imáját azzal fejezi be, hogy hálát ad Allahnak és köszönetet mond, és békét és áldást kér Prófétájára, Mohamedre, és végül kéri Urától a jót az evilágon és a Túlvilágon.[64]

Harmadik: Zakát [65]

A Zakát – a kötelező adakozás – az iszlám harmadik pillére. Kötelező a gazdag muszlimoknak, hogy zakátot fizessenek a vagyonukból. Ez egy kis hányada a vagyonának, amit odaad a szegényeknek és a szűkölködőknek azok közül, akik jogosultak rá.

A muszlimoknak kötelező, hogy jó szívvel fizessék ki a zakátot azoknak, akik jogosultak rá. Nem emlegetheti fel a jogosultnak, és nem árthat neki ezért semmilyen módon. Allah tetszését keresve kell kifizetnie; nem az emberek jutalmáért vagy köszönetéért. Allahért kell kifizetnie, nem magamutogatásért vagy hírnévért.

A zakát kifizetése áldást hoz, és boldogítja a szegények és szűkölködők szívét. Megvédi őket attól, hogy koldulni kényszerüljenek, és könyörület ez számukra és védelem attól, hogy elfelejtsék őket, és a szegénységtől, ami elérte volna őket. A zakát kifizetése kifejleszti az emberben a bőkezűség, a nagylelkűség, az altruizmus, a filantrópia és a könyörület érzéseit. Megszabadítja az ember lelkét a fukarságtól, a zsugoriságtól és attól, hogy az embernek nem ismerik el az értékét. A zakát által a muszlimok támogatják egymást, a vagyonos könyörületes a szegénnyel, és nem marad a közösségben – ha ezt az előírást megfelelően betartják – egy szegény kitaszított, egy fizetésképtelen adós, vagy egy utazó sem, akinek elfogyott az ellátása.

Negyedik: Ramadáni böjt

Böjtölni kell ramadán hónapban hajnaltól napnyugtáig. A böjtölő muszlim távol marad az ételtől, italtól, a szexuális kapcsolattól, és más hasonló dolgoktól istenszolgálatként Allahért, és lelkét erősíti azzal, hogy nem adja meg neki vágyait. Allah felmentette a beteget, az utazót, az állapotos nőt, a szoptató anyát és a gyermekágyas anyát a böjt alól. Számukra olyan dolgokat írt elő, amire képesek.

Ebben a hónapban a muszlim megfékezi vágyait és ez az istenszolgálat kihozza lelkét az állatias világból egy olyan világba, amely hasonló az angyalokéhoz, akik közel vannak Allahhoz. A böjtölő muszlim olyan fokozatot is elérhet, hogy úgy gondolkozik, mint valaki, akinek nincs szüksége jobban erre a világra, csak azért, hogy elérje Allah elégedettségét.

A böjt felemeli a szívet, arra készteti az embert, hogy hátat fordítson ennek a világnak, bátorít arra, hogy azt keresse, ami Allahnál van, és emlékezteti a gazdagokat a szegényekre és az ő helyzetükre, hogy a szív szimpátiát érezzen irántuk, és tudják, hogy Allah kegye az, amivel rendelkeznek, és így hálásak lesznek Iránta.

A böjt megtisztítja a lelket és istenfélelmet teremt benne. Az egyének és a társadalom érzi Allah uralmát felettük boldogságban és nehézségben, nyílt és titkos kérdésekben; a társadalom egy egész hónapot istenszolgálattal és Isten-tudatossággal tölt, míg a Magasztos Allah félelme járja át őket, hogy Ő tudja a rejtett és titkos dolgokat, és hogy az ember elkerülhetetlenül meg fog állni Előtte azon a Napon, amikor Ő meg fogja kérdezni, mit tett: a kis és a nagy tetteket.[66]

Ötödik: Haddzs [67]

Zarándoklat Allah Házához Mekkában. Kötelező minden muszlimnak, aki felnőtt, egészséges, és képes rá; aki rendelkezik, vagy meg tudja engedni magának, hogy béreljen közlekedési eszközt Mekkába, és rendelkezik annyival, ami elégséges a számára az élethez utazása alatt azzal a feltétellel, hogy ellátását azon felül tudja biztosítani, hogy ellátja azokat, akikért felelős. Arról is meg kell győződnie, hogy az út biztonságos, és biztosítania kell a rá bízottak biztonságát is, míg távol van. A Haddzs kötelező egyszer egy életben mindenkinek, aki képes megtenni.

Aki Haddzsot szándékozik végezni, meg kell bánnia bűneit Allahnak, hogy lelke mentes legyen a bűnök mocskától. Amikor eléri Mekkát és más szent helyeket, elvégzi a Haddzs előírásait istenszolgálatként és Allah dicsőítéseként. Tudnia kell, hogy nem a Kábát és más helyeket kell imádni Allah mellett, mert ezek nem képesek sem használni, sem ártani. Azt is tudnia kell, hogyha Allah nem parancsolta volna meg a muszlimoknak, hogy zarándokoljanak el a Házhoz, akkor egy muszlim sem végezhette volna ezt el.

A zarándoklat alatt a zarándok két fehér ruhadarabot visel. A muszlimok összegyűlnek a világ minden tájáról egy helyen, egy féle ruhát viselnek, és Egy Istent imádnak; nincs különbség a vezető és a beosztott; a gazdag és a szegény; a fehér és a fekete között. Mind Allah teremtményei és az Ő szolgái. A muszlimok nem felsőbbrendűek egymásnál, csak az, aki jámborabb.

A Haddzs által a muszlimok elérik az együttműködést és egymás kölcsönös elismerését, és megemlékeznek arról a Napról, amikor Allah fel fogja őket támasztani és össze fogja gyűjteni őket egyetlen helyen az elszámolásra, és az Allahnak való engedelmesség tetteivel felkészülnek arra, hogy mi lesz a halál után.

Istenszolgálat az iszlámban [68]:

Valóban azt jelenti, hogy Allahot szolgáljuk szándékkal és valóságban. Allah a Teremtő, és mi vagyunk a teremtmények, mi vagyunk a szolgák, és Ő az Egyetlen, akit szolgálunk. Ha ez a helyzet, az embernek követnie kell Allah Egyenes Útját ebben az életben, követnie kell az Ő Törvényét és Küldöttei Útját. Allah nagyszerű törvényeket rendelt el szolgáinak, mint az Ő Egyedülvalóságában való hit, ima, a zakát kifizetése, böjt és haddzs.

A fent említettek azonban nem az egyedüli istenszolgálatok az iszlámban. Az iszlámban az istenszolgálat mindent magába foglal. Mindaz, amit Allah szeret és elégedett a tettekből és mondásokból, akár rejtett, akár nyílt. Tehát mindaz, amit az ember tesz vagy mond, amit Allah szeret, és amivel elégedett, az istenszolgálat. Még a jó szokás, amit azzal a szándékkal tesz az ember, hogy Allah elégedettségét elnyerje, az is istenszolgálat. Jó kapcsolat a szülőkkel, családdal, házastárssal, gyerekekkel és szomszédokkal Allah tetszését keresve, szintén istenszolgálat. Jó viselkedés otthon, a piacon és a hivatalban Allah tetszéséért, az is istenszolgálat. Betartani az adott szót, a becsületesség, az igazságosság, a másoknak való ártalom elkerülése, segíteni a gyengéknek, meglátogatni a betegeket, etetni az éhezőket és segíteni az elnyomottaknak mind istenszolgálat, ha Allahért teszi az ember. Tehát minden tett, amit az ember önmaga, a családja vagy a társadalom érdekében tesz, ha szándéka Allah tetszésének elnyerése, ez mind istenszolgálat.

Ha valaki személyes szenvedélyét elégíti ki törvényes úton, az is istenszolgálat, ha az ember jó szándékkal teszi. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„»Ha valaki szexuális vágyát kielégíti, az is adakozás.«

(A társak) megkérdezték: »Ó Allah Küldötte! Az ember, ha kielégíti a vágyát, még jutalmat is kap?«

Azt felelte: »Mondjátok, ha törvénytelen módon tette volna, az nem lenne bűn? Hasonlóképpen, ha törvényesen teszi (a házastársával – a ford.), jutalmat kap.«" (Muszlim)

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:

„»Minden muszlimnak kötelező adakozni.«

Megkérdezték tőle: »Hogyan, ha nem talál semmit, amiből adakozhatna?«

Azt mondta: »Dolgozik a két kezével, ez hasznos neki, majd ebből adakozik.«

Megkérdezték tőle ismét: »És ha nem képes rá?«

Azt mondta: »Segítsen az elnyomott szűkölködőnek.«

Megkérdezték tőle ismét: »És ha nem képes rá?«

Azt felelte: »Emlékeztet a jóra.«

Megkérdezték tőle még egyszer: »De hogyan, ha nem képes ezt megtenni?«

Azt felelte: »Távol marad a rossz tettől, mert az maga számára is adakozás.«" (Al-Bukhári és Muszlim)

A MÁSODIK FOKOZAT [69]

A hitnek hat pillére van: hit Allahban, angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben, az Utolsó Napban és a sorsban.

Első: Hit Allahban

Hinni kell Allah egyedüli Úrságában: hogy Ő az Úr, a Teremtő, a Tulajdonos, és minden dolog Ellenőrzője. Abban is hinni kell, hogy joga van az imádathoz, és hogy Ő az egyetlen Igaz Isten, és hogy minden istenség Rajta kívül hamis. Hinni kell Neveiben és Tulajdonságaiban, hogy Övé a legszebb Nevek és a tökéletes magasrendű Tulajdonságok.

Hinni kell az Ő Egyedülvalóságában, hogy nincs társa Úrságában, sem az imádathoz való jogában, sem Neveiben és Tulajdonságaiban. Azt mondja:

„Az egeknek és a földnek az Ura és mindazoké, ami ezek között van. Őt szolgáld és az Ő szolgálatában légy állhatatosan kitartó! Ismersz-e valaki mást is, aki hasonló néven neveztethetne?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:65]

Abban is hinni kell, hogy sem szendergés, sem álom nem vesz erőt Rajta; hogy Ő ismer mindent, ami rejtett, és ami nyilvánvaló; és hogy Övé az uralom az egekben és a Földön. Azt mondja:

„Nála vannak a Láthatatlan kulcsai, csak Ő ismeri azokat. Tudja, mi van a szárazföldön és a tengeren. Egy levél sem hullhat le csak úgy, hogy Ő tud róla és egy mag sem (élhet) a föld sötétségeiben, sem semmi nedves vagy száraz, ami ne lenne világos írásban." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:59]

Abban is hinni kell, hogy Ő – magasztaltassék – felemelkedett Trónja fölé a teremtett világ fölött, és Ő Tudásával velük van, ismeri állapotukat, hallja kijelentéseiket, látja őket, és irányítja ügyeiket. Ellátja a szegényeket, enyhülést ad a szenvedőnek, hatalmat ad annak, akinek akar, és elveszi attól, akitől akarja, és Ő mindenre Képes.[70]

Az Allahban való hit hasznai közé tartoznak a következők:

Az ember szeretni fogja Allahot és dicsőíti Őt, és így követni fogja parancsait és távol fog maradni tilalmaitól. Ha az ember ezt teszi, elnyeri a tökéletes boldogságot ezen a világon és a Túlvilágon.
Az Allahban való hit az elmében önbizalmat és méltóságot teremt, mert ezáltal az ember tudni fogja, hogy csak Allah az, Aki a valódi Tulajdonosa mindennek az univerzumban, és nem árthat, és nem használhat senki, Rajta kívül. Ennek a tudatnak a hatására elhagy mindent, ami aggasztotta Allahon kívül, és szívéből eltűnik a félelem másoktól Allahon kívül, és nem fog másban reménykedni, csak Allahban, és nem fog mástól félni, csak Allahtól Egyedül.
A hit Allahban alázatosságot teremt a szívben; az ember tudni fogja, hogy mindaz, amivel rendelkezik, Allahtól van. A sátán nem lesz képes becsapni, nem lesz beképzelt vagy arrogáns, nem fog dicsekedni hatalmával vagy vagyonával.
Aki hisz Allahban, biztos tudással rendelkezik, arról hogy nincs más út a sikerre és a Túlvilági boldogságra, csak a jó tettek, amelyek tetszenek Allahnak. Néhány ember azonban hamisan abban hisz, hogy Allah megparancsolta, hogy fiát keresztre feszítsék az emberiség bűneinek megváltásaként; mások hamis istenségekben hisznek, hogy ők válaszolni fognak imáikra, pedig valójában ők nem képesek sem használni, sem ártani; míg vannak, ateisták, akik egyáltalán nem hisznek a Teremtő létezésében. Mindezek a hiedelmek csupán vágyak és gondolatok; mert amikor az emberek, akik ezekben hisznek, találkoznak Allahhal a Feltámadás Napján és látják a valóságot, rá fognak jönni, hogy nyilvánvaló tévelygésben voltak.
A hit Allahban a határozottság, bátorság, állhatatosság, szilárdság és az Allahra való hagyatkozás nagy erejét teremti meg az emberben, mert nemes dolgokért küzd ezen a világon, hogy elérje Allah elégedettségét. Tökéletesen biztos lesz abban, hogy az egek és a föld tulajdonosára hagyatkozik, és hogy Ő segíteni fogja őt és vezetni fogja. Olyan szilárd lesz, mint a hegyek türelmességben, kitartásában és Allahban való bizalmában.[71]

Másódik: Hit az angyalokban

A muszlimnak hinnie kell az angyalokban, hogy Allah teremtette őket, és úgy jellemezte őket:

„Ők tisztelt szolgák! Nem előzik Őt meg a szóval. Ám az Ő parancsai szerint cselekszenek. Ő tudja, mi van előttük és mi van mögöttük. Közbenjárást csak annak érdekében tehetnek, akivel Ő elégedett, és ők az Iránta való félelemtől rettegnek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:26-28]

Allah a következő jellemzést is adja róluk:

„Nem fordulnak el fennhéjázva az Ő szolgálatától és a fáradtságot sem ismerik. Az Ő dicsőségét zengik fáradhatatlanul éjjel és nappal." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:19-20]

Allah elrejti őket a szemünk elől, így nem látjuk őket. Azonban van olyan eset, amikor megmutatja valamelyiküket egy Prófétának vagy Küldöttnek.

Az angyaloknak feladataik vannak. Dzsibríl (Gábriel) feladata a Kinyilatkoztatások közvetítése Allahtól annak, akinek Ő akarja a Küldöttek közül. Van köztük egy angyal, akinek a feladata a lelkek elvétele, vannak köztük akik a magzatokért felelősek az anyaméhben, akik az emberiség védelmére kaptak megbízást, és vannak olyanok, akiknek a feladata az emberek tetteik felírása. Minden embernek két angyala van:

„Jobb és bal oldalon ülve. Nem ejthet (az ember fia) ki egyetlen szót sem, hogy ne lenne nála mindig kész őrző." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 50:17-18]

Az angyalokban való hit haszna

A muszlim megtisztítja hitét a politeizmus nyomaitól; mert ha a muszlim hisz az angyalok létezésében, akiket Allah bízott meg ezekkel a nemes feladatokkal, nem fog hinni elképzelt lényekben, akikről néhány ember azt hiszi, hogy részük van az univerzum ügyeinek intézésében.
A muszlim tudja, hogy az angyalok nem is használnak, nem is ártanak nekik, hanem ők Allah tiszteletreméltó szolgái, akik nem engedetlenek Allahhal szemben, hanem azt teszik, amit Ő parancsol nekik. Nem imádja őket, nem az ő tetszésükért teszi dolgait és nem függ tőlük.

Harmadik: Hit a Könyvekben

Hinni abban, hogy Allah Könyveket nyilatkoztatott ki Prófétáinak és Küldötteinek, hogy elmagyarázza az igazságot, és hogy hívjanak arra. Allah azt mondja:

„Valóban elküldtük a Mi Küldötteinket a világos bizonyítékokkal és leküldtük velük az Írást és a mérleget, hogy az emberek igazságosak legyenek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 57:25]

Számos ilyen Könyv volt. Közöttük voltak Ábrahám Lapjai, Mózes Tórája, Dávid Zsoltárai, és az Evangélium, amelyet Jézus Krisztus hozott, béke legyen mindannyiukkal.

A Könyvekben való hit azt jelenti, hogy hinni kell abban, hogy Allah nyilatkoztatta ki ezeket a Könyveket Küldötteinek, és hogy tartalmazták azt a Törvényt, amit Allah akart elküldeni az embereknek abban az időben.

Mindezek a Könyvek, amelyekről Allah tudat minket, elvesztek. Ábrahám lapjai nem léteznek semmilyen formában. Ami a Tórát, a Zsoltárokat és az Evangéliumot illeti, bár névleg léteznek a zsidóknál és a keresztényeknél, sokféle változtatáson mentek keresztül, és eredeti tartalmuk egy része elveszett. Olyan részek kerültek bele, amelyek nem voltak benne, és olyanoknak tulajdonították, akik nem a szerzőik. Az Ótestamentum például több mint negyven könyvből áll, de csak ötöt tulajdonítanak Mózesnek (béke legyen vele). A ma létező Evangéliumok közül egyet sem tulajdonítanak Jézusnak (béke legyen vele). Az utolsó Könyv, amit Allah kinyilatkoztatott, a Korán, amit Mohamed Prófétához (béke legyen vele) küldött. Ezt a könyvet nem változtatták meg, egy betűt, szót, magánhangzót vagy jelentést sem.

A Korán sokban különbözik a korábbi könyvektől:

1. A korábbi Könyvek elvesztek, változtatások és átírások történtek bennük, olyan embereknek tulajdonították őket, akik nem a jogos szerzőik, sok kommentárt és exegézist adtak az eredeti szöveghez (a szöveg részeként – a ford.), és sok olyan dolgot tartalmaznak, amelyek ellentmondanak az Isteni Kinyilatkoztatással, az ésszel és a természettel. A Korán Allah védelme alatt áll, azokkal a betűkkel és szavakkal, ahogyan Ő nyilatkoztatta ki Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele). Nem változtatták meg, nem adtak hozzá semmit; és a muszlimok minden igyekezetükkel hibátlanul megőrizték. Nem keverik össze a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) életével, a társai történeteivel, a Korán kommentárjaival, vagy az istenszolgálatokat és az emberi kapcsolatokat érintő szabályokkal.

2. Ma nincs történelmileg hiteles régi könyv (a Koránon kívül – a ford.). Semmit nem lehet tudni néhány emberről, akik kinyilatkoztatást kaptak, vagy, hogy milyen nyelven lettek kinyilatkoztatva. Lehetséges, hogy néhány könyvet másnak tulajdonítanak, mint akik valójában megkapták.

A Koránt azonban a muszlimok Mohamedtől (Allah áldásai és békéje legyen vele) közvetítették szóban és írásban. Minden korban és országban muszlimok ezrei tanulják meg ezt a Könyvet kívülről, és több ezer írott, majd nyomtatott kiadvány jött létre.

A Koránt elsősorban szóban közvetítették úgy, ahogy egy más könyvet sem. Ez a különleges módszer csak a muszlimok között található. A Korán megőrzésének módja a következő: A diák megtanulja a Koránt kívülről egy tanártól. A tanár bizonyítványt ad a diáknak, ennek neve „Idzsáza", amelyben tanúsítja, hogy megtanította a diákot arra, amit saját tanárától tanult, aki a saját tanárától, és így tovább. Minden egyes tanár megnevezi a tanárát, akitől tanulta a Koránt, míg a láncolat elér magához Allah Küldöttéhez. Így ér el tanárok sorozata elér egészen Allah Küldöttéhez.

A közvetítők erős bizonyítékokat és történelmi adatokat arról is megőriztek, hogy az adott szúrák és versek hol, mikor, és milyen körülmények között lettek kinyilatkoztatva Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele).

3. A nyelvek, amelyeken a korábbi Könyvek ki lettek nyilatkoztatva, régóta eltűntek. Senki nem beszél ezeken a nyelveken és nagyon kevesen értik. Az a nyelv, amelyen a Korán lett kinyilatkoztatva, egy élő nyelv, amelyen ma is emberek tízmilliói beszélnek. A világ minden országában tanítják és tanulják. Még az, aki nem tanulja, az is tud találni valakit, aki meg tudja tanítani neki a Korán jelentését.

4. A korábbi Könyvek egy adott időre és egy adott néphez lettek küldve. Bármilyen Könyv, amely ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, nem alkalmas az egész emberiségnek.

A Dicsőséges Korán minden időre és minden helyre küldetett. Rendeleteket, szabályokat tartalmaz arról, hogy az embereknek hogyan kell egymással viselkedni, mert minden korban helytálló, és az egész emberiségnek szól általánosságban.

A fentiek tudatában nyilvánvaló, hogy nem lehetséges, hogy Allah bizonyítéka az emberiség számára olyan Könyvekben legyen, amelyeknek az eredeti példányai nem léteznek, amelyeknek a nyelvén senki sem beszél ma, és amelyeket megváltoztattak. Allah bizonyítékának a teremtés számára olyan Könyvben kell lennie, amely megőrződött a hozzátételtől, hibától és változtatástól. Példányait minden helyre el kell jutatni, és olyan élő nyelven kell, hogy legyen, amelyet emberek milliói értenek, akik át tudják adni Allah Üzenetét az egész emberiségnek. Ez a Könyv a Nemes Korán, amelyet Allah nyilatkoztatott ki Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), és ez a tanú minden korábbi Könyv felett, és igazolja őket – megváltoztatásuk előtt. Ez az a Könyv, amelyet az egész emberiségnek követni kell, hogy fény, gyógyulás, vezetés és könyörület lehessen számukra. Allah azt mondja:

„Ez a Könyv (a Korán) amit kinyilatkoztattunk – áldott. Azt kövessétek! Legyetek istenfélők! Talán könyörületben részesültök." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:155]

Azt is mondja:

„Mondd (Mohamed)!: »Ó emberek! Én bizony Allah Küldötte vagyok hozzátok.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:158] [72]

Negyedik: Hit a Küldöttekben

Hit abban, hogy Allah elküldte Küldötteit a teremtett világba, hogy átadják a Paradicsom jó hírét, ha hisznek Allahban és a Küldöttekben, és hogy figyelmeztessenek a büntetésre, ha engedetlenek. Allah azt mondja:

„Minden egyes nemzethez leküldtünk egy Küldöttet azzal, hogy: »Szolgáljátok Allahot! És kerüljétek el a tághútot (minden hamis istenséget)!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:36]

Azt is mondja:

„Küldöttek, akik örömhír hozókként és intőkként jöttek, hogy az embereknek ne lehessen Allahhal szemen érvük a küldöttek után." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:165]

Rengeteg ilyen Küldött volt. Az első Noé volt köztük, az utolsó Mohamed. Sokukról Allah elmondta történetüket, mint Ábrahám, Mózes, Jézus, Dávid, János, Zakariás és Szalih (béke legyen velük). Voltak olyanok is, akikről Allah nem beszélt. Allah azt mondja:

„Némely küldöttekről már beszéltünk neked ezelőtt, ám némely küldöttről nem beszéltünk neked." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:164]

Mindezek a Küldöttek emberi lények voltak, akiket Allah teremtett. Nem rendelkeztek az Úrság vagy az Istenség tulajdonságaival. Ezért nem szabad őket imádni, mert ők maguk nem tudnak kárt vagy hasznot okozni. Allah azt mondta Noé Prófétáról (béke legyen vele):

„Én nem mondom nektek, hogy nálam vannak Allah tárházai és azt sem, hogy a láthatatlan tudója vagyok. És nem mondom, hogy angyal vagyok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:31]

Allah azt parancsolta Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy mondja azt:

„Én nem mondom nektek, hogy nálam vannak Allah tárházai. És azt sem, hogy én ismerem a láthatatlant. És azt sem, mondom nektek, hogy én egy angyal vagyok." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:50]

És azt:

„Nem rendelkezem sem ártani, sem használni tudás hatalmával a magam javára, kivéve, ha Allah úgy akarja." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:188]

A Próféták tehát tiszteletreméltó szolgák, akiket Allah kiválasztott és megtisztelt az Üzenettel, és szolgájaként jellemzett. Vallásuk az iszlám, és Allah nem fogad semmilyen más vallást emellett. Allah azt mondja:

„Bizony a vallás Allahnál az iszlám!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]

A Próféták alapvető üzenete ugyanaz volt, de Törvényeik különbözőek. Allah azt mondja:

„Mindenki számára kijelöltük a törvényt és a módszert." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

A végső ezek közül Mohamednek (Allah áldásai és békéje legyen vele) elküldött Törvény. Felülírja az összes korábbi törvényt. Üzenete az utolsó az Isteni Üzenetek közül, és ő a végső a Küldöttek közt. Aki hisz egy Prófétában közülük, annak mindannyiukban hinnie kell, és aki egyet megtagad közöttük, az mindannyiukat megtagadta, mert minden Próféta és Küldött az Allahban, az angyalaiban, a Könyveiben, a Küldötteiben és az Utolsó Napban való hitre hív, mivel vallásuk egy. Ezért aki nem hisz egybe, az megtagadta mindannyiukat; mert mindegyikük minden Prófétában és Küldöttben való hitre hívott.[73] Allah azt mondja:

„A Küldött hisz abban, ami kinyilatkoztatott neki az ő Urától, és vele együtt a hívők is mind hisznek Allahban, a Ő Angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:285]

Azt is mondja:

„Bizony azok, akik hitetlenek Allahhal szemben és az Ő Küldötteivel szemben és különbséget akarnak tenni Allah és a Küldöttei között és azt mondják: »Hiszünk egyik részében, ám nem hiszünk más részeiben.« E között akarnak maguknak utat találni? Ők az igazi hitetlenek. Mi a hitetleneknek megalázó büntetést készítettünk elő." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:150-151]

Ötödik: Hit az Utolsó Napban

Mivel a halál elkerülhetetlen, minden létező életének a vége ezen a világon a halál. Mi az ember sorsa a halála után? Mi történik az igazságtalan emberekkel, akik nem kaptak büntetést ezen a világon? Nem lesz következménye igazságtalanságaiknak? És mi történik a jó emberekkel, akik nem kaptak semmit az evilágon, jutalmuk elvész?

Az emberek meghalnak, egyik nemzedék a másik után, amíg Allah meg nem adja az engedélyt, arra hogy ez a világ véget érjen, és minden teremtmény a föld felszínén meghaljon. Allah ezek után feltámaszt minden teremtményt egy olyan napon, amikor mindenki jelen lesz; amikor Allah összegyűjti a korábbi és későbbi generációkat. Az emberektől számon kéri az evilági jó és a rossz tetteket. A hívők bemennek a Paradicsomba, a hitetlenek pedig a Pokolba.

A Paradicsom a béke otthona, amit Allah a hívőknek készített elő. Ott minden öröm megtalálható, amit senki nem tud leirni. Fokozatok vannak benne, és minden fokozaton fognak emberek lakni, Allahban való hitük, és Neki való engedelmességük fokozatának megfelelően A legalacsonyabb fokozaton lakók boldogsága akkora lesz, mint egy földi király királyságának a tízszerese.

A Pokol a büntetés helye, amit Allah azoknak készített elő, akik nem hisznek Benne. Mindenféle kínzás található itt, amelyeknek az említése is félelmetes. Ha Allah megengedné bárkinek a Túlvilágon, hogy meghaljon, a Pokol lakói bizonyosan meghalnának a puszta látványától.

Allah tudja – mindent megelőző Tudásával – hogy minden ember mit mond, vagy mit tesz, titokban vagy nyilvánosan. Minden emberhez két angyalt rendelt: az egyik a jótetteit írja fel, a másik a rosszakat, és semmit nem hagynak ki. Allah azt mondja:

„Nem ejthet (az ember fia) ki egyetlen szót sem, hogy ne lenne nála mindig kész őrző." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 50:18]

Minden tettét lejegyzik egy könyvben, amit megkap az ember a Feltámadás Napján. Allah azt mondja:

„És előhozatik a Könyv. És látni fogod a bűnösöket rettegve remegnek attól, ami abban van és azt mondják: »Ó jaj nekünk! Mi lelte ezt a Könyvet, nem hagy sem kis, sem nagy tettet feljegyzetlenül.« Ott lelik maguk előtt mindazt, ami elkövettek. Ám Urad nem jár el igazságtalanul senkivel." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:49]

Az ember elolvassa a róla szóló feljegyzést, és nem tagad le belőle semmit, és amikor valaki letagad bármit a tetteiből, akkor Allah a beszéd képességét adja a fülének, a szemének, a kezének, a lábának és a bőrének, és ezek ellent fognak mondani neki. Allah azt mondja:

„És azt mondják a bőrüknek: »Miért tettetek tanúságot ellenünk?« Azt mondják: »Allah beszéltetett bennünket, Aki mindent beszédre késztet. Ő teremtett meg benneteket először és Hozzá fogtok visszatérni.« Nem rejtőzhettek el attól, hogy tanúságot tegyen ellenetek hallásotok és látásotok és a bőrötök. De ti azt gondoljátok, hogy Allah sok dolgot nem tud abból, amit ti tesztek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:21-22]

Az Utolsó Napban [74] való hitet (a Feltámadás Napját) minden Küldött és Próféta hirdette. Allah azt mondja:

„Az Ő Jelei közül való az is, hogy látod a földet alázatosan (terméketlennek), ám ha vizet küldünk le rá, megrázkódik és sarjadni kezd. Bizony az, Aki életre keltette azt, Ő életre kelti a halottakat. Ő mindenre Képes!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:39]

Azt is mondja:

„Talán nem látták, hogy Allah az, Aki megteremtette az egeket és a földet, úgy, hogy ezek teremtése nem fárasztotta ki Őt? Ő képes arra, hogy életre keltse a halottakat." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:33]

Ez következik az Isteni Bölcsesség szerint: Allah nem hiába teremtette a világot, vagy szórakozásból. A leggyengébb intelligenciával rendelkező ember sem képes egy fontos dolgot cél nélkül megtenni. Hogyha ez a helyzet az emberekkel, hogy gondolhatja valaki azt, hogy Allah csak szórakozásból teremtette az embereket, és ott fogja hagyni őket cél nélkül. Allah magasan felette áll mindannak, amit mondanak. Allah azt mondja:

„Vagy azt hittétek, hogy merő szórakozásból teremtettünk benneteket és hogy ti nem fogtok Hozzánk visszatérni?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:115]

Azt is mondja:

Minden bölcs ember elismeri az Utolsó Napban való hit szükségszerűségét; mert ez az, ami az intelligencia és az ész szerint szükséges, és amivel az értelmes emberi természet megegyezik. Amikor az ember hisz a Feltámadás Napjában, tudja, miért kell távol maradnia attól, ami tilalmas, és miért kell megtennie azt, ami kötelező, reménykedve abban, ami Allahnál van. Azt is tudja, hogy aki igazságtalan az emberekkel, az büntetést fog kapni érte, és akit megkárosított, az ellenszolgáltatást kap a Feltámadás Napján. Azt is tudja, hogy az ember igazságszolgáltatásnak lesz alávetve: jutalmat a jó tetteiért, és büntetést a rossz tetteiért, és minden lélek aszerint lesz jutalmazva, amiért küzdött, és az Isteni Igazság megjelenik. Allah azt mondja:

„Aki csak egy porszemnyi jót is tett, az viszont fogja azt látni. Aki pedig csak egy porszemnyi rosszat is tett, az is szembesülni fog azzal." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 99:7-8]

Az emberiségből senki nem tudja, hogy mikor lesz a Feltámadás Napja. Ezt a Napot még az angyalok sem tudják és a Próféták sem tudták. Allah a róla való tudást megőrzi Magánál. Azt mondja:

„Kérdezni fognak téged az Óráról. Mikor van annak a megszabott ideje? Mondd: »Annak tudása csupán az én Uramnál van meg. Csak Ő ismeri annak idejét.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:187]

Azt is mondja:

„Allahnál van az Óra tudása." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:34]

Hatodik: Hit a Sorsban

Hinni kell abban, hogy Allah tudja, mi történik és mi fog történni, hogy ismeri a szolgái körülményeit, a tetteiket, az életük hosszát és az ellátásukat. Azt mondja:

„Allahnak mindenről tudomása van." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:62]

Azt is mondja:

„Nála vannak a Láthatatlan kulcsai, csak Ő ismeri azokat. Tudja, mi van a szárazföldön és a tengeren. Egy levél sem hullhat le csak úgy, hogy Ő tud róla és egy mag sem (élhet) a föld sötétségeiben, sem semmi nedves vagy száraz (nem létezik), ami ne lenne világos Írásban." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:59] [75]

Mindent lejegyez egy Írásban, ami Nála található. Azt is mondja:

„És mindent pontosan számon tartunk egy világos Írásban." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:12]

Azt mondja:

„Talán nem tudod, hogy Allah tudja azt, ami az égben van és azt is, ami a földön. Ez Írásban van! Ez bizony Allah számára könnyű." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:70]

Azt is mondja:

„Az Ő parancsa, ha akar valamit, csak annyi, hogy azt mondja neki: »Légy!« És az már létezik is." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:82]

Allah rendel el mindent, és Ő az, Aki mindent megteremt. Azt mondja:

„Mi bizony mindent megszabott mérték szerint teremtettünk." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 54:49]

Azt is mondja:

„Allah mindennek a Teremtője." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:62]

Allah azért teremtette az embereket, hogy Őt szolgálják, és ezt világossá tette számukra. Megparancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek Neki, megtiltotta nekik, hogy engedetlenek legyenek Vele, és ezt nyilvánvalóvá tette számukra. Megadta nekik az erőt és az akaratot, amellyel végre tudják hajtani Allah Elrendeléseit, amiért jutalmat kapnak; és azt is, amellyel engedetlenséget is elkövethetnek, majd ezért büntetést kapnak.

Ha az ember hisz az Isteni Előre Elrendelésben, a következő dolgokat fogja elérni:

1. Allahra fog hagyatkozni, és fel fogja használni az erőforrásait, mert tudja, hogy az ok-okozat mind Allah eleve Elrendelésének részei.

2. Lelki béke és nyugalom; mert ha tudja, hogy Allah az, Aki adja az adott helyzetet, és hogy az az elrendelt rossz dolog mindenképpen meg fog történni, megnyugszik, és elégedett lesz Allah döntésével. Senki nem lehet boldogabb és elégedettebb, mint az, aki hisz az Isteni Elrendelésben.

3. Nem válik arrogánssá, ha megkapja, amit akart, mert tudni fogja, hogy az az áldás Allahtól van a jó és a siker eszközein keresztül, amit Ő elrendelt. Ezért hálát fog adni Allahnak érte.

4. Nem lesz szomorú vagy aggodalmas, amikor a vágyott célt nem éri el, vagy ha olyan történik vele, amit nem akart; mert tudja, hogy ezek Allah megmásíthatatlan Elrendelése miatt történtek. Senki nem állhat ellen Allah Parancsának, vagy tiltakozhat ítélete ellen. Amit elrendelt, az elkerülhetetlenül meg fog történni. Ezért türelmes lesz és jutalmat kap ezért Allahtól. Allah azt mondja:

„Egyetlen csapás sem éri a földet és titeket sem, csak úgy, hogy az írásban van, még mielőtt megteremtettük volna azokat. Ez bizony könnyű Allahnak. Azért, hogy ne keseregjetek amiatt, ami elkerült benneteket és ne örvendezzetek annak, ami elért benneteket. Allah nem szereti az öntelt büszkélkedőket." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 57:22-23]

5. Teljes hagyatkozás Allahra. A muszlim tudja, hogy csak Allah Az, Aki rendelkezik azzal a hatalommal, hogy jót vagy rosszat okozzon neki. Ezért nem fog félni semmilyen hatalommal rendelkező embertől a hatalma miatt, és nem fog habozni jót tenni, emberek miatti félelmében. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta Ibn Abbásznak (Allah legyen elégedett vele):

„S tudd meg, hogy ha az egész közösség összegyűlne azért, hogy hasznodra legyen valamiben, nem lesz hasznodra, csakis abban, amit Allah már leírt a részedre! S ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnak károdra, csakis azzal, amit Allah már leírt a részedre! Felemeltettek a tollak, s megszáradtak a lapok." (Ahmed és At-Tirmidhi)

A HARMADIK FOKOZAT

A harmadik fokozat az Ihszán (a legnagyobb őszinteség és tökéletesség az istenszolgálatokban). Azt jelenti, hogy úgy imádod Allahot, mintha látnád Őt, mert ha te nem is látod Őt, Ő lát téged. Az embernek ennyire kell imádnia az Urát. Észben kell tartani, hogy Allah közel van hozzánk, hogy mi Előtte állunk. Ez az állapot az emberben tiszteletet, félelmet és nagyrabecsülést vált ki Allah iránt. Így az ember őszinte lesz istenszolgálataiban, és ez bátorságot ad neki, hogy küzdjön a tökéletesítéséért.

A szolga tudatában van Urának, mikor istenszolgálatot végez, és emlékezteti magát az Ő közelségére, mintha látná Őt. Ezt nem tudja elérni, de tudatában lehet a ténynek, hogy Allah látja őt és tudja titkos és nyilvános ügyeit, és azt hogy semmi sincs rejtve Előtte.[76]

Az a szolga, aki őszintén elérte Ura szolgálatának ezt a fokozatát, nem keres másokat Rajta kívül. Nem várja az emberek dicséretét és nem fél szidalmaiktól, mert elégséges számára, hogy Ura elégedett legyen vele és megdicsérje. Ennek az embernek a nyilvános- és a magánélete ugyanolyan. Urát szolgálja rejtetten és nyíltan biztos hittel abban, hogy Allah tudja, mi van a szívében, és mire gondol az elméjében. A hit eluralkodott a szívében és az Isten-tudatosság megjelenik nála; teste aláveti magát Allahnak, mert nem használja a testrészeit, csak arra, ami tetszik Allahnak, amit Ő szeret, és Neki való alárendelésben.

Mivel szíve Urához kötődik, nem fog segítséget kérni semmilyen teremtménytől, mert Allah elégséges számára; nem fog panaszkodni senkinek, mert Allahhoz közeledik szükségleteivel, és Ő elégséges számára segítőként. Nem érzi magát egyedül sehol, és nem fél senkitől, mert tudja, hogy Allah vele van minden körülmények között. Ő elégséges számára, és Ő a legjobb Segítő. Nem fogja elhagyni Allah egy rendeletét sem, amit megparancsolt, hogy végezze el, és nem fog elkövetni egy bűnt sem, mert szégyelli magát Előtte, és gyűlöli, ha Allah várakozva találja őt abban, amit megparancsolt neki, vagy ott találja őt, amit megtiltott neki. Nem nyom el senkit és nem árt senkinek, nem veszi el senkinek a jogait, mert tudja, hogy Allah látja őt, és Ő számon fogja kérni minden tettét.

Nem okoz romlást a földön, mert tudja, hogy minden jó dolog a földön Allah tulajdona, amelyet alávetett a teremtményeinek. Ezeket a jó dolgokat szükségletei szerint használja, és hálát ad Allahnak azért, hogy hozzájutatta ezekhez.

a b

Mindaz, amit elmondtam és bemutattam ebben a könyvecskében, csak a legfontosabb kérdések és az iszlám fő pillérei. Aki hisz ezekben az alapelvekben és szerintük cselekszik, az a muszlim. Az iszlám, ahogy korábban mondtam, mind a vallási, mind az evilági kérdésekkel foglalkozik – istenszolgálat és életmód. A mindent magába foglaló és tökéletes Isteni Rendszer, amely rendeleteket tartalmaz az egyén és a társadalom minden szükségleteire vallási, politikai, gazdasági, társadalmi és biztonsági kérdéseire vonatkozólag. Az ember olyan alapelveket és szabályokat talál benne, amelyek szabályozzák a békét, a háborút és a kötelességetek, és megőrzik az ember, a madarak, az állatok és az őket körülvevő környezet méltóságát. Elmagyarázzák neki az ember, az élet és a halál, és a halál utáni feltámadás valóságát. Az iszlámban megtalálható a legjobb módszer az emberekkel való kapcsolatra, ahogyan Allah mondja:

„És az embereknek jót szóljatok!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:83]

És:

„És az embereknek megbocsátanak." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:134]

És azt is mondja:

„És az emberek iránti haragvásotok ne vigyen benneteket arra, hogy igazságtalanok legyetek! Ez közelebb van az istenfélelemhez." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:8]

Miután megtárgyaltuk a vallás fokozatait és minden egyes fokozat alapjait, a legmegfelelőbb, ha röviden rátérünk az iszlám szépségére.

AZ ISZLÁM SZÉPSÉGE [77]

Az iszlám szépségét nem lehet tollal tökéletesen leírni, és nincsenek olyan kifejezések, amelyek megfelelően leírnák e vallás minden erényét, mert ez Allah vallása. Ahogy a szem nem képes felfogni Allah látványát, úgy az ember sem tudja megérteni az Ő Valóságát, a Tudását, így a toll sem képes felölelni az Ő Törvényét. Ibn Al-Qajjim azt mondta:

„Ha csak belegondolsz ennek az Egyenes Vallásnak fényes bölcsességébe, ebbe a tiszta hitbe, amelyet nem tud egyetlen kifejezés sem tökéletesen visszaadni, és amelynek leírását nem lehet tökéletesen végrehajtani, amely bölcsességéhez hasonlót a bölcsek nem tudnak mutatni – még ha minden bölcs ember annyira tökéletesen bölcs lenne, mint az, aki közülük a legbölcsebb; amelynek szépségét és erényeit igazolja a tökéletes és tiszteletreméltó intelligencia, és a világ nem ismert egy ennél jobb és nagyobb törvényt, még ha Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) nem is hozott volna semmilyen bizonyítékot alátámasztására, ez elég bizonyíték lett volna, hogy Allahtól van. E vallás minden aspektusa tökéletes tudást, tökéletes bölcsességet, hatalmas könyörületet, jóságot és kedvességet, abszolút ismeretséget arról, ami rejtett, és ami nyilvánvaló, és a kezdet és a vég tudását mutatja. Azt is megmutatja, hogy ez a legnagyobb kegy, amit Allah adományozott szolgáinak, mert nem adott nekik nagyobb kegyet, mint azt, hogy vezette őket erre a vallásra, követőivé tette őket, és kiválasztotta ezt a számukra. Ezért emlékezteti szolgáit arra, hogy Ő vezette őket ide. Azt mondja:

»Allah bizony kegyelmet gyakorolt a hívőkkel szemben, midőn elküldött közéjük egy maguk közül való Küldöttet, aki az Ő Verseit (jeleit) recitálja nekik és megtisztítja őket és tanítja nekik a Könyvet és a Bölcsességet. Hiszen bizony előtte ők nyilvánvaló tévelygésben voltak.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:164]

Azt is mondja, megismertetve Magát szolgáival és emlékeztetve őket nagy kegyére irántuk, hívva őket arra, hogy köszönjék meg Neki, hogy követőikké tette őket:

»A mai napon teljessé tettem a számotokra a vallásotokat.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:3]"[78]

Azért hogy kifejezzük a hálánkat Allahnak a vallásért, megemlítjük néhány szépségét:

1. Ez Allah vallása, amelyet Ő határozott meg Önmaga számára, elküldte vele a Küldötteit, és amely szerint megengedte a szolgáinak, hogy imádják őt. Vallása nem hasonlítható emberi elképzelésekhez és ember alkotta vallásokhoz. Ahogy Allah rendelkezik az abszolút tökéletesség tulajdonságával, így az Ő vallása abszolút tökéletes abban, hogy olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek megjavítják az emberek evilági és az örökös életét, tartalmazzák a Teremtő jogait és a szolgái kötelességeit Iránta, az egymás iránti kötelességeinket és jogainkat egymástól.

2. Mindent magába foglal

Egyik legjellemzőbb szépsége e vallásnak, hogy mindent magába foglal. Allah azt mondja:

„Mi semmit sem hanyagoltunk el a Könyvben." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:3]

Ez a vallás magába foglal mindent, ami a Teremtővel kapcsolatos, mint a Nevei, Tulajdonságai és jogai; mindent, ami a teremtményekkel kapcsolatos, mint a törvények, kötelességek, viselkedés és kapcsolatok. Ez a vallás magába foglalja a korábbi és későbbi nemzedékek, az angyalok, a Próféták és Küldöttek történeteit. Beszél az égről, a földről, a csillagokról, a bolygókról, a tengerekről, a fákról, az egész univerzumról. Megemlíti a teremtés célját és végét; beszél a Paradicsomról, a hívők végső állomásáról, és a Tűzről, a hitetlenek végső állomásáról.

3. Kapcsolatot létesít a Teremtő és a teremtmények között

Minden hamis vallás és hit rendelkezik azzal a jellemzővel, hogy az embert összeköti egy másik emberrel, aki halandó, hajlamos a gyengeségre, képtelenségre és betegségre. Vannak olyan vallások, amelyek olyan emberrel kapcsolják össze az embert, aki több száz éve meghalt, és nem maradt belőle más, csupán por és csontok. Az iszlám azonban képes az embert közvetlenül a Teremtővel összekapcsolni; nincs pap, nincs tisztelendő, nincs szent titok. Ez egy közvetlen kapcsolat a Teremtő és a teremtmény között; egy olyan kapcsolat, amely a szívet Urához köti, és ezáltal fényhez, vezetéshez és emelkedettséghez jut, a tökéletességet keresi, és magát magasabb rendűnek tartja az alantas és jelentéktelen dolgoknál. Mert minden szív, amelynek nincs kapcsolata Urával, tévelygőbb, mint az állatok.

Ez egy kommunikáció a Teremtő és a teremtmény között, amely által az ember megismeri Teremtője kívánságát, majd Őt szolgálja ezzel a tudással, és megtudja, hogy melyek azok a dolgok, amelyek tetszenek Neki, és azokat fogja keresni, és melyek azok a dolgok, amelyeket nem szeret, és azoktól távol marad. Ez egy kommunikáció a Mindenható Teremtő és a gyenge és nincstelen teremtmény között, amely képessé teszi, hogy segítséget, támogatást és sikert kérjen Tőle, és védelmet a gonosz termezők és a sátánok rossz tettei elől.

4. Hasznot hoz az evilágon és a Túlvilágon

Az iszlám Törvény az evilági és a Túlvilági haszon és a jó erkölcs védelmén alapul. Az iszlám vallás elmagyarázza a Túlvilági hasznot, és nem hagy ki semmit, amivel nem foglalkozik. Részletesen elmagyarázza, és semmi nem marad belőle ismeretlen. Az iszlám boldogságot ígér a Túlvilágon és figyelmeztet a próbatételre.

Az evilági haszonnal kapcsolatban Allah megparancsolta mind azt, ami megvédi az ember vallását, életét, vagyonát, leszármazását, méltóságát és intelligenciáját.

Ami a tiszteletreméltó erkölcsöt illeti, az iszlám ezt megparancsolja nyíltan és rejtetten, és megtiltja a lealacsonyító viselkedést. A látható nemes viselkedés része, amit az iszlám megparancsol, a tisztaság és a megtisztulás minden mocskos dologtól és a piszoktól. Az iszlám javasolja a parfüm és a szép ruha használatát; megtiltja a mocskos viselkedést, mint a házasságtörés és a paráználkodás, az alkoholfogyasztás, a döglött állatok, a vér és a sertés húsának fogyasztása, és engedélyezi a jó dolgok fogyasztását. Megtiltja továbbá a pazarlást és az extravaganciát.

Ami a belső tisztítást illeti, az iszlám megtiltja a nem kívánatos viselkedést, és bátorítja a megfelelőt. A tiltott tettek között vannak a következők: hazugság, illetlenség, harag, féltékenység, fukarság, önmagunk lealacsonyítása, a presztízs és az evilág szeretete, arrogancia, fennhéjázás és képmutatás. A dicséretes cselekedetek közé tartoznak a következők: jó erkölcs, jó társaság minden emberrel, és kedvesség velük, igazságosság, alázatosság, becsületesség, nagylelkűség, bőkezűség, Allahra való hagyatkozás, őszinteség az istenszolgálatokban, Istenfélelem, türelem és a hála kimutatása.[79]

5. Könnyűség

A könnyűség a vallás egyik legkülönlegesebb jellemzője. Minden istenszolgálat könnyű, és minden előírás könnyű. Allah azt mondja:

„Semmi terhet nem rótt ki rátok a vallásban." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:78]

Az első könnyűség az iszlámban az, hogy aki muszlim akar lenni, annak nincs szüksége emberi közvetítőre, vagy múltbeli bűnei meggyónására. Csak meg kell magát tisztítania és ki kell mondania a következő mondatot: Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed Allah Küldötte; hinnie kell e kijelentés jelentésében, és eszerint kell cselekednie.

Ezek után minden istenszolgálatot a könnyűség és az enyhítés jellemez. Ha az ember utazik vagy beteg, annak a tettnek a jutalma, amit meg szokott tenni, mikor otthon volt vagy egészséges volt, továbbra is fel van írva a számlájára. A muszlimok egész élete könnyű és nyugalommal telt, míg a hitetlenek élete ezzel szemben tele van nehézséggel és fáradozással. A muszlimnak még a halála is könnyű, mikor lelke úgy jön ki testéből, ahogy egy csepp kifolyik egy edényből. Allah azt mondja:

„Azok, akiket az angyalok elszólítanak, akik jók voltak. Azt mondják nekik: »Békesség veletek! Lépjetek be a Paradicsomba azért, amit cselekedtetek.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:32]

Ami a hitetlent illeti, szigorú és kegyetlen angyalok jelennek meg a halálakor, és ostorral ütik. Allah azt mondja a hitetlenről:

„Bárcsak látnád, amikor a bűnösök a halál kínjában vergődnek és az angyalok éppen kinyújtják a kezeiket feléjük (mondván): »Adjátok ki a lelkeiteket! Ma a megaláztatás jutalmával jutalmaztattok, amiatt, amit Allah ellen mondtatok, nem az Igazságnak megfelelően. És az Ő jeleivel szemben fennhéjázó gőgösök voltatok.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:93]

Azt is mondja:

„És bárcsak láthatnád, amikor az angyalok elragadják azokat, akik hitetlenkedtek és az arcukat és a hátukat ütlegelik (azt mondván nekik): »Kóstoljátok meg a lángoló Tűz büntetését!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:50]

6. Igazságosság

Allah egyedül Az, Aki elrendeli az iszlám szabályait. Ő minden ember Teremtője: a feketék és fehérek, a férfiak és nők Teremtője. Minden ember egyenlő az Ő Ítélete, igazsága és könyörülete előtt. Olyan szabályokat rendel el, amelyek megfelelőek mind a férfinak, mind a nőnek. Így lehetetlen, hogy az Iszlám Törvénye a férfiaknak kedvezzen a nők kárára, vagy a nőknek adjon engedményt és igazságtalan legyen a férfiakkal. Az iszlám nem ad a fehér embernek olyan tulajdonságokat, amelyektől megfosztja a feketét. Mindannyian egyenlők Allah Törvénye előtt, és nincs köztük más különbség, csak a jámborság.

7. A jó megparancsolása és a rossz tilalma

Az iszlám vallás rendelkezik olyan nemes tulajdonságokkal, mint minden jó dolog megparancsolása és minden rossz megtiltása. Ez minden férfi és nő kötelessége, aki felnőtt, egészséges, és képes arra, hogy parancsoljon vagy tiltson saját képességéhez, illetve a parancs és a tilalom fokához mérten. A parancsot vagy a tiltást kézzel kell véghezvinni, ha azt nem lehet, akkor szóval, és ha ezt sem tudja, akkor a szívben. Ezáltal a muszlim közösség minden tagja ellenőrzi a közösséget.

Minden egyén meg kell, hogy parancsolja annak, aki nem foglalkozik ezzel, hogy jó tetteket hajtson végre, és meg kell tiltani annak, aki rosszat tesz, akár uralkodó, akár alattvaló, mindenki saját képessége és az iszlám előírásai szerint, amelyek e kérdésben relevánsak.

E kérdés – ahogy látjuk – kötelező az ember számára képessége szerint. Hasonlítsuk össze ezt azzal, amit a kortárs politikai rendszer büszkén hirdet, hogy lehetőséget ad az ellenzéki pártoknak, hogy ellenőrizze a kormány tevékenységét, és hivatalos feladatokat töltsenek be.

Ez néhány az iszlám szépségei közül. Ha részletekbe akartam volna menni, megálltam volna minden egyes szabálynál, kötelességnél, előírásnál és tilalomnál, hogy elmagyarázzam a kiterjedt bölcsességet, a határozott elrendelést, a megkapó, egyedi és páratlan tökéletességet, amely benne található. Aki belegondol e vallás elrendeléseibe, bizonyosan tudni fogja, hogy Allahtól van, és hogy ez az igazság, amely mentes minden kétségtől, és hibáktól. Ha tehát vissza akarsz térni Allahhoz, hogy kövesd a Törvényét és a Prófétái és Küldöttei útját, a megbánás ajtaja nyitva áll előtted, és Urad Megbocsátó és Könyörületes. Azért hív téged, hogy megbocsásson neked.

BŰNBÁNAT

Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„Ádám minden gyermeke követ el bűnöket, és a bűnt elkövetők közül azok a legjobbak, akik megbánják bűneiket." (Ahmed, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah)

Az ember természetétől fogva gyenge; gyenge céljában, határozottságában, és képtelen elviselni bűnei és rossz tettei következményét. Ezért Allah kedvességéből megkönnyítette ezt a kérdést az embernek, és előírta neki a bűnbánatot.

A bűnbánat lényege a bűn elhagyása annak visszataszító volta miatt – Allahtól való félelemből – és az Ő Könyörülete iránti vágyból; megbánást érezni amiatt, amit az ember tett, elhatározni, hogy nem tér vissza többet a bűnbe, és hogy élete hátralévő részét jó tettek cselekedetével tölti.[80] Ahogy látjuk, a bűnbánat a szív cselekedete, és teljesen a szolga és Ura között marad. Nem egy nehéz feladat a számára; csak a szív cselekedete, hogy elhagyja a bűnt, és ne térjen vissza hozzá. Annak az elhagyásában, amit Allah megtilt, jólét és lelki nyugalom van.[81]

Nem kell egy ember kezében elvégezni a bűnbánatot, aki felfedi titkodat és manipulál gyengeségedben. Ez csupán egy közted és Urad között lévő kommunikáció; kéred az Ő megbocsátását és vezetését, és Ő megbocsát neked. Nincs olyan az iszlámban, hogy eredendő bűn, és nem várja senki az emberiség megváltóját. Az iszlám olyan, ahogy az iszlám hitre tért osztrák zsidó, Muhammad Asad felfedezte:

„Nem találtam a Koránban sehol semmilyen említést arról, hogy az embernek szüksége lenne megváltásra. Az iszlámban nincs olyan fogalom, hogy első, öröklött bűn, amely az ember és sorsa között van, mert:

»És hogy csak az jár az embernek, amiért tett (is valami jót).« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 53:39].

Az iszlám nem várja el az embertől, hogy áldozatot mutasson be, hogy kinyíljon számára a bűnbánat ajtaja, és hogy megmeneküljön a bűnöktől."[82]

Allah azt mondja:

„És senki sem viszi másnak a terhét." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 53:38]

A bűnbánatnak csodálatos hasznai és hatásai vannak, ezek közül néhány:

1. Az ember megismeri Allah türelmét és nagylelkűségét hibái elrejtésében. Ha akarta volna, sietve megbüntette volna és szerencsétlenné tette volna őt az emberek előtt, hogy nem tudott volna többet nyugalomban élni velük. Allah azonban megtisztelte őt azzal, hogy elrejtette bűneit, betakarta őt türelmével, és ellátta őt erővel, ellátással és gondoskodással.

2. Az ember megismeri saját valódi alsóbb énjét, amelyik a rosszra hajlik, és hogy mindaz, ami ebből származik a bűnökből, rossz tettekből vagy nemtörődömségből a tiltott vágyakra utal, amelyek miatt egyetlen szempillantásra sem feledkezhet meg Allahról lelke tisztítása és vezetése érdekében.

3. Allah előírja a bűnbánatot, hogy a legnagyobb boldogságot adja az embernek, ami az Allahhoz való menekülés és az Ő segítségének kérése; és hogy különböző fohászokat mondjon, kimutassa alávetettségét, kiszolgáltatottságát Allahnak, megmutassa szeretetét Allahnak, az Iránta való félelmét és reményét; majd a lélek közelebb kerül Teremtőjéhez egy olyan különleges módon, ami nem jöhet létre bűnbánat és Allahhoz való menekülés nélkül.

4. Allah megbocsátja a múltbeli bűneit. Allah azt mondja:

„Mondd azoknak, akik hitetlenkednek, ha abbahagyják (hitetlenkedésüket) bocsánatban részesülnek azzal kapcsolatban, ami ezelőtt történt." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:38]

5. A rossz tetteket jó tettekké változtatja. Allah azt mondja:

„Kivéve azokat, akik megbánják bűneiket és hisznek és jótetteket cselekszenek. Azoknak Allah a rossz tetteit jókra cseréli ki. Allah Megbocsátó és Megkönyörülő." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:70]

6. Képessé teszi arra az embert, hogy embertársait úgy kezelje, amikor ártanak neki, ahogy azt szeretné, hogy Allah bánjon vele, amikor ő hibázik és ő tesz rosszat; mert az ellenszolgáltatás a tettek szerint van. Tehát ha jól bánik az emberekkel, Allah is úgy fog bánni vele, és kedves lesz vele attól függetlenül, hogy rossz tetteket és bűnöket követett el, ahogy ő tette az embertársaival.

7. Képes lesz szembenézni azzal, hogy tele van hibákkal és hiányosságokkal, ezért nem fog beszélni más emberek hibáiról, inkább azzal fog foglalkozni, hogy saját magát javítsa ahelyett, hogy mások hibáival foglalkozna.[83]

Szeretném ezt a fejezetet egy ember történetével zárni, aki elment a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele), és azt mondta:

„Ó Allah Küldötte! Nem maradt semmilyen kis vagy nagy bűn, amit ne követtem volna el."

Allah Küldötte azt mondta: „Nem tanúsítod, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed Allah Küldötte?"

Ezt háromszor kérdezte meg tőle, és az ember mindannyiszor azt felelte: „De igen."

Majd azt mondta: „Ez (Tanúságtételed) eltörölte mindazt (ami bűnt elkövettél)." (Abu Jala, At-Tabaráni és Al-Maqdiszi)

Egy másik elbeszélés szerint egy ember elment a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele) és azt mondta:

„Mondd meg nekem, ha egy ember elkövette az összes bűnt, de nem társított semmit imádatban Allahnak, és mégsem hagyott egyetlen kis vagy nagy bűnt, amit ne tett volna meg, az ő bűnbánata elfogadható lehet?"

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) megkérdezte az embertől: „Elfogadtad az iszlámot?"

Az ember azt felelte: „Ami engem illet, tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Ő Egyetlen, nincs Neki társa, és hogy te vagy Allah Küldötte."

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Igen! Tégy jó tetteket, maradj távol a rossz tettektől, hogy Allah minden rossz tettedet jóvá változtassa a számodra."

Az ember azt mondta: „Még a csalásokat és a bűnöket is?!"

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Igen."

Az ember azt mondta: „Allahu Akbar (Allah a Leghatalmasabb), és addig mondogatta ezt, amíg eltávolodott." (Ibn Ami Ászum, At-Tabaráni és Al-Bazzár)

Az iszlám tehát eltörli mindazt a bűnt, amit az ember elkövetett, és az őszinte bűnbánat szintén eltörli mindazt a bűnt, amit az ember elkövetett, ahogyan a hiteles közlések szólnak a Prófétától (Allah áldásai és békéje legyen vele) .

AZOKNAK A SORSA, AKIK NEM KÖVETIK AZ ISZLÁMOT

Ahogy világossá vált számunkra ebben a könyvben, az iszlám Allah vallása, ez az igaz vallás, ez az, amit minden Próféta és Küldött hirdetett; Allah nagy jutalmat készített elő ebben a világban és a Túlvilágban azoknak, akik hisznek, és azokat, akik nem hisznek, súlyos büntetéssel fenyegeti.

Mivel Allah ennek az egész univerzumnak a Teremtője, Tulajdonosa és Elrendezője, és te, ember, csak egyike vagy teremtményeinek; Ő teremtett téged, és alávetette neked ezt az egész univerzumot, elrendelte Törvényét számodra, és megparancsolja neked, hogy engedelmeskedj Neki. Ezért ha hiszel, engedelmeskedsz a Parancsainak és távol maradsz attól, amit megtilt neked, akkor el fogod nyerni azt, amit Ő megígért neked: az örökké tartó boldogságot a Túlvilágon, és az evilágon is boldog leszel mindazzal a keggyel, amivel ellát téged; olyan leszel, mint a legbölcsebb emberek és a legtisztább lelkűek, a Próféták, a Küldöttek, a jó emberek és a kegyelt angyalok.

Ha azonban nem hiszel és engedetlen leszel Uraddal szemben, elveszted az evilági életedet és a Túlvilágot, és kiteszed magad átkának és büntetésének az evilágon és a Túlvilágon. Olyan leszel akkor, mint a leggonoszabb teremtmények, a legkisebb intelligenciával és a legalantasabb elmével: a sátánok, a romlott emberek, a hamis istenségek és a kihágók, csak hogy néhányat említsünk.

Néhány következmény a hitetlenségnek:

1. Félelem és a biztonság hiánya

Allah teljes biztonságot ígér ezen a világon és a Túlvilágon azoknak, akik hisznek Benne és követik az Ő Küldötteit. Azt mondja:

„Azok, akik hisznek és nem homályosították el bűnnel a hitüket, nekik jár a biztonság. Ők az igaz úton vezéreltettek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:82]

Allah adja a biztonságot, Ő vigyáz a teremtményeire, Ő az egész univerzum Tulajdonosa. Ha szereti szolgáját a hite miatt, biztonságot, nyugalmat és békét ad neki, de ha egy szolgája nem hisz Benne, attól visszavonja a nyugalmat és a biztonságot, és ez az ember félni fog sorsától a Túlvilágon, és félteni fogja magát a csapásoktól és betegségektől, és félni fog attól, hogy az evilági jövője mit tartogat. Ezért virágzik a biztosítási- és az ingatlan üzlet, mert az embereknek nincs biztonságérzetük, és nem bíznak Allahban.

2. Nehéz élet

Allah megteremtette az embert, és alávetette neki mindazt, ami az univerzumban van, és minden teremtménynek az ellátását és életét. Ezért látjuk a madarat, amelyik kirepül a fészkéből ellátást keresve, és megtalálja azt. Az ember szintén egyike ezeknek a teremtményeknek, akiknek Allah meghatározta ellátását és életét. Ha tehát hisz Urában és követi az Ő Törvényét, Allah boldogságot és stabilitást ad neki, és dolgait megkönnyíti a számára, még ha nem rendelkezik, csak a legkevesebb eszközzel az ellátásból.

Ha azonban nem hisz Urában, és túl nagynak tartja magát ahhoz, hogy Őt imádja, akkor az életét szűkössé teszi, és szenvedni fog a bánattól és az aggodalomtól akkor is, ha karnyújtásnyira van minden kényelme és élvezete. Nem látjátok az öngyilkosok nagy számát olyan országokban, ahol a gazdagság minden eszköze garantált a polgárainak? Nem látjátok az összes bútort és szőnyeget, amelyeket az evilági kényelemért szereztek be? Mindennek az extravaganciának az oka az, hogy a szívben nincs hit, ezért folyamatos kényszert és nehézséget éreznek, és ezeket az aggodalmakat akarják elhessegetni mindezekkel az eszközökkel. Allah az igazat mondja Szavaival:

„Aki elfordul a Rólam történő megemlékezéstől, annak a megélhetése szűkös lesz. És vakon fogjuk a Feltámadás Napján összegyűjteni." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:124]

3. Folyamatos harcban áll saját lelkével és a környező világgal

Ez azért van, mert lelke az Iszlám Egyistenhitre lett teremtve. Allah azt mondja:

„Allah elrendelő teremtése amelyre teremti a világot." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:30]

Teste aláveti magát Urának és az Ő parancsai szerint működik, de a hitetlen ragaszkodik ahhoz, hogy saját természetével szembe menjen, és akaratlagos életét Ura ellen fellázadva éli. Bár teste aláveti magát a Teremtő akaratának, az ő tudatos akarata ellenkezik ezzel.

Állandó harcban fog állni az őt körülvevő világgal olyan értelemben, hogy az egész univerzum a legnagyobb galaxistól a legkisebb rovarig úgy működik, ahogy Allah elrendelte a számára. Allah azt mondja:

„Majd az ég fölé emelkedett, amely ekkor füst volt. És azt mondta annak és a földnek: »Jöjjetek akarva- nem akarva!« Azok ketten azt mondták: »Önszántunkból jövünk engedelmeskedni.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:11]

Az univerzum szereti azt, aki vele egyetértésben aláveti magát Allahnak, és gyűlöli azt, aki ellenkezik ezzel. A hitetlen makacsul ellenkezik az univerzummal, mert ő Ura ellen lázad, kihívja Őt, és ezért az egek, a föld, és minden más teremtmény gyűlöli őt és hitetlenségét, ateizmusát. Allah azt mondja:

„Azt mondják: »Vajon a Könyörületes fiút nemzett?« Borzalmas dologgal hozakodtatok elő. Kevés híja, hogy emiatt az egek darabokra nem szakadnak és a föld meg nem hasad és a hegyek pedig porrá nem omlanak szét. Azért hogy a Könyörületesnek fiúgyermeket állítanak. Nem illik a Könyörületeshez, hogy fiúgyermeket nemzzen. Mindenki és minden az egekben és a földön mint szolga fog a Könyörületeshez jönni." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 44:29]

Azt mondja a Fáraóról és embereiről:

„Sem az ég, sem a föld nem sírt miattuk. És nem kaptak haladékot." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 44:29]

4. Tudatlan életmód

A hitetlenség tudatlanság, sőt, mint ilyen a legnagyobb; a hitetlen nem foglalkozik Urával. Látja az univerzumot, amelyet Ura teremtett a legszebb módon, látja magában Allah legnagyobb tetteit, és mégis tudatlan az univerzum Teremtőjéről és önmaga Megalkotójáról; talán nem ez a legnagyobb tudatlanság?

5. Olyan életmód, amely káros a számára és minden körülötte lévő számára

Ez azért van, mert saját magát más céloknak vetette alá, nem arra, amire meg lett teremtve. Nem Urát szolgálja, hanem másokat. Egy dolgot oda helyezni, ahová nem tartozik, az igazságtalanság; és melyik igazságtalanság a legnagyobb, ha nem az, hogy olyanokat imádjon valaki, akik nem jogosultak rá? Luqmán azt mondta fiának, amikor elmagyarázta neki a többistenhit szörnyűségét:

„Ó fiacskám! Ne kövess el társítást Allahhal szemben! Bizony a társítás hatalmas bűn!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:13]

Ez igazságtalanság az emberek és más, körülötte lévő teremtmények iránt is, mert nem ismeri el Annak a jogát, Akit ez a jog megillet. A Feltámadás Napján minden ember és állat, akit megkárosított, megáll előtte, és megkéri Allahot, hogy bosszulja meg, amit velük tett.

6. Kiteszi magát Allah átkának

Kiteszi magát azoknak a csapásoknak és szenvedéseknek, amelyek hitetlensége azonnali büntetései. Allah azt mondja:

„Azok, akik gonosz fondorlatokat eszeltek ki talán biztonságban érzik magukat attól, hogy Allah nem rántja-e el a földet alóluk, vagy onnan jön a büntetés, ahonnan nem is veszik észre? Avagy megragadja őket jártukban-keltükben, ám ők ezt nem tudják megakadályozni. Avagy megragadja őket, miután már a félelem elöntötte őket. Bizony a ti Uratok Kegyes ér Irgalmas." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:45-47]

Azt is mondja:

„A hitetleneket folyamatos csapás fogja súlytani azért, amit elkövettek. Vagy a házukhoz közel fog az bekövetkezni, amíg be nem következik Allah ígérete. Allah nem szegi meg az ígéretét." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:31]

Azt mondja egy másik versben:

„Vagy talán a városok lakói biztonságban tudják magukat attól, hogy a Mi csapásunk nem kora reggel éri őket, amikor ők játszanak?" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:98]

Ez a sorsa mindenkinek, aki elfordul az Allahról való Megemlékezéstől. Allah elmondja nekünk a múlt népek hitetlenjeinek büntetését:

„És bűne miatt mindegyiket megbüntettük. Volt közöttük olyan, akire hászib-ot (viharos szél kőzáporral) küldtünk. Volt olyan is közöttük, akit a kiáltás ragadott el. És volt olyan is, aki alól a földet rántottuk ki és volt olyan is, akit a vízbe fullasztottunk. Allah nem járt el bűnös módon velük szemben. Ám ők magukkal szemben voltak bűnösök." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:40]

7. Bukás és veszteség lesz az osztályrésze

Hibája miatt elveszíti a legnagyobb dolgot, amelyben a szívek és a lelkek örömüket lelik, ami Allah ismerete, a Róla való elmélkedés, és nyugalmat találni Nála. Elveszíti a világot is, mert egy romlott és zavaros életet él, és elveszíti saját magát, amiért az evilági vagyont felhalmozza, mert egy olyan célnak rendeli alá, ami különbözik attól, amire meg lett teremtve. Ezért nem fogja elnyerni az evilági boldogságot, mert nyomorult módon él és nyomorult módon hal meg, és a nyomorultak között fog feltámadni. Allah azt mondja:

„Ám azok, akiknek könnyű lesz a mérlegük, azok magukat döntötték kárhozatba." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:9]

A családját is el fogja veszíteni, mert Allah iránti hitetlenségben élt velük, és olyanok lesznek, mint ő, nyomorban és nehézségben élnek majd, és sorsuk a Tűz lesz. Allah azt mondja:

„A kárt szenvedők azok, akik önmagukat és családjukat vesztegették el a Feltámadás Napján." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:15]

A Feltámadás Napján a Tűzbe vezetik őket, és milyen borzalmas pihenőhely az! Allah azt mondja:

„(Az mondatik az angyaloknak:) »Gyűjtsétek hát össze azokat, akik bűnt követtek el és a feleségeiket és azt, amit szolgáltak Allah helyett! És vezessétek őket a Pokol útjára!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 37:22-23]

8. A hitetlenség Allah kegyeinek elvesztését jelenti

Allah teremtette őt a semmiből és ellátta kegyekkel, hogyan imádhat másokat és köszönheti mindezt másoknak? Van ettől nagyobb és kirívóbb hálátlanság?

9. Meg lesz fosztva a valódi és tartalmas élettől: mert aki megérdemli az életet az az, aki hisz Urában, ismeri célját, felismeri sorsát és biztos a feltámadásban. Így meg fogja adni mindenkinek az őt megillető jogot. Nem nyomja el az igazságot, és nem árt egyetlen teremtménynek sem. Boldog ember módjára éli így az életét, és megkapja a jót az evilágon és a Túlvilágon. Allah azt mondja:

„Aki jótetteket cselekedett, akár férfi, akár nő és mindeközben hívő, azt a jó élettel fogjuk jutalmazni." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:97]

A Túlvilági jutalma a következő lesz:

„És csodálatos lakhelyekre, amelyek Éden kertjeiben találhatók. Bizony ez lesz a nagy győzelem." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 61:12 ]

Aki azonban ezen a világon hitetlenségben él, az nem ismeri Urát, sem célját és sorsát. Célja csupán az étel, ital és az alvás lesz. Mi akkor a különbség közte és az állatok között? Sokkal rosszabb, mint az állatok. Allah azt mondja:

„Bizony sok dzsinnt és embert teremtettünk a Pokolra. Van szívük, de nem értenek vele. Van szemük, de nem látnak vele. Van fülük, de nem hallanak vele. Ők olyanok, mint az állatok. De nem! Még tévelygőbbek. Ők azok, akik semmire sem figyelnek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:179]

Azt is mondja:

„Vagy azt gondolod, hogy a legtöbbjük hall és használja az eszét. Nem! Ők olyanok, mint az állatok, sőt még tévelygőbbek az Úttól." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:44]

10. Örökké szenvedésben él

Ez azért van, mert a hitetlen egyik szenvedésből megy a másikba. Ebből a világból kilép – miután megízlelte az összes aggodalmát és csapását – és átlép a Túlvilágba. Az első állomásán a halál angyalai eljönnek hozzá, és előtte a kínzás angyalai állnak, akik megadják neki a megérdemelt büntetését. Allah azt mondja:

„És bárcsak láthatnád, amikor az angyalok elragadják azokat, akik hitetlenkedtek és az arcukat és a hátukat ütlegelik." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:50]

Majd lelke eltávozik, és mikor a sírba teszik, találkozik a még nagyobb szenvedéssel. Allah azt mondja a Fáraó háza népéről:

„Ez a Tűz, amelyhez előhozatnak reggel és este. És azon a Napon, amikor bekövetkezik az Óra (az mondatik az Angyaloknak): »Küldjétek a Fáraó háza népét a legkeményebb büntetésbe!«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:46]

A Feltámadás Napján, amikor a teremtmények feltámadnak, a tetteket felfedik, és a hitetlen látja majd, hogy könyvben pontosan minden tette le van jegyezte:

„És előhozatatik a Könyv. És látni fogod a bűnösöket rettegve remegnek attól, ami abban van és azt mondják: »Ó jaj nekünk! Mi lelte ezt a Könyvet, nem hagy sem kis, sem nagy tettet feljegyzetlenül.«" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:49]

A hitetlen azt fogja kívánni, bárcsak porrá válna. Allah azt mondja:

„De nem! Majd meg fogják tudni!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 78:40]

Annak a Napnak a félelmei miatt az ember azt fogja kívánni, bárcsak az övé lenne minden a földön, hogy megválthassa magát vele annak a Napnak a szenvedésétől.

„És ha azoknak, akik bűnösök minden, ami a földön van, a birtokukban lenne, és még egyszer ugyanannyi, bizony megváltanák magukat a Feltámadás Napján a legszörnyűbb büntetéstől." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:47]

Allah azt is mondja:

„A bűnös azt szeretné, bárcsak megválthatná magát annak a Napnak a büntetésétől a fiai által. És a házastársával és fivérével. És családjával, amely menedéket adott neki. És mindenkivel, aki a földön található, hogy megmeneküljön." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 70:11-14]

Az a tartózkodási hely az igazságszolgáltatásról szól, nem a vágyakkal teli gondolatokról. Az ember ezért ellenszolgáltatást kap a tetteiért; ha jót tett, jutalmat kap, és ha rosszat tett, büntetést kap. A legrosszabb büntetés a hitetlent a Feltámadás Napján várja, ez a Tűz, amelyben Allah különböző büntetéseket ad a lakóinak, hogy megérezzék tetteik következményét, a kínzást. Allah azt mondja:

„Ez a Pokol, amelyet hazugságnak tartottak a bűnösök. Közte (a Pokol) és forrásban lévő víz között járkálnak körben." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 55:43-44]

Arról is tudat minket, hogy a Pokol lakói mit fognak viselni:

„Azok, akik hitetlenkedtek a ruházatuk a tűzből méretik ki és fejük fölül forrásban lévő víz öntetik rájuk. Megolvad általa az, ami a belsőjükben van és a bőrük is. Vasból készült kampók várnak ott reájuk." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:19-21]

KÖVETKEZTETÉS

Ó ember! Te korábban nem léteztél. Allah azt mondja:

„Talán az ember nem emlékszik arra, hogy korábban megteremtettük. Semmi sem volt ő (előtte!)." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:67 ]

Majd megteremtett téged a férfi és a nő összekeveredett magjából, és hallóvá és látóvá tett. Allah azt mondja:

„Vajon nem volt-e az embernek egy olyan időszaka, amikor ő még semmi említésre méltó sem volt? Az embert bizony összevegyített nedvből teremtettük, hogy próbára tegyük. Majd látóvá és hallóvá tettük őt." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 76:1-2]

Majd fokozatosan a gyengeség állapotából eljutottál az erőhöz, majd vissza fogsz térni ismét a gyengeségbe. Allah azt mondja:

„Allah az, Aki megteremtett benneteket a gyengeségből. És a gyengeség után erőt adott nektek és az erő után újra gyengeséget és ősz hajat (ad). Azt teremt, amit akar. Ő a Tudó és a mindenre Képes." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:54]

Majd a végállomás a halál, és te, aki ezeken az állapotokon keresztül eljutsz a gyengeségből az erőbe majd újra a gyengeségbe, nem tudod elhárítani a rosszat magadtól és nem tudsz használni magadnak, kivéve, ha használod azt az erőt és ellátást, amit Allah adott neked. Természetedtől fogva szegény és gyenge vagy. Sok dologra van szükséged, hogy életben maradj, amelyekkel nem rendelkezel, vagy amelyek időnként rendelkezésedre állnak, máskor meg vagy fosztva tőlük. Sok olyan dolog van, amelyek hasznosak neked, és amit szeretnél birtokolni, és amelyhez néha hozzájutsz, máskor viszont nem. Sok olyan dolog van, amely ártalmas neked, aláássa a reményt, elvesztegeted rá erőfeszítéseidet, és amelyet olykor sikerül kivédeni, máskor nem sikerül. Ennek fényében nem érzed helyzetedet reménytelennek, nem érzed, hogy szükséged van Allahra? Allah azt mondja:

„Ó emberek! Ti Allahra vagytok utalva. Ám Ő nincs ráutalva senkire, Ő a Magasztalandó." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 35:15]

Ki vagy téve egy gyenge vírusnak, amit nem is látsz szabad szemmel, azonban ez képes fájdalmas betegséget okozni, amelyet nem tudsz megelőzni. Akkor elmész egy másik gyenge emberhez, aki ugyanolyan, mint te, hogy gyógyítson meg. Van, hogy a gyógyszer hatásos, máskor azonban az orvos nem tud meggyógyítani, és mind te, mind az orvos összezavarodtok.

Ó Ember! Milyen gyenge teremtmény vagy, ha a légy képes elvenni tőled valamit, és te nem tudod visszavenni tőle! Allah az igazat mondja, mikor azt mondja:

„Ó, emberek! Példázat hangzott el. Figyeljetek oda rá! Bizony azok, akikhez Allah helyett fohászkodtok, még egy legyet sem tudnak teremteni, még ha összefognak, akkor sem. Ha pedig a légy megfosztja őket valamitől, nem tudják visszaszerezni tőle. Gyenge bizony az is, aki kér és az is, akitől kérnek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:73]

Ha nem tudod visszavenni azt, amit a légy elvesz tőled, akkor mégis melyik ügyedet vagy képes ellenőrizni? Homlokod Allah kezében van, és lelked is. Szíved az Ő két ujja között van, amit úgy fordít, ahogy akar. Életed, halálod, boldogságod és nyomorod mind az Ő Kezében van.

Tetteid és mondásaid Allah engedelmétől és Akaratától függenek. Nem mozdulsz, csak az Ő engedelmével, és nem tudsz elvégezni semmit, csak az Ő Akaratával. Ha Ő magadra hagy, gyengeség, tudatlanság, bűn és rossz tettek várnak; és ha másokra hagy, arra bíz, aki nem segíthet semmiben a haszon, ártalom, halál, élet, vagy a feltámadás kérdéseiben. Nem felejtheted el Allahot egyetlen szempillantásra sem. Szükséged van Rá életed minden kérdésében, egész életedben. Bűneiddel és hitetlenségeddel az Ő átkát vonod magadra. Elfelejtetted Őt, pedig Őelőtte kell majd megállnod.[84]

Ó ember! Gyengeséged és képtelenséged miatt nem vagy képes a bűn következményeit, ezért:

„Allah könnyíteni akar rajtatok, hiszen az ember gyengének teremtetett." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:28]

Küldötteket küldött, Könyveket nyilatkoztatott ki, Törvényeket hozott, meghatározta az Egyenes Utat előtted, és jeleket és bizonyítékokat mutatott, és mindenbe jeleket tett, hogy megmutassa Egyedülvalóságát, Úrságát és Egyedüli jogát az imádatra. Mindezek ellenére az igazságot hamissággal feded el, a sátánt fogadod barátodként Allah helyett, és hamisan érvelsz.

„Ám az ember mindenek felett szereti a vitát." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:54]

Allah kegyei, amelyekben élsz, és amelyeket élvezel, elfelejttették veled életed kezdetét és végét! Nem emlékszel rá, hogy összevegyült nemi folyadékból lettél teremtve, és hogy a sírba térsz vissza, és a végső állomásod a Feltámadás után vagy a Paradicsom, vagy a Pokol lesz? Allah azt mondja:

„Vajon nem látta-e az ember, hogy egyetlen spermacseppből teremtettük őt meg? És ő mégis világos vitázó. Példázatot mondott Nekünk, és elfelejtette a (saját) teremtését. Mondja: »Ki kelti új életre a csontokat, midőn azok porlandók?« Mondd (Mohamed): »Az kelti életre azokat, Aki először megteremtette őket. És Ő az, Akinek minden teremtményről tudása van." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:77-79]

Azt is mondja:

„Ó, ember! Mi kápráztatott el téged és tett figyelmetlenné a te Nemes Uraddal szemben? Aki megteremtett, majd megformált és arányossá tett téged. Olyan alakban, formában állított össze téged, amilyenben akart." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 82:6-8]

Ó, ember! Miért tagadod meg magadnak azt az örömet, hogy Urad előtt állsz, hogy elmélkedsz Róla, hogy meggazdagítson szegénységedben, meggyógyítson fájdalmadban, enyhítse szomorúságodat, megbocsássa bűneidet, elmulassza az ártalmat, segítsen, ha igazságtalanságot szenvedsz, vezessen, ha összezavarodtál vagy tévútra mentél, tudást adjon, ha figyelmetlen vagy, biztonságot adjon, ha félsz, könyörületes legyen veled, ha gyenge vagy, elűzze ellenségeidet és ellásson élelemmel.[85]

Ó, ember! A legnagyobb áldás, amivel Allah ellátta az embert a vallás után az intelligencia, hogy képes megkülönböztetni aközött, ami használ neki, és ami árt neki, képes megérteni Allah elrendeléseit és tilalmait, és képes felismerni, hogy a legnagyobb cél Allah imádata, Akinek nincs társa. Allah azt mondja:

„Bármilyen kegyelem is ér benneteket, az Allahtól van! Ha csapás ér benneteket, Hozzá kiáltotok segítségért. Ám miután elhárította rólatok a bajt, egy csoport közületek az Urukkal szemben társítást követ el." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:53-54]

Ó, ember! A bölcs ember szereti a fennkölt kérdéseket, és undorodik az alantas dolgoktól. Szereti utánozni a jámbor és nagylelkű prófétákat és jó embereket, és vágyik arra, hogy csatlakozzon hozzájuk, még ha nem is tudja elérni szintjüket. Az egyetlen mód erre az, amihez Allah vezet minket, mikor azt mondja:

„Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Abban az esetben Allah szeretni fog benneteket és megbocsátja a bűneiteket." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:31]

Ha az ember megteszi ezt, Allah megadja neki, hogy csatlakozzon a Prófétákhoz, a Küldöttekhez, a mártírokhoz és a jó emberekhez. Allah azt mondja:

„És az, aki engedelmeskedik Allahnak és a Küldöttnek (Mohamednek), azok együtt lesznek azokkal, akiket Allah a kegyelmében részesített a Próféták, az igazak és a mártírok és a kegyesek közül. Milyen csodálatos társak ők!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:69]

Ó te ember! Azt tanácsolom neked, hogy vonulj el egyedül egy kicsit és elmélkedj az igazságon, amely eljött hozzád; gondolkodj el a bizonyítékokon; és ha igaznak találod, ne habozz követni, és ne légy a szokások és hagyományok rabja. Tudd, hogy lelked drágább számodra, mint barátaid, társaid, és ősapáid öröksége. Allah figyelmeztette a hitetleneket erre, és hívta őket. Azt mondja:

„Én csak egy dologra figyelmeztetlek benneteket: Álljatok Allah elé kettesével, vagy egyenként, azután gondolkozzatok! A ti társatokat nem szállta meg dzsinn! Ő csak intő a számotokra, egy kemény büntetés előtt." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 34:46]

Ó, ember! Ha elfogadod az iszlámot, semmit nem veszíthetsz. Allah azt mondja:

„Mi baj származna abból, ha hinnétek Allahban és az Utolsó Napban és adakoznának abból, amivel Allah látta el őket? Allah tudomással bír róluk." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:39]

Ibn Kathír azt mondta:

„Mi árthatott volna nekik, ha hittek volna Allahban, követték volna a dicséretes utat, hittek volna Allahban reménykedve a Túlvilágról szóló ígéretében annak a számára, aki jótetteket cselekszik és adakozik abból, amit Ő adott neki olyan módon, amit Ő szeret, és ahogy Neki tetszik? Ő ismeri a bennük lévő jó és rossz szándékot; tudja, ki érdemel közülük sikert, hogy sikert adjon neki és megmutassa neki az útmutatást, és jótetteket tesz számára lehetővé, amelyekkel elégedett. Azt is tudja, ki érdemli meg, hogy Isteni Szeretetét elveszítse, és ha valaki kikerül Allah ajtaján, az elveszítette ezt a világot és a Túlvilágot."[86]

Az iszlám nem gátol meg semmiben, amit meg szeretnél csinálni, vagy birtokolni szeretnél azok közül a dolgok közül, amelyeket Allah megengedett számodra. Sőt, jutalmat fogsz kapni minden jó tettért, amelyekkel Allah tetszését keresed, még ha ez az evilági életed érdekében van, vagy vagyonodat, vagy hírnevedet növeli. Még ha engedélyezett dolgokat használsz azért, hogy távol maradj a tilalmas dolgoktól, azért is jutalmat kapsz. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„»Ha valaki szexuális vágyát kielégíti, az is adakozás.«

(A társak) megkérdezték: »Ó Allah Küldötte! Az ember, ha kielégíti a vágyát, még jutalmat is kap?«

Azt felelte: »Mondjátok, ha törvénytelen módon tette volna, az nem lenne bűn? Hasonlóképpen, ha törvényesen teszi (a házastársával – a ford.), jutalmat kap.«" (Muszlim)

A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:

„»Minden muszlimnak kötelező adakozni.«

Megkérdezték tőle: »Hogyan, ha nem talál semmit, amiből adakozhatna?«

Azt mondta: »Dolgozik a két kezével, ez hasznos neki, majd ebből adakozik.«

Megkérdezték tőle ismét: »És ha nem képes rá?«

Azt mondta: »Segítsen az elnyomott szűkölködőnek.«

Megkérdezték tőle ismét: »És ha nem képes rá?«

Azt felelte: »Emlékeztet a jóra.«

Megkérdezték tőle még egyszer: »De hogyan, ha nem képes ezt megtenni?«

Azt felelte: »Távol marad a rossz tettől, mert az maga számára is adakozás.«" (Bukhári és Muszlim)

Ó, ember! A Küldöttek elhozták az igazságot és átadták Allah akaratát, és az embernek ismernie kell Allah Törvényét, hogy ezt az életét biztos tudással élje, és azok között legyen, akik sikeresek a Túlvilágon. Allah azt mondja:

„Ó, emberek! A Küldött (Mohamed) immár eljött hozzátok az Igazsággal az Uratoktól. Higgyetek! Ez jobb nektek. Ám ha hitetlenkedtek, Allahé minden, ami az egekben és a földön van. Allah Tudó és Bölcs." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:170]

Azt is mondja:

„Mondd: Ó, emberek! Eljött már hozzátok az igazság az Uratoktól. Aki az Igaz Úton vezéreltetik, az a maga számára teszi azt. Aki pedig eltévelyedik, az bizony a maga kárára tévelyedik el. Én nem vagyok a ti őrzőtök." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:108]

Ó, ember! Ha elfogadod az iszlámot, azzal magadnak használsz, és ha hitetlen vagy, azzal csak magadnak ártasz. Allahnak nincs szüksége a szolgáira. A bűnösök bűnei nem ártanak Neki, ahogy az engedelmesek engedelmessége sem használ Neki. Nem engedetlen senki anélkül, hogy Ő ne tudna róla, és nem engedelmes senki, csak az Ő engedélyével. Allah azt mondja, amit a Prófétája (Allah áldásai és békéje legyen vele) közölt Tőle:

„Ó, Szolgáim! Megtiltottam Magamnak az igazságtalanságot, és megtiltottam köztetek is, ezért ne ártsatok egymásnak. Ó, szolgáim! Mind hibáztok, kivéve azt, akit Én vezetek, ezért kérjétek a vezetést Tőlem, és Én vezetni foglak titeket. Ó, szolgáim! Mindannyian éheztek, kivéve azokat, akiket Én etetek, ezért kérjétek élelmeteket Tőlem, és enni adok nektek. Ó, szolgáim! Mindannyian meztelenek vagytok, kivéve azokat, akiket Én felöltöztetek, ezért kérjétek az öltözetet Tőlem, és Én felöltöztetlek titeket! Ó, szolgáim! Ti bűnöket követtek el nappal és éjszaka, de Én megbocsátok minden bűnt. Ezért kérjétek a bocsánatot Tőlem, és Én megbocsátok nektek. Ó, szolgáim. Soha nem tudtok Nekem ártani; és soha nem tudtok használni magatoknak sem, nem hogy nekem. Ó, szolgáim! Ha az első és az utolsó közületek, az összes ember és az összes dzsinn, olyan jó lenne, mint a legjobb közületek, az semmivel sem növeli Királyságomat. Ó, szolgáim! Ha az első és az utolsó közületek, az összes ember és az összes dzsinn, olyan bűnös lenne, mint a legbűnösebb közületek, az nem csökkentené semmivel a Királyságomat. Ó, szolgáim! Ha az elsőtől az utolsóig közületek, az összes ember és az összes dzsinn, egy helyen állnátok és kérnétek Tőlem, és mindenkinek megadnám, amit kér, az semmivel sem csökkenti a Királyságomat, csak annyival, ha egy tűt az óceánba mártunk. Ó, szolgáim! Csak a tetteitek azok, amelyeket pontosan meg fogok vizsgálni, és amelyek alapján elszámolok veletek. Ezért aki jót talál, köszönje Allahnak, és aki bármi mást talál, ne hibáztasson senki mást, csak önmagát." (Muszlim)

Minden hála Allahot illeti, a világok Urát. Béke és áldások legyenek a legnemesebb Prófétán és Küldötten,

Mohamed Prófétánkon, háza népén

és minden társán.

[1] Az áják (verssorok) a Kegyes Korán, Fahd Király nevét viselő alapítvány, magyar nyelvű fordításából származnak

[2] Madzsmú Fatáwa Ibn Tajmijah 1:47-49

[3] Madzsmú Fatáwa 14:380-383

[4] Allah „szeretett emberei" őket arabul walíyyum, tbsz. awliyá'u nevezzük. Ők azok, akik Allah egyedüli voltát hirdetik, kerülnek minden tilalmasat, amit Ö tiltott meg.

[5] Qurratu ujúnil-muwahhidín, 100. old.

[6] Ezek a részek a Miftáhu dárisz-szaadat c. könyv különböző részeinek kivonatai, 251-269. old

[7] Szilszilatu muqáranatil adián, Dr. Ahmad Shalaby, 3/210-213

[8] Lásd: Miftáh dárisz-szaádah 1/6-11

[9] At-Tadmurijja, Seikhul-Iszlám Ibn Tajmijjah, 213-214. old, és Miftáhu dárisz-szaádah 2/383

[10] Ad-Dín, Muhammad Abdullah Daraaz, 87. old

[11] Ibid.88.

[12] Al-Fawáid 18, 19

[13] Ad-Dín, 98., 102. old.

[14] Madzsmú Fatáwa, Seikhul Iszlám 4 210-211. old.

[15] További információért lásd az Ifhám al-Jahúd című könyvet Samuel bin Yahya Al-Maghrabitól, aki zsidó származású, és áttért az iszlámra.

[16] Zsidó Enciklopédia, XLL. kötet, 568-569. old.

[17] A Talmud szó jelentése: Zsidó könyv a vallási és világi tanításokról. A Misna (ennek a jelentése: „törvény") című könyv lábjegyzeteinek és kommentárjainak gyűjteménye, zsidó tudósok különböző generációjától.

[18] További információért lásd: Al-Jahúd álá Haszab At-Talmud című könyvet Dr Rohlange tollából, és franciáról arabra fordítását az Al-Kanzul Marszúd fí qawáidit-Talmud című könyvben Juszuf Hanna Naszrullah-tól.

[19] További részletekért lásd: Al-Dzsawáb asz-Szahíh liman baddala dínal-Maszíh című könyvet Seikhul Iszlám Ibn Tajmijjah-tól, az Izhár al-haqq című könyvet Rahmatullah Al-Hindi-től, és a Tuhfatul Aríb fí radd álá ubbád asz-Szalíb című könyvet, amit Abdullah At-Turdzsumán írt, aki egy áttért keresztény volt.

[20] Küzdelem vallás és tudomány közt, (40-41. old.) Draper-től. (Megjegyzés: A fordítónak nincs információja e könyv pontos címéről az eredeti nyelven, sem a szerző nevének pontos helyesírásáról, mert mindkettő arabról lett fordítva.)

[21] Új katolikus enciklopédia, A szentháromság, 14. kötet, 295. old.

[22] James Houston Baxter tiszteletes, A kereszténység története a modern tudomány fényében, Glasgow, 1929, 407. old.

[23] Irán a Szasszanidák uralkodása alatt, a Koppenhágai Egyetem Keleti Nyelvek Professzora és Irán történetének szakértője írása. Lásd szintén: Irán története, Shaeen Makareus könyve, aki maga is mágus hitű.

[24] Irán a Szasszanidák uralkodása alatt, 155. old.

[25] Irán a Szasszanidák uralkodása alatt, 183-233. old.

[26]Az ősi India, Aishura Toba, Hindu civilizáció professzora a Haiderabadi Egyetemen; India felfedezése, Dzsawaharlal Nehru, korábbi indiai miniszterelnök, 201-202. old.

[27] Az ősi India, R. Dit, 3/287, és: Az uralkodó hinduizmus, L.S.S.O. Malley, 6-7. old.

[28] C.V. Vidya, A középkori hinduizmus története, 1. kötet, (Poone 1921).

[29] Asz-Szíratun-Nabawíjjah, Abul Haszan An-Nadwi, 19-28. old.

[30] Lawámi ul anwar al bahijah, 2. kötet, 265. old., és Al-Iszlám, Ahmad Shalabee, 114. old.

[31] Madzsmú Fatáwa, Ibn Tajmijjah, 4. kötet, 212-213. old

[32] Álam An-Nubuwwa, Ali bin Muhammad Al-Mawardi, 33. old

[33] Ő Ahmed bin Abdul-Halim, népszerű nevén, Ibn Tajmijjaként ismert. A Hidzsra után 661-ben született és 728-ban halt meg. Egy nagy iszlám tudós volt, és sok értékes könyv szerzője.

[34] Qaida fí wudzsúbul Itiszám bir-riszálah, Ibn Tajmijjah, lásd: Al-Fatáwa 1, 99-102. old.

[35] Al-Dzsawábusz-Szahíh, 4. kötet, 96. old.

[36] Al-Fawáid, Ibn Al-Qajjim, 6-7. old.

[37] A korábban említettekért lásd: Al-Fawáid , Ibn Al-Qajjim, 6., 9. old. és At-Tafszír Al-Kabir, Ar-Rázi, 2. kötet, 113-116. old.

[38] Ad-Dawa magazin, 1722. szám, 1420/9/19, 37. old.

[39] Ezek az általános alapok a Baqarah szúra 2:285, 286-ban, az Al-Anám szúra 6:151, 153-ban, az Al-Aráf szúra 7:33 és az Al-Iszra szúra 17:23, 37 ájáiban találhatóak.

[40] Neve Muhammad bin Abi Bakr bin Ajjúb Az-Zari. A Hidzsra után 691-ben született és 751-ben halt meg. Az egyik legnagyobb iszlám tudós volt, sok könyvet írt.

[41] Miftáhu dárisz-szaádah, 2. kötet, 383. old. Lásd még: Al-Dzsawábusz-szahíh, 4. kötet, 322. old, Lawámiul-anwar, Asz-Szafaríni, 2. kötet, 263. old.

[42] Madzsmú Fatáwa 2. kötet, 6. old.

[43] Részletekért lásd: Ar-Rahíqul-Makhtúm, Mubarakpuri

[44] Lásd a Koránról szóló fejezetet ebben a könyvben.

[45] Madzsmú Fatáwa 4. kötet, 201, 211. old, és Ifhámul Jahúd, Samuel Al-Magribi, 58-59

[46] A Szúra szó szerint fokozatot jelent. Iszlámilag a Dicsőséges Korán egy része, amely verseket tartalmaz, amelyek vagy kapcsolatban állnak egymással, vagy nem. Néhány fordító fejezetnek fordítja, ami elég pontatlan, mert a fejezet olyan bekezdések összessége, amelyek egy témát tárgyalnak.

[47] Ad-Dín wad-daula fí ithbáti nubuwwati Muhammad, Ali bin Rabban At-Tabarani, 47. old. Lásd még: Al-Iszlám, Al-Qurtubi, 362. old.

[48] Egy város Szíriában.

[49] Ad-Dín Al-Fitrí Al Abadí, Al-Mubassir At-Tarazí Al-Huszainí 2, 319. old.

[50] Al-Aqídah At-Tahawijja, 156. old, Lawámiul-anwar 2, 269., 277. old, és Mabádiul-iszlám, 64. old.

[51] Mohamed a Tórában, az Evangéliumban és a Koránban, Ibrahim Khalil Ahmed, 73. old.

[52] Mabádiul-Iszlám, 3- 4

[53] Fadlul Iszlám, Imám Muhammad bin Abdul-Wahhab, 8. oldal.

[54] Asz-Szunna wa makánatuhá fit-Tasríil-Iszlám, Musztafa Asz-Szibái, 376. old.

[55] Al-Musztasriqún wal-mubassirún fil-álamil árabí wal iszlámí, Ibrahim Khalil Ahmed.

[56] Küzdelem a hitért, Dr. Jeffrey Lang; arab fordítás: Mundhir Al-Absee, 34. old.

[57] A Tóra, az Evangélium és a Korán a modern tudomány fényében, Maurice Bucaille, 133-283. old. Keresztény vallásról tért át az iszlámra.

[58] Ennek az egyedi akadémikus metodológiának és pontosságnak eredményeként a Szunna közvetítése egy olyan tudománnyá vált a muszlimok között, amelyek úgy lettek ismertek, mint ilmul dzsarh wa-radíl és ilm musztalahul-hadíth, a két tudomány, amely a muszlimok különleges tulajdonságai, amellyel senki más nem rendelkezett korábban.

[59] További részletekért lásd: Kitábut-Tawhíd, Al-Uszúluth-thalathah, Adábul-masi ilasz-szaláh, Seikh Muhammad bin Abdul-Wahhab.Lásd még: Dínul-Haqq, Abdur-Rahman Al-Umar, Malabudda min marifatihi anil iszlám, Muhammad bin Ali Al-Arfadzs, Arkánul Iszlám, Abdullah Al-Dzsarallah, Sarh arkánil iszlám wal Ímán, diákok csoportja Seikh Abdullah Al-Dzsibrín ellenőrzése alatt.

[60] Dínul-Haqq, 38. old.

[61] Qurratu ujúnul muwahidín, 60. old.

[62] Részletekért lásd: Kaifíjatusz szalátin-nabij, Seikh Bin Báz

[63] Dínul-Haqq, 51-52. old.

[64] További információért lásd: Riszálatáni fiz-zakáti wasz-szijám, Seikh bin Báz.

[65] Miftáh dárasz-szaádah, 2:384

[66] Miftáh dár asz-szaádah, 2, 384. old.

[67] Részletes olvasásért lásd: Dalílul-Haddzs wal mu'tamir, tudósok csoportja, és A Haddzsra és az Umrára vonatkozó kérdések magyarázata, Seikh ibn Báz

[68] Al-Ubúdijjah, Seikhul Iszlám Ibn Tajmijjah

[69] Több információért lásd: Sarh uszúl al-imán, Ibn Uthaimin, Kitábul Imán, Ibn Tajmijjah, Aqídatul Ahlisszunnah waldzsamáah, Ibn Uthaimín.

[70] Aqídatul Ahlisszunnah waldzsamáah 7, 11. old.

[71] Aqídatul Ahlisszunnah waldzsamáah, 44. old., és Mabádiul iszlám, 80, 84. old.

[72] A fentiekről lásd: Al-Aqídatusz-szahíhah, 17. old, Aqídatu ahlisz-szunna waldzsamáah, 22. old, Mabádiul iszlám, 89. old.

[73] Al-Áqidatusz-szahíhah, 17. old, Áqidatu ahlisz-szunnah waldzsamáah, 25. old.

[74] A Feltámadás további bizonyítékaiért lásd e könyv folytatását.

[75] Ha a Koránban nem lenne más erről, csak ez a vers, ez elég lenne világos bizonyítékként és határozott tényként, hogy ez Allahtól van; mert az emberiség minden korban – még ebben a korban is, amikor a tudás elterjedt és sok ember arrogánssá vált – nem gondolkodott ilyen mindent átfogó módon, főleg nem volt képes ezek közül bármit megtenni. A legmagasabb fokozat, ahová az ember erőfeszítéseivel eljuthat, az az, hogy közelről megvizsgál egy fát vagy egy rovart a környezetében, hogy felfedje előttünk rejtelmeinek egy részét. Azonban ami rejtve van előtte azzal a fával vagy a rovarral kapcsolatban, az sokkal nagyobb. A mindent magába foglaló gondolkodásra az emberiség képtelen.

[76] Dzsámiul-ulúm wal-Hikam, 128. old.

[77] További részletért e kérdésben lásd: Ad-Durratul Mukhtaszarah fí Mahászinid-dínil-iszlámi, Seikh Abdur-Rahman Asz-Sza'di, és Mahászunul iszlám, Seikh Abdul Azíz Asz-Szalmán.

[78] Miftáhu dárisz-szaádah, 1. kötet, 374-375. old.

[79] Al-Ilám bimá fí dínin-naszárá minal faszád wal-awhám, Al-Qurtubí, 442-445. old.

[80] Al-Mufradát fí gharíbil Qurán, 76. old, szabadon idézve.

[81] Al-Fawáid, Ibn Al-Qajjum

[82] Út az iszlámhoz, Muhammad Asad, 140. old.

[83] Miftáhu dárisz-szaádah, 1. kötet, 358-370. old.

[84] Al-Fawáid nyomán, Ibn Al-Qajjim

[85] Miftáh dárisz-szaádah 1, 251. old.

[86] Ibn Kathír 1. 497.

Iszlám alapok és alapfogalmak

Iszlám alapok és alapfogalmak

Mellékletek

1

2

Ez a téma lefordítva

Kategóriák

Full Description

Kapcsolódó tételek